Nem mindennapi, hogy két fiú összefut a vasútállomáson, majd szerelmesek lesznek egymásba és összejönek. De most ennek is eljött az ideje, hogy megírjam.
Kurvára tetszik Jungkook.. Akarok vele egy közös fotót, de félek, hogy úgy veszi mintha nyomulni akarnék...
-K..kookie -féltem így hívni, de megtettem. Aranyosan fölnézett rám és kérdő arcot vágott. Jaj ne, csak ne kérdezze meg, hogy miért hívtam Kookienak.
-Mi az Taehyungah?-kérdezett aranyosan vissza. Éjfekete szemei csak úgy csillogtak a kora reggeli fényben.
-Csinálhatnánk egy közös fotót?..-tettem föl a kérdést, mire elmosolyodott. Ez most a gyűlöllek tiszta szívemből, mit képzelsz magadról mosoly, vagy a természetes féle?
-Természetesen csinálhatunk ha akarod.-a vigyort nem lehetett lemosni az arcáról és vette is elő a telefonját. Úristen, én most tényleg fotózkodni fogok vele??
-És kiteszed instára vagy valahová?-kérdeztem, ily' bugyuta módon.
-Ha nem szeretnéd nem fogom.-én pedig vadul bólogattam, hogy rakja ki. Nem bántam meg, de no spoiler, ez még csak a történetünk eleje.
2 másodperc múlva már kész is volt a kép, ami kb így nézett ki instán:
jungkook.97
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
2 perccel később, már annyira pittyogott a telója, hogy lenémította. Én pedig meg akartam csókolni, de féltem. Féltem, hogy nem fogja viszonozni, kiröhög. Szóval nem csókoltam meg, nem kell szépítgetni. Dudorom pedig volt. Nem is kicsi.
Remélem nem vette észre, mert akkor végem. Bár amilyen szerencsétlen a mi történetünk, nem csodáltam volna, hogy meghaltam volna, de csak szép sorjába.
Megláttam Jimint és Yoongit. Olyan düh fogott el, hogy még anya is megirigyelte volna, mert ő aztán tud dühös lenni.
Hogy miért voltam dühös? Megmondtuk neki, hogy N-E-M találkozhat Minnel, de kamasz ráhagyom. Bár anyutól kapni fog az tuti.
