Rossz esték [Manuel ff.] 18+

4 fejezet

Idegesen dobáltam bele a kis táskámba azokat a cuccokat, amikre szükségem lehet.

Nem volt sok helyem, ezért csak a legfontosabbakat raktam be, amik a telefon, zsepi, tampon, az irataim és paprikaspray voltak. Majd amolyan "ki tudja, hogy mi lesz" alapon variáltam a kisbicskán, de azt végül otthon hagytam, mert ha megmotoznak, akkor azt valszeg dobhatom a kukába.

Ma volt az első "munkanapom" és még szerencsére Pesten belül, ezért csak egy címet kaptam és azt, hogy ne késsek. Mekkora egy paraszt volt. Igaz, hogy még fiatal voltam, de nem voltam hülye.

És persze, hogy késésben voltam! Ezért amint tudtam taxiba ültem és a bár előtt közvetlenül ki is tudtam szállni, hála az égnek! Bár annyira nem voltam szívbajos, hisz ismerjük a magyar előadókat és a pontosság nem tartozott az erősségeik közé, de mit várunk, ez Mo...

A következő probléma pedig az volt, hogy a bizti bácsi nem akart beengedni engem, ami miatt csetepatét csaptam. Természetesen mutogattam neki az üzenetet amiben azt írták nekem, hogy itt kell bemennem, de a csávó nem hitt nekem, mert közölte, hogy biztos megszerkesztettem, de ha őszinte akartam lenni, nemhogy szerkeszteni nem tudtam, de még egy World dokumentumot sem tudtam megformázni, olyan analfabéta voltam infóból.

Dühösen írogattam az emberemre, aki a tizedik sms után végre kitolta a pofáját hozzám.

-Haver, a csaj velem van...-pacsizott le a seggarc biztonsági faszival.

Én az államat felszegve sétáltam el mellettük, úgy hogy a csávót a kis táskámmal mellkason csapjam. Aztán amikor beljebb értünk megcsapott a tömény cigifüst és az alkoholtól fűtött emberek csapzott kinézete.

Manu átkarolt a nyakamnál, mintha csak a haverja lennék és úgy vezetett még beljebb.

-Késtél...-dünnyögte.-És kellene neked egy egyenruha.-mért végig.-Mondjuk egy póló a nevemmel... Aham... V-kivágással, egy push upos melltartóval és a felirat a melleddel lenne egy vonalban...-próbált meg a divattervező szakma csúcsára törni az ötletével.

-Esetleg ne tetováljam oda?-gúnyolódtam, ekkor pedig kaján mosollyal közelebb hajolt és megcsapott az alkoholnak a szaga.-Te ittál?-tettem fel a kérdést.

-Ja, mivel késtél és nem voltál itt, hogy megállíts, ezt levonom a gázsidból és legközelebb együtt jövünk...-kiabálta át a hangzavaron, de már erre nem tudtam reagálni, mert elrángatták, mondván, hogy várják énekelni.

Kivártam állva a haknizást és szüntelen csak a telefonomon figyeltem az időt, mert már igazán vége lehetett volna ennek az egésznek... Túlságosan untatott, még úgy is, hogy ez volt életem első koncertje tőle. Pár perccel később pedig végre lejött és végig pacsizott a népekkel, majd előttem állt meg végül, de én csak biccentettem felé, eszem ágában sem volt összeütni a tenyerünket. Úgy látszik, hogy nem vette zokon, mert tovább állt és egyből egy piát nyomtak a kezébe, amit le akart húzni, de kikaptam a kezéből és én húztam le azt. Rohadtul égette a torkomat és valójában nem voltam ilyen fasza gyerek, aki egy húzásra issza a feleseket.

Elkerekedett szemekkel bámult.

-Te nem! Bele se kezdj!-intettem le, majd újból a telefonomra néztem és láttam, hogy a másfél óra eltelt, amíg itt kellett lennem, igaz, hogy abból az elején késtem, de újból végignéztem az emberemen és szerintem nem vágta az órát, úgy hogy itt volt az ideje annak, hogy lelépjek.-A munkaidőm pedig lejárt.-hagytam faképnél a döbbent srácot.

Volt egy olyan érzésem, hogy utánam fog jönni és ding ding ding...

-Várj már! Velem kell maradnod, amíg haza nem megyek!-mondta miközben az embereket kerülgette, hogy velem tudjon jönni. De ha az ember ekkora cula volt...

-Egy, nem ennyit beszéltünk meg. Kettő, a maiért pénzt sem kapok. Három, hol van egy munkaszerződés vagy valami?-álltam meg végül, amikor már nem a bár utcájában voltunk.

-Nincs munkaszerződés.-bökte ki végül. Fasza, feketén dolgoztat...

Felvont szemöldökkel vártam a további válaszait, majd a zsebében kezdett el kutakodni és kihúzott belőle két darab ezrest, és felém nyújtotta.

-Nem vagyok szívtelen, a taxit kifizetem, de a maiért többet nem adok.-jelentette ki végül.-És akkor hazamehetsz.-egyezett bele.

-És ha maradok akkor kifizeted a napot?-néztem rá gyanakvóan, de amikor szélesen elmosolyodott, akkor tudtam, hogy csavar van a sztoriban.

-Én azt nem mondtam... Viszont, ha maradsz, akkor nálam, kevesebb ruhában ledolgozhatod a mai napot.-mondta merészen.

Én erre nagyon dühös lettem.

-Tartsd meg a taxipénzt, seggfej!-vágtam mellkason, de ő csak kiröhögött.

Majd hátat fordítottam neki és elindultam, hogy még messzebb kerüljek tőle...