Kim Haneul a huszonkét éves orvostanhallgató nyaralni megy a legjobb barátjával, Lee Narival, hogy kipihenjék a hosszú, fáradalmas éveket, amiket éjszakákba nyúló tanulással töltöttek.
Igen ám, adott két személy, szintén legjobb barátok, nevük szeri...
—————————————— Annyira sajnálom, hogy eltűntem, de voltam olyan szerencsétlen hogy elfelejtsem a jelszavam😭😭 De már megoldottam szerencsére és elhoztam az új részt amit még augusztusban terveztem kitenni😭 Lehetnek benne hibák, amikért előre bocsánatot kérek, ettől függetlenül remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást! ——————————————
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
|| HANEUL ||
Éltemben nem keltem még ilyen másnaposan. Annyira sajgott a fejem, hogy pár percre le kellett állnom gondolkodni, hogy vegyek-e be még egy tablettát a másik mellé. Hallottam, hogy Nari hozzám beszél, de a gondolataim máshol jártak, teljesen kizárva barátnőmet. Mégis mit történt a tegnap este? Egy adott pillanatnál megszűnt a kép és semmire sem emlékszem az azután történtekre, mint például arra sem, hogy mégis hogyan kerültem haza és miért a kanapén ébredtem fel.
- Haneul! - Nari éles hangja rántott vissza a valóságba. Megrezzenve pillantottam barátnőmre, aki bizonyára percek óta nekem beszélt, bár feleslegesen. - Figyelsz te rám?
- Ne haragudj, nem tudom hol jár az eszem - válaszoltam egy sóhajtás kíséretében. A bögre kávét a kezembe vettem és a konyhapultnál lévő székre ültem. A koffeines ital még gőzölgött a bögrében, azt figyeltem, míg ismét gondolataimba meredtem. - Nari? - szóltam a lánynak, miután ismét magamhoz tértem. - Mégis mi a fene történt a tegnap?
- Ezt én is kérdezhetném tőled! - csattant fel. - Miért nem tudsz egy kicsit jobban vigyázni magadra?
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy bedrogoztak és, ha Jungkook nem lett volna ott, most ki tudja melyik sikátorból szedtünk volna fel!
Egy pillanatra ledermedtem a hallottak után. Hirtelen beugrott, ahogy az italomba kortyolok, többre is szerettem volna emlékezni, de szinte képtelen voltam, annyira sajgott a fejem. Egy dolog volt, amit tudtam, meg kellett keresnem Jungkookot és megköszönnöm neki, hogy hazahozott. Igaza volt Narinak, ha tényleg valamit belekevertek az italomba, akkor lehetetlen nem jóra gondolni, ami azután történhetett volna.
Nari elmesélte, amit Jungkook mondott el neki, de nem rémlett semmi így abbahagytam az erölködést. Miután enyhült a fájás, első dolgom az volt, hogy felöltözzek és lemenjek a bárba, abban reménykedve, hogy Jungkook ott lesz. Útközben magamban mondogattam azt, hogy mit is szeretnék mondani Jungkoooknak, bár tudtam, hogy úgy sem azt fogom mondani, ha már szemtől szemben fogok állni előtte. Ahogy közeledtem, tisztábban ráláttam a partra, azon belül pedig a helyre, ahol az este tartózkodtam azzal a sok idegennel. El sem hiszem, hogy képes voltam idegenekkel iszogatni.
Hirtelen olyat sajdult a fejem, hogy muszáj voltam a fájó pontra tennem a kezem. Egy pillanatra megint beugrott egy kis emlékfoszlány, hogy pontosabb legyek, mintha két oldalról húztak volna. Mély elmélkedésem közben nem figyeltem a lábam elé és majdnem megbotlottam egy parton fekvő emberben. Jó reflexeimnek hála kikerültem és a bárhoz vettem az irányt, ahonnan zene csendült fel és üvegkoccanások. Jungkook ott állt a pult mögött, az én szívem meg majd' ki akart ugrani a helyéről. Sietve megközelítettem az egyik széket, majd leültem rá. Egy aprót sóhajtva néztem a srácra, aki szintén engem nézett. A fejem még egyet sajdult és szinte filmként vetítődött le minden a szemeim előtt. Jungkook ölében voltam, majd hirtelen már a kanapén ültem. Az egyik pillanatban még ültem, a másikban pedig már szinte Jungkookon feküdtem. Édes Istenem, megcsókoltam!
