136th person / LN ff.

21

-Jó reggelt! - köszönök egy ásítás közben Alexnek.
-Látom, valaki kipihente magát. - szúrja oda nekem nevetve, nagyon úgy néz ki, hogy ő tele van energiával.
-Csak nem aludtam jól az este. - igazából nem is nagyon aludtam, tegnap csak úgy a semmiből megjelent az ajtóm elött Erik és felajánlotta, hogy tartsunk egy beszélgetős estét úgy, mint régen. Hajnali háromig csak beszélgettünk, vicces videokat mutogattunk egymásnak vagy csak simán húztuk egymás agyát, valami marhasággal, három után már mindketten fáradtak voltunk, de még nem akartunk aludni. Így közös megegyezés alapján, bekapcsoltunk egy filmet és minden jel arra utal, hogy mindketten azon aludtunk el mert, reggel Erik azzal keltett, hogy siessek mert elaludtunk és egy óra múlva indul a gépünk.
-Emma mindketten tudjuk, hogy jól aludtál az este, te mindig jól alszol, itt csak arról van szó, hogy nem aludtál eleget.
-Nem ugyanaz a kettő?
-Nem, mert a kevés alvás ellen tehetsz, de az ellen, hogy rosszul alszol, nem igazán.
-Oké. Mennyi időnk van még? - a taxiba már nem igazán nézegettem az időt, elég volt annyi, hogy időben ideérek.
-Még öt perc. - feleli, miközben egy nagy levegőt vesz.
-A többiek?
-Max és Simon már fent ülnek, Chrisnek, Markonak és Eriknek semmi nyoma.
-Eriket reggel láttam, szerintem percek kérdése és itt lesz. Nem megyünk fel? - mutatok a gép felé.
-De, mehetünk.

Ugyan azzal a repülővel mentünk, mint amivel szoktunk, mégis minden más volt. A gépre felszállva nem egy kedves arccal találtam szembe magam, hanem egy komoly arcú, beöltözött emberrel. Nem tűnt nagyon barátságosnak és amikor el akartam menni mellette, az utam elé ált és nem hagyott elmenni. Ijedten néztem hátra Alexra, hogy ennek meg mi baja.

-Elnézést hölgyem, de teszt nélkül nem szálhat fel. - egy ajtó felé mutatott, beléptem a kis helyiségbe, ami eddig a repülőn dolgozó személyzetnek volt fenntartva, most egy tesztellő fülkévé lett átalakítva.

Életem egyik legrosszabb dolgává vált a covid tesztelésre. Egy olyan dolgot dugnak fel egészen az agyadig, ami nem oda való, csak azért, hogy kivegyenek egy kis mintát. A férfi mér két perce levette a mintámat és egy kis asztalnál babrál vele.
-Mehetek végre? - kérdezem türelmetlenül.
-Sajnálom hölgyem, de csak egy perc múlva lesz meg az eredmény, addig még itt kell lennie. - felelte úgy, hogy még csak rám se nézet. - Az eredmény negatív, jó utazást! - mondta egy perc múlva.
Felkaptam a csomagjaim és elindultam a többiekhez. Még mindig nem volt itt mindenki, még mindig csak négyen vagyunk a hét helyet és már jócskán elmúlt fél kilenc.

-Igazán szolhattál volna, hogy ez a szar lesz. - nézek csúnyán Alexra.
-Azt hittem, hogy tudod. - neveti
-És ez higgyem is el?
-Légyszi.
-Sziasztok srácok - köszönök oda Maxnak és Simonnak.
-Gyere Emma, beszélgessünk kicsit. - intett nekem Max és a maga melletti helyre invitált.
-Szabad nekem oda ülni? - már kétszer meg kell gondolni, hogy mit tesz az ember. Nem minegy, hogy kivel és mit csinál az ember, egy rossz mozdulat és máris karanténba találod magad.
-Negatív lettél, nem? Hát akkor gyere. - egy kicsit arrébb is csúszott mintha eddig nem fértem volna el mellette. Tudom, hogy úgyse tudok mit csinálni vele, ha valamit a fejébe vesz akkor az úgy is fog történni. Ha most nem ülök mellé és leülök és egy másik helyre ülök akkor fogja magát és csak simán leül mellém.
-Mit szeretnél? Tegnap beszélgettünk utoljára.
-Pontosan, tegnap és azóta nagyon sok minden történt. - olyan a kapcsolatunk Maxxal mintha testvérek lennénk, bármikor számíthatunk a másikra és mindent megosztunk egymással. Bűntudatom is van, hogy eddig nem szoltam neki Landoról, de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy őt inkább megtarom a magam kis titkának.
Amint leültem az ülésre, Max már mondta is a magáét. Nagyon gyorsan beszélt és csak nagyon nehezen értettem meg, hogy mikor miről beszél. Az elején még visszakérdezgettem, amikor elvesztettem a fonalat, de egy kis idő múlva már inkább csak ültem, hallgattam és meg se próbáltam értelmet keresni a mondatai között. Gondoltam, ha beszélhetnéke van akkor jöjjön ki, aminek jönni kell.