136th person / LN ff.

13

Feladó: 51valasz@mail.com
Dátum: 2020. június 10. 13:37
Címzett: 136szemely.pro@mail.pro
Tárgy: Újra itt!

Lando

Megfogadtam a tanácsod és pihentem az elmúlt pár napba és a munkát is hanyagoltam.
Ma délután ment haza Erik, de előtte még elvitt dokihoz és vissza is hozott.

A kezem gyorsan gyógyul, szükség lesz egy kis gyógytornára, de egy hónap és kutya baja se lesz.

Köszönöm, hogy felajánlottad azt, hogy elviszel, de meg tudom oldani.

Mi a helyzet a versenyeiddel? Van hír, hogy mikor lesz a következő versenyed?

Két hét múlva nekem kell majd vigyáznom a kis unokahúgomra. Imádom a kis csajt és elmondása szerint ő is engem. Én vagyok az a nagynéni, aki mindent megenged, amit az apja nem. Erik persze utána mindig csúnyán néz mindkettőnkre, de megéri. Három napot lesz itt, de még nem tudom, hogy mit csináljunk mert ahová el akartam vinni, azok most egytől egyig zárva vannak.
Neked nincs valami ötleted?

Képzeld el a munkám megmenekült.
Tegnap felhívott a főnököm és elmondta, hogy a balesetettől eltekintve jól sikerült a terepmunka. Minden információt megszereztünk, ami csak kellett, igaz kicsit nagyobb számlával, mint azt terveztük. Egész beszélgetés alatt azon paráztam, hogy mikor fog kirúgni és ezért a végén megkérdeztem, hogy akkor még van-e állásom. A saját szájából halottam ahogy azt mondja, hogy én lennék az utolsó ember, akit elbocsátaná és hogy meg van elégedve velem.
Úgyhogy boldogság van!
Hurrá!!

15.-én már újra mehetek dolgozni és júliustól már elkezdhetek erősíteni. Tudom te ennek nem örülsz, de nekem már hiányzik.

Itt a viccem csak, hogy átvegyem a vezetést:
-Szomszéd, használhatnám a fűnyíróját?
-Persze, csak ne vigye ki a kertemből...

E