Játssz velem! ( Bakugou x Reader) ✔

🎄12. fejezet🎄

(Név) hálás szívvel és boldogan élvezte az utazást a férfival, aki egy olyan kalandba invitálta őt, amire képtelen volt nemet mondani. Egyrészt így legalább Katsuki-val lehetett anélkül, hogy bármiféle gond vagy baj közbejöhetett volna, így csak a férfira és az iránta való érzéseire koncentrálhatott.  Másrészt pedig haladékot kapott az elől, hogy amit Gabriel arkangyal kért tőle annak fejében, hogy Katsuki a földön maradhasson.

Egy gyermek fogantatása volt az alku.

Azzal nem is lett volna probléma, ha a nevezett apa Katsuki lenne, csakhogy Kaito volt a férfi, akinek gyermeket kellett szülnie. Nem tudta, hogy fogja ezt véghez vinni, elvégre már nem érzett semmit iránta. Ő Katsuki-t szerette és talán azóta őt szereti, hogy megmentette őt annak idején, mikor majdnem meghalt az ostobasága miatt. Az ő hangja rántotta ki a sötétségből. Épp ezért fogalma sem volt, hogyan fogja átadni a testét Kaito-nak, mikor a szíve másért dobog.

De meg kell tennie. Oda kell adnia magát Kaito-nak, hogy Katsuki vele maradhasson.

Nagyot sóhajtott. Nem tudta mit csináljon. Ám egyelőre próbált csak a jelenre összpontosítani, ezért élvezettel hunyta be szemét és csak engedte, hogy Katsuki messze vigye őt.  Messze mindentől, ahol nem kell arra gondolnia, miképpen fogja átadni magát valaki másnak. 

- Min gondolkodsz ennyire? - rántotta ki ekkor Katsuki kérdése a lányt a gondolataiból. (Név) továbbra is lehunyt szemmel elmosolyodott.

- Rajtunk - válaszolt végül az őrangyalának. 

- Rajtunk? Na, és mire gondolsz velünk kapcsolatban? - kérdezte Katsuki újra. Hangjában a lány mosolyt észlelt és mikor kinyitotta szemét a férfi valóban mosolygott. Elképesztően helyes volt mikor őszintén képes volt mosolyogni. Nem is értette, hogy nem volt képes szeretni őt a jegyese. 

- Elképzeltem milyen lenne a jövőnk - felelte (Név) és újra lehunyta a szemét, így nem láthatta ahogy Katsuki teste megrándul erre. Az őrangyal már tudta azt, amit a lány nem, hogy nekik nincs és soha nem is lesz közös jövőjük, de nem mondott erre vonatkozóan semmit. 

- Igen? Na, és milyen lenne a jövőnk a te elméleted alapján?

 - Te folytatnád a baseball karriert és egészen a csúcsig vinnéd a csapatot. Bajnokok lennétek. Rajongók százai ismernék a neved. Én pedig büszkén ülnék a lelátón minden egyes mérkőzésednél, hogy a győztes játék végén boldogan ugorjak a nyakadba és csókoljam ki belőled a lelket is - mesélte a lány és Katsuki tényleg maga előtt látta az egészet. - Szóval te egy híres baseball játékos lennél. Én pedig belevágnék az álmomba. Meséltem már, hogy korcsolyázóknak akarok segíteni, hogy anélkül legyenek jobbak, hogy az életüket kockáztatnák?

- Eddig még nem mondtad, de én anélkül is tudtam, hogy ez az álmod. Ha emlékszel, én vagyok az őrangyalod. Mindent tudok rólad, még azt is, amit te nem tudsz magadról - kuncogott a férfi.

- Jogos - motyogta (Név), mire Katsuki felnevetett. - Oké, szóval erre a pályára lépnék, de persze ez nem jelenti azt, hogy a magánéletemet elhanyagolnám. Elképzelésem szerint hatalmas esküvőnk lenne, amire minden egyes barátunk hivatalos lenne. A nászutat a tengerparton töltenénk és a nászéjszakánkon a világ legboldogabb párja lennénk, akik csak nevetnek majd azon, hogy miket éltünk át. Az esküvőnk után nem sokkal állapotos lennék és ketten együtt felnevelnénk a fiúnkat.

- Lány lesz - vetette közbe Katsuki furcsa hanglejtéssel. 

- Miből gondolod? Miért ne lehetne fiú, aki olyan szőke hajú, mint te és olyan pimasz meg csintalan? - nyitotta ki a lány a szemét és Katsuki-ra nézett.