Karácsonyi történetek

🎄 Cím nélküli történet 1 🎄

"Nem baj, ha bejövök cipővel a házba, ugye?"
"Dehogy! Gyertek nyugodtan."
Hazugság.
Baj. Most lett kitisztítva a lakás, persze, hogy gond. Viszont nem szólunk semmit. Legalábbis egyelőleg. Majd miután elmentek a vendégek, a párunkal megosztjuk a szép gondolatainkat erről, és az adott családtagról, aki úgy gondolta ezzel semmi probléma sincs.Hiszen erről szól a karácsony, nem igaz? Együtt van a család apraja - nagyja. A gyerekek hangoskodnak, sikítanak, szinte megölik egymást, míg a házigazdák erőltetett mosolyt csalnak magukra, mikor a régi "szép emlékek" kerülnek szóba, és egyetértően bólogatnak rokonuk nyafogásán, nyavajgásán, ami szemükben elefánt méretű nagy probléma, míg a mi szemünkben hangyányi. Összességében van minden. Agybaj, pénztárca üresedés, szeretet — kivétel mikor családtagjainkat kidobnánk az ötödik emeletről, hogy kifejezzük szeretetünket irántuk —, sietés és sok minden jó - kivétel ami nem az. Abból pedig annyi van,mint csillag az égen, ha nem eggyel több. Mindezek ellenére van benne valami remek. A meleg, finom, most készült ételek, ami elengedhetetlen ilyenkor. Richard csak emiatt jelen meg az ünnepségeken, mivel édesapja házában mindig lakoma van. Pár órát pedig csak ki tud bírni "csodálatos" családja tagjaival. Legalábbis reméli. Nincs sok kedve Harold és felesége, plusz a miniváltózataik történeteit hallgatni, amit Edward folytat, csak ő gyerekek helyett virágokról fog mesélni, hiszen öccse kertbolond.
Örömére, a férfiú szerzett egy barátnőt, így idén a karácsonyi asztalnál két széke pár óráig szabad lesz. Richard örül ennek a hírnek. Ez által több étel marad neki, és nem fogják őt idegesíteni már csak azzal, hogy lélegeznek rokonai. — legalábbis nem az összes egyből. — Lehet idén kellemes karácsony elé néz?
"Hogy vagy, drága testvérem?"
Nem. Ez még mindig lehetetlen. Charlotte egyből Richard mellé ül, amint meglássa a testvérének nincs társa. Természetesen, ez nem véletlen. Richard szeret az ajtó közelében ülni, egy esetleges gyors távozás miatt, ami haza vagy a konyhába vezető út felé lesz. Nem utolsó sorban itt kevesebben ülnek. Nem hallatszik annyira a többiek beszédének témája.
A boldog percek elmúltak. Richard rájött arra, hogy nővére, Charlotte második célpontja mindig a nála fiatalabb fiú volt. És ki lenne az első, ha nem ő? Charlotte kedvenc elfoglaltsága csacsogni, a lehető legtöbb modon idegesíteni az embert — mindezen tulajdonságai ellenére boldog házasságban él, amit Richard nem teljesen ért . — A nő imádja öccsét, ami a férfi részéről kevésbbé mondható el. Előszeretettel idegesíti őt, és ha Edward nincs, a nő valószínüleg mással nem fog foglalkozni, csak vele ami probléma. Richard úgy dönt ignorálja a testvérét. Tovább eszik, levegőnek nézi nővérét, aki némi várakozás után megszólal.
"Nos, ha te nem, én mesélek kedveském. Képzeld el- "
"Megvagyok, köszönöm." szakítja félbe a nőt, reménykedve abban, sikerül megúszni a hosszú beszámolót. Tévedett. Ez a terv is kudarcot vallott.
"Lehetnél kicsit bőszavúbb is Ricsike." érinti meg arcát puha kezével, és simít végig rajta, amibe a férfi beleborzong. "Tudod, életem, ha nem beszélsz eleget, vagy nem töltesz elég időt az emberek között a végén még depressziós leszel. Esetleg magas vérnyomásod lesz, alvás zavarod, és akkor tudod mi lesz? Több kortizol termelődik benned, mint illene. És ha több kortizol termelődik benned, annak súlyos következményei lesznek!" a nő felemelte a tenyerét, és elkezdett számolni. "Először csak nem lesz pihentető az alvás, aztán el sem tudsz aludni. A fáradtságtól nap mint, nap zavart leszel, és egyre erősebben elszigetelődsz a világtól."
Charlotte elhallgat, Richard már kérdezni szeretné, mégis milyen oldalakon olvassa ezeket az információkat nővére, mire amaz felkiáltott.
"Utána pedig nincs már visszaút! Bedeszkázod az ablakokat, egész nap egy penészes szoba sarkában fogsz kuporogni. A kortizol túltermelődés miatt szívrohamban meghalsz vagy öngyilkos leszel." Charlotte felállt a székből és két kezébe veszi testvére arcát. "Én pedig ezt nem hagyhatom drága, szerető és jó testvéredként!"
"A szerényt kihagyta." jegyezte meg Richard, miközben megpróbálta nővére kezeit lehámozni magáról.
"Nem érted amit mondok." sóhajtott nagyot Charlotte, s elengedi öccsét "Muszáj beszélned."
"Beszélek én." vesz el egy újabb süteményt a férfi, szabadsága ünnepére. "Csak nem magával"
"Mindenkivel kell beszélni drágám." magyarázza a nő. "Mindennap. Az egészséged érdekében-"
"Tudta, hogy ha sokat beszél, belehalhat?" Charlotte egyből abbahagyja mondanivalóját. Döbbenten néz Richardra.
"Tessék?"
"Nem tudta? Az orvosok kimutatták, hogy azok az emberek akik sokat beszéltek, egytől egyig meghaltak idáig mindig." mesél most már Richard, csak ő nem éli bele annyira magát, mint Charlotte. Nyugodtan, kimérten ossza meg az információkat, míg testvére hangosan, beleéli magát." Én ezért nem beszélek annyit. Mint testvére, aki nem akarja, hogy bármi baja essen magának, tanácsolom, hogy hallgasson.
"Richard elfordul, s már egy sütiért is nyúl. Vagyis inkább csak tenné, ha nővére nem vonná őt szoros ölelésbe.
"Mindig is tudtam, hogy szeretsz engem Ricsikém! " nyivákol, miközben testvére próbálja magától eltolni öt, kisebb-nagyobb sikerrel.