Vonzerő

Ötödik rész

Ki esett a vizem a kezemből,és mindketten hajoltunk le érte,de ő vette fel hamarabb.Mikor fel néztem egy szőke hajú,zöld szemű sráccal találtam szembe magam.

-Jaj,bocsánat,nem figyeltem!-mondtam meglepődött arccal.

-Semmi gond!-mosolygott rám.
Oda nyújtotta nekem az üveget egy halvány mosoly kíséretében,majd átvettem tőle és megszólalt:

-Amugy te hanyadikos vagy?

-öhm,10.D-s!-vágtam rá

-Ohh,akkor osztálytársak leszünk!

-Tényleg?Hogyhogy?-vontam fel szemöldökömet.

-Hát muszáj voltam át jönni a Brockenhurts-ból ide, mert el költöztünk.-magyarázta.

-Jah,így már értem.

-És hogy hívnak?-kérdezte

-Sarah Wals!Téged?

-James Davis!Örültem,de most mennem kell,mert kint hagytam a kocsiban pár cuccom,majd találkozunk!-mondta.

-Oké!Szia!

Egész normálisnak tűnik ez a James...lehet hogy lesz végre egy normális fiúnk?

Mikor végre be értem az osztályba már a helyünkön ott ült Mia.Még csak reggel van,de már megcsapott az a tipikus izzatság szag,ami a teremben terjengett.Bent volt az osztályfőnök is és beszélgetett az osztálytársaimmal.Még pont nem késtem el az óráról mert maradt 2 percem.

-Jó reggelt tanár úr!-köszöntem oda.

-Jó reggelt kedves Sarah!Kérem foglaljon helyet!-láthatólag nem nagyon örült hogy még csak most értem be.

-Szia,Sar!-üdvözölt barátosném,mikor le ültem mellé.

-Hali,Miaa!-köszöntem én is-Hallod,lesz egy új osztálytársunk!Most találkoztam vele a folyosón.-pletykáltam.

-Hát mindig te vagy le maradva az ilyen dolgokkal kapcsolatban-nevetett fel-Minket a tanár már megkért hogy viselkedjünk vele normálisan és mondta hogy nemsokára itt lesz.

-Jólvan máár! Én legalább már láttam hogy néz ki-gúnyolódtam és Mia csak el mosolyodott.

Éppen becsengettek,amikor ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.

-Gyerekek,be mutatom nektek az új osztálytársatokat James-t!-mondta izgatottan a tanár úr-Gyere,mutatkozz be bátran!

-Sziasztok!...Öhm James Davis vagyok,17 éves!Nemrég költöztünk ide Angliából...Kosarazok három éve,van egy hugom aki 16 éves.Nem tudom mit kéne még mondanom...

-Jólvan Davis,üljön le,köszönjük!-mondta a tanár

-Na most ne mondd azt hogy nem néz ki jóól!És olyan kedves volt...Véletlen neki ütköztem,el ejtettem a vizemet,de ő fel vette nekem!-meséltem boldogan.-És szerintem tök normálisnak látszik,lehet lesz végre egy normális fiúnk.

-Ujuj,Sarah...

-Bizony ujuj...

-Miről van itt szó?-vágott bele a beszélgetésünkbe William....Megint.

-Mi közöd van hozzá?

-Amm,csak érdekel-mondta.

-Az új fiúról!-vigyorgott Mia.Gondoltam hogy tudatni akarta vele hogy kopjon le rólam.De jobb is.

-Mi van vele?Miért olyan érdekes?-flegmázott William.

-Foglalkozz a saját dolgoddal végre!-jelentettem ki.

-Amugy jó fej srácnak tűnik!-jegyezte meg Daniel.

Ezután teltek az órák,segítettem Davis-nek tájékozódni a suliban és néhol észre vettem hogy minket bámult William mikor beszélgetek vele,pedig nagyon jókat lehetett Davissel beszélgetni,kevdes.Beszélgettünk arról hogy mit kell tudnia a sulinkról,majd a későbbiekbn a kosárról beszélt nekem.

Mikor suli után haza értem,le tettem a szobámba a táskám és fel hívtam Miát hogy beszélgessünk,de közben meg érkezett anyum és egy kicsit ki kellett mennem hozzá.

-Szia,anyu! Mizu?

-Szia,kicsim!Kérlek,kezdj el lassan pakolni mert költözünk holnap Josephékhez!

Én már inkább nem ellenkezdtem,mert tudom,hogy ha akarok menni,ha nem úgy sem én döntök...Szóval inkább nem húztam fel anyát.

-Oké,megyek!....-motyogtam.

Fel mentem a szobámba,majd el kezdtem egy bőröndbe pakolni a legfontosabb ruháimat,a díszeim és a fontosabb cuccaim.Le menten a fürdőszobába is és onnan is pakoltam el dolgokat.
Miután készen lettem,el mentem vacsizni,megfürdeni és fürdés közben el gondolkodtam:

Holnap költözünk...úr isten,de rossz lesz itt hagyni a szobámat...itt éltem 10 évig,ebben a lakásban,ez jelentette a nap végi megnyugvást és most egy tök más közegbe kell mennem...Azt sem tudom hogy lesz-e külön ágyam vagy szobám...jó volna ha lenne egy saját szobám.

Igazából nincs nagy bajom Williammel,mert meg vagyok vele mostanában a suliban,csak annyira idegesítő hogy minden érdekli,ami velem történik és bele szól mindenbe.Régebben azért durvábban piszkált...
Úr isten,mennyire ki fog idegelni ha vele lakok majd...

Zuhany után be mentem a szobámba,be kapcsoltam a ledemet,hogy lila fény borítsa be a szobámat még utoljára és fel hívtam Miát,hogy értesítsem a dologról.2perc elteltével végre valahára fel vette a telefont,és álmos hangon meg szólalt:

-Hhh...mondd Sarah!...-motyogta halkan

-Jajj,bocsiii!Fel ébresztettelek?-sajnálkoztam

-Ahhmm,kicsit...fél 11 van...-sóhajtozott

-Tudooom,bocsánat...ha akarod hagylak aludni,csak el akartam újságolni valamit.

-Hát ha már fel hívtál,mondd mi a baj!

-Mikor haza értem,anya be nyögte hogy holnap költözünk is...nem ellenkeztem már mert nem akartam fel idegesíteni anyát...De el hiheted,nincs sok kedvem el menni,mert nem szívesen hagyom itt a szobám...

-Ahjjj nemár...Komolyan??-éledt fel-El hiszem hogy nincs sok kedved el menni,nekem se lenne...

-Tudod,nincs annyira nagy bajom
Williammel,de bele szól mindenbe és idegesítő..

-Szóval nincsen bajod a kinézetével?-szinte hallottam hogy vigyorgott a telefon másik oldalán.

-Neeem! Hagyd ezt! Utálom őt!-emeltem meg a hangom,de közben a tudat alattim mást mondott...csak ki idegel...-Na menjünk aludni mert holnap korán kelek!Bocsi hogy fel ébresztettelek!-tereltem a témát.

-Jólvan Sar!Semmi baj! Aztán majd mesélj holnap hogy mizu,tudni akarok mindent!-hadarta el izgatottan

-Okés!Jó éjszakát!-köszöntem el.

-Jó éjt!

Sziasztook!Itt vagyok az újabb résszel,bocsi ha kicsit sokáig vártatok rá.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!❤️
Mit gondoltok,mi lesz holnap a költözéskor?🤭
Köszönöm az eddigi vote-okat és hogy ennyien olvastátok,sokat jelent!🥺