Te vagy a szenvedélyem S.R

"A liba"

Steve szemszöge:
-Elkezdem elő szedni a hozzávalókat addig öltözz valami kényelmesebbe mert ma itt alszunk.
Ja és igen már megbeszéltem Tonyval és belement mivel már ma este indulna.-vágtam gyorsan rá meg mielőtt elkezd magyarázni az apjáról, hogy meg fog engem folytatni.
-Rendben akkor én megyek is turkálni.- és be is szaladt a szobámba
Én nekiálltam a tészta bekavarásához mikor hallottam hogy szól nekem Rosa. Mivel pont háttal voltam neki így muszáj voltam megfordulni és ami a szemem elé tárult az valami eszméletlen volt. Én éppen azt bámulom,hogy a kislány akire vigyáztam és védelmeztem az már nem olyan kicsi és a pulóveremben támassza a falat és csak remélni mertem hogy van rajta nadrág mert ha nincs akkor valószínű, hogy nem fogom nagy tudni tűrtőztetni magamat, de miket is beszélek hiszen ő az a kislány akit én kísértem az iskolába mert félt, hogy mit fognak gondolni róla. Most meg már kész nőként áll előttem és nem tudom róla levenni a szememet olyan gyönyörű.
-Ne haragudj, de elvettem ezt a pulcsit mert a régi cuccaim nagyon kicsik lennének és mindenem kint lenne-nevetett zavarában
-Semmi baj, de viszont így sincs sokkal több rajtad nyúltam meg a számat a szárazság miatt.
Erre elkezdte lefelé húzgálni a pulcsim alját amivel nem ért sok mindent.
-Hat hidd el, hogy többet mint amennyit az takart volna.-tette a füle mögé a haját.-forgatta meg a szemét
-Na jólvan inkább gyere kész a kaja.
Nem kellett kétszer mondani neki rögtön jött és le is ült az érkező asztalhoz.

Rosalie szemszöge:
Steve készíti a legfinomabb palacsintát az egész világon ez nem kétség!
Nagyban majszolhatunk mikor elkezdtek dörömbölni az ajtón.
-kinyitom.-mondtam és odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
Az ajtó mögött egy szőke nő ált akit amúgy ismerek Furyn keresztül aki nem más mint Sharon Carter
-Szia-köszönt közben elkezdett méregetni ami nem tetszet, nagyon nem
-Szervusz, miben segíthetek?-mosolyogtam rá ami szerintem inkább volt vicsorítás mint mosolygás
-Steve-t keresem, fontos lenne-nyávogott tovább
-Értem máris szólok neki-mondtam, de mint aki meg sem hallottam odébb lökött és beengedte magát a házba.
Steve éppen pakolt a konyhában mikor elkezdett ordibálni az a liba a nevét.
-Oh Sharon te mit..?-próbált megszólalni, de végig sem tudta mondani mert konkrétan lesmárolta ott helyben.
Én pedig kővé dermedtem abban a pillanatban.
Steve elhúzódott és nagy szemekkel bámult rá és aztán a hűlt helyemre mert gyorsan fogtam magam és bementem a szobába a cuccaimért és gyorsan felvettem a nadrágom és már mentem is a kijárat felé is, hogy magára hagyjam a szerelmespárt.
-Hé hé hová mész futott oda hozzám.
-áhh elmegyek mert nem szeretném megzavarni a szerelmespárt a turbékolásban-mentem volna ki, de Steve nem engedte
-Ezt nem értheted ez nem az ami...-magyarázkodott volna amire semmi szükség nincs mivel nem is vagyunk együtt, de nem is hagytam, hogy befejezze.
-Nincs miről beszélni úgyhogy én most megyek!-tettem pontot a beszélgetés végére.
-Rosa-ordított utánam, de én nem fordultam meg hanem mentem tovább

Sziasztok újra van időm írni úgyhogy remélem, hogy több részt tudok hozni! 😘