Vonzerő

Kilencedik rész

Reggel 6-kor a csodás ébresztőm hangjára keltem,és kissé a tegnap esti történtek miatt frusztrált,hogy Miller itt van mellettem.

-Jó reggelt Sarah!-köszöntött a mellettem ülő,még kicsit kómás fiú.

-Jó reggelt!-viszonoztam.Ezek után már nem beszéltünk túl sokat.Magamhoz vettem a telefonomat és írtam Mianak,hogy találkozzunk nálam és menjünk eggyütt suliba,és ő bele egyezett.

-Jó reggelt gye......William,te miért nem a matracon fekszel?!-nyitott be Joseph a szobába és meglepődött arccal figyelt minket.

-Öhm apa,nagyon kényelmetlen volt a matrac és egész éjjel forgolódtam.Nem bírtam elaludni,muszáj voltam fel jönni ide Sarah mellé...

-És Sarah ebbe bele is eggyezett?!Nem zavarja hogy itt aludtál?-érdeklődött kissé idegesen William apja.Hát nem mondom hogy nem zavar,de ha lent feküdne a matracon semelyikőnk nem tudna egész éjszaka aludni...Inkább aludjak nyugodtam,minthogy egész éjjel halgassam Miller nyavajgását.

-Igen Joseph,bele egyeztem, mert William tényleg nem tudott ott lent elaludni és egész éjszaka azt halgattam hogy nem tud aludni,meg idegesítően forgolódott,azután megkérdezte hogy fel jöhet-e,én pedig felengedtem.Kérlek ne haragudj Williamre!

-Hát oké...De akkor is fura,gyerekek hogy egymás mellett alszotok...Mit szólsz ahhoz Sarah,hogyha szerzünk neked egy heverőt a kanapé helyére és te azon aludnál?

-Oké,azt nagyon jó lenne,Joseph.Köszönöm szépen!-vetettem egy halvány mosolyt az arcomra,azért is mert így kissébb az esélye hogy össze fogdos Miller este.Nem mondom hogy annyira kibírhatatlan,de zavarba ejtő tőle.Nem vagyok hozzá szokva.

-Jaj ezen nincs mit köszönnöd,szívesen teszem!-viszonozta ő is a mosolyom.Ezután oda hajolt Williamhez és szúrós szemekkel oda súgta neki a következő mondatot:

-Fiam,erről mi még beszélünk!
William meg se szólalt csak ilyedten nézett az apjára,miközben kiment az ajtón.Én csak nevettem magamban és próbáltam vissza fogni a mosolyom.William rám nézett,azzal a tipikus arckifejezéssel hogy:"Ez nagyon nem vicces",majd felálltam,kerestem ruhát a szekrényből és ki mentem a fürdőszobába,hogy el készüljek a mai napra.Miután mindennel készen voltam,megreggeliztem,fel vettem a kabátom és kifelé vettem az irányt a lakásból.Mikor kimentem,megláttam Miat a kapu előtt és szokásosan mosolyt csalt az arcomra,majd ő is el kezdett mosolyogni.

-Madárcsicsergős,szép,jó reggelt csajszi!-köszöntött vigyorogva a kapu előtt álló lány.

-Szép,jó reggelt Miaaaa!Honnan van ez a sok életkedv?

-Hát ha akarod el mondom...-pirult el.
-Na mondd!Kíváncsi lettem!-pattogtam mellette kíváncsian.

-Ugye mondtam neked,hogy el megyek sétálni Danielel...Hát el is mentünk olyan este fél 8 fele...IMÁDTAAM!! A házunk előtt várt már mikor ki mentem és megölelt.Nagyon cuki volt.Azután elindultunk sétálni...Egy ideig mentünk egymás mellett,beszélgettünk és most jön a dobpergéés!!.......Megfogta a kezem!-sikított fel boldogan Mia.-Ki sétáltunk a parkba és le ültünk egy padra beszélgetni.Ott el töltöttünk egy órát,majd haza kísért.El nem hiszed mennyire boldog voltam tegnap este.És hát innen jön a ma reggeli életkedvem is.-magyarázta vigyorogva.

-Ahh Csajsziiii!Nagyon örülök nektek!Cukik vagytok nagyooon!-vigyorogtam én is.-Amúgy bocsesz,hogy már nem írtam tegnap este csak ért egy kis sokk....

-Mi a baj?Mi történt?Valami rossz történt tegnap??-fürkészte az arcomat ilyedten.

-Neem,nyugi nem volt az olyan
rossz!-nevettem fel.