Csak egy barát?

1.fejezet-Kezdetek

Sziasztok, én Doshi vagyok, egy átlagos 15 éves fiú. Szőke hajam és kék szemem van. A családommal előző héten költözünk vissza Mazembe. Most 10-es vagyok. November van és a helyi gimiben kezdek holnap. Nagyon izgulok miatta. Az elmúlt 5 évben külföldön tanultam, remélem sikerül majd beilleszkednem. A suliba 7:50-re kell bemennem, mert a könyveket akkor kapom meg. Az osztályfőnök bemutat majd a többieknek. Remélem sikerül majd beilleszkednem.

*Reggel*

Már reggel 7 órakor felkeltem, ugyanis mindent meg akarok tenni azért, hogy jó legyen az első benyomásom az új osztálytársaimnál. Letusoltam és felvettem egy pulcsit, meg egy farmernacit. Semmi extra. 15 percre lakok gyalog a sulitól, de mivel nagyon szerencsétlen vagyok, ezért már fél 8-kor elindulok. Már az utcán sétálok, amikor eszembe jut az, amit tegnap a szomszéd nénivel beszélgettem. Azt mondta, hogy kerüljem a kékipacs utcai játszóteret, de ha lehet akkor az utcát is. Olyan 2 utcával van csak arrébb. Az a pletyka terjeng, hogy a játszótér tele van drogosokkal. Ez mondjuk nem meglepő, ugyanis ott van mellette egy kocsma. Anno, mikor még alsós voltam, az a játszótér volt a kedvenc helyem. Bár ahogy jobban belegondolok, akkor arrafelé még nem igazán volt lakott terület. A kocsma helyén is csak egy fagyizó volt, most meg egy lakótelep van ott.Hát igen...változnak az idők.

Már látom is az iskola épületét. Egy csomó gyerek lézeng az intézmény előtti parkban. Mindenki csoportokat alkot. Fura. Külföldön mindenki beszélgetett mindenkivel. Most valamiért úgy tűnik, hogy bandáznak. Van pár lány, akik viszont csak ketten ülnek és beszélgetnek, vagy egyedül olvasgatnak. Mintha rétegekre lenne osztva ez az egész...nem is tudom...közösség...talán? Ránéztem az órámra, és ekkor realizáltam, hogy 3 percem maradt megkeresni a tanárit. Végül is idefelé jövet egyszer eltévedtem, de hát mondtam már, hogy szerencsétlen vagyok. Vajon merre lehet a tanári? Meg kéne kérdeznem, de kitől? Várjunk csak, ott jön valaki...

-Jóreggelt, elnézést, merre találom a tanárit?

-Jóreggelt, itt egyenesen mész, és a folyosó végén jobbra.

-Köszönöm szépen!

-Nincs mit

Hát akkor jó. Egyenesen és a folyosó végén jobbra. Elsétáltam a folyosó végére és valóban ott volt. Bekopogtam, majd az osztályfőnök nyitott ajtót. Beinvitált a tanáriba és a kezembe nyomta a könyveket. A táskámban csak pár füzet meg egy tolltartó van, szóval gyorsan beleraktam. A tanár még elintézett pár papírt, majd elindultunk a terem felé. Az ajtón állt egy tábla, „13-as terem" felirattal. Díszekkel ki volt rakva az, hogy a „10/m". Ezek szerint m-es vagyok. Jó tudni. Ez asszem a matekos osztály...de...várjunk csak...nem vagyok jó matekból...de ezek szerint már csak itt volt üresedés. Vettem egy mély levegőt, majd benyitottam.

-Jó reggelt kívánok! -mondta az ofő

-Szi...Sziasztok-köszöntem

-Jóó reegggeeellt kíívváánook-húzta el az osztály az üdvözlést.

-Van egy új osztálytársatok, Doshi, mutatkozz be, ha akarsz!

-Ömm...hát...Doshinak hívnak, 15 éves vagyok és hát...egy hete költöztünk vissza Svencből. Örvendek a találkozásnak.

-Szia-hallatszott sok helyről a köszönés

-Jó, a többit majd szünetben. Légyszi ülj le Keshin mellé -mutatott egy egyedül ülő magas srác, barna hajjal, aki a padra ledőlve pihent. Leültem mellé, ráköszöntem ő pedig visszaköszönt. Még mindig a padon feküdt. Nem nagyon érdekelte az, hogy valaki leült mellé. Hát jó, legyen így. A tanár felírt valami egyenletet a táblára. A fiú felkelt és elkezdte írna, majd nagyon gyorsan meg is oldotta. Unatkozott, ezért rámnézett.