Kim Haneul a huszonkét éves orvostanhallgató nyaralni megy a legjobb barátjával, Lee Narival, hogy kipihenjék a hosszú, fáradalmas éveket, amiket éjszakákba nyúló tanulással töltöttek.
Igen ám, adott két személy, szintén legjobb barátok, nevük szeri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
||HANEUL||
Most mi a fenéhez kezdjek? Elcseréltem egy komplett idegennel a böröndöm és fogalmam sincs hogyan szerezhetem vissza. Némán töprengtem az ágy szélén ülve, ám hiába, hiszen tudni lehetett már akkor, hogy esélyem nincs arra, hogy visszakapjam a cuccaimat.
Hirtelen felcsillant a szemem, amint egy új ötlet férkőzte be magát a fejembe. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a bőröndben lehet egy jegyzetes füzet, ami még akkor került a kezembe, amikor feltúrtam a táska tartalmát. Elővettem a kisebb füzetet, amiben számtalan rajz lelt otthonra a papírokra vésve grafit cerkával. Nem igazán foglalkoztam most a firkákkal, ugyanis szemem egyenesen a lap alján lévő névre fókuszált, amit nagy nehezen sikerült kiolvasnom. Jeon Jungkook.
Elővettem telefonomat és tárcsázni kezdtem a repülőteret, ahol ebbe a bizonyos Jungkookba ütköztem. Reméltem, hogy válaszra jutok, de csalódnom kellett, ugyanis a recepciós nem adhatott ki személyes információkat az illetőről, csak üzenni lehetett neki, miszerint elcseréltük a bőröndöket. Nem tétováztam, elmondtam a hölgynek, hogy melyik nap leszek ismét azon a reptéren, hogy majd akkor cseréljük vissza a bőröndöket. Sajnálatos módon mást nem tehettem, hiába mondtam volna el, hol tartózkodom, nem jött volna el egészen idáig. Legalabb is én nem tenném.
- Na mizu? Miért vágsz ilyen világfájdalmas képet? - lépett be Nari a szobába, mire egy nagyobb sóhaj szakadt fel a torkomból.
- Nézz a böröndbe - mondtam neki, meglepően nyugodtabban.
Nari hülledezve túrta fel a táska tartalmát, amikor tudomásul vette, hogy azok nem az én cuccaim, amik a keze közé akadtak.
- Elcseszett egy helyzetbe keveredtél de nézd ezt a darabot! - emelt fel a bőröndből egy alsónadrágot, mire én rosszallóan emeltem tekintetem a jóízűen nevető barátnőmre.
- Hallod, tedd már le! - kiáltottam rá, amikor már a harmadik boxert is elővette, amin vasemberes minták díszelegtek. Akaratlanul is mosolyognom kellett. - Inkább segíts nekem és adj valami göncöt, amit felvehetek egyelőre.
Később eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, így fogtam a pénztárcám és elmentem a legközelebbi üzletbe, ahol vehetek pár felsőt és nadrágot, de inkább fürdőruhát akartam volna venni, ha már Narival azt terveztük, hogy ma lemegyünk a partra. Bőven elég volt egy belőle, ha kimosnám, úgy is megszáradna egy éjszaka alatt, szóval abban a pillanatban az volt a legkisebb gondom, hogy egyetlen egy fürdőruha van kéznél. Kíváncsi vagyok, Jungkook hogyan reagált arra, hogy nem az ő cuccai fogadták amikor kinyitotta a táskát. Ekkor jutott eszembe, hogy bizonyára találkozott a csodaszép csipkéimmel, amiket Nari dobált be, mintha ténylegesen egy nászútra jöttem volna.
[...]
- Olyan kellemes itt feküdni - sóhajtott fel Nari, miközben a hasára gurult, hogy a nap a hátát is jól megpirítsa.