Te vagy a szenvedélyem S.R

Ha igen kinyírom!

-Miután eljöttem nem tudtam mit csináljak ezért elindultam a parkba sétálni és elkezdtem gondolkodni pontosan min is akadtam ki annyira.

-Végül nem jutottam semmire és ez nagyon frusztrált, de mivel muszáj eltereljék valamivel a figyelmemet így, ha már itt vagyok a gimnáziumnál (jó sokat sétáltam basszus) akkor elintézem a beiratkozásomat már csak 1 évem van a suliból az már csak kibírom valahogyan. Nem?!

-A suliba beérve megálltam körbenéz mi segítség után kutatva. Meg is láttam egy fiút aki eléggé szimpatikusnak tűnt első látásra.

-Szia-intéztem neki
-Oh szia-csapta be a szekrényét
- Rosalia Stark vagyok.
-Peter Parker, örvendek
-kérhetek segítséget? Nem tudom hol kell beiratkozáshoz leadni a papírokat és az igazgatóit sem találom
-Persze gyere elkísérlek-intett

-Miután elkísért és elintéztük a dolgokat már vége is lett a napnak és együtt elindultunk kifelé. Peter mondta, hogy be szeretne mutatni a barátainak én pedig nem mondtam nemet. Odaérve a lányhoz és a fiúhoz elkezdtem kicsit nagyon pánikba esni, de miután bemutatkoztunk egymásnak teljes mértékben megnyugodtam. Nagyon aranyosak voltak velem és különösen bírom MJ stílusát, nagyon egymásra találtunk.
Már bőven elbeszéltük az időt és közben Steve egy csomószor hívott és írt üzenetet, de egyikre sem válaszoltam. Most sem volt másképpen, de ezt már kinyomtam.
-Miért nem veszed fel?-kérdezte Ned
-Nem fontos, de én mostmár lassan megyek mert várnak otthon.-köszöntem el mindenkitől.

-Hazafelé tartva meg vagy ötször hívott Steve, de kinyomtam mindet.
A toronyhoz érve Happynek köszönte beszálltam a liftbe. Fent az fogadott, hogy Steve a kanapén ülve a térdén könyökölve a kezébe temette az arcát, de amint nyílt az ajtó felkapta a fejét.
-Rosa úr isten te hol voltál?- ugrott fel és lépett elém, de én kikerülve mentem fel a szobámba össze pakolni mivel egyedül mégsem lehetek ebben a nagy kócerájban úgyhogy muszáj vagyok vele menni.

-Vissza leérve egy idegesen doboló férfit találtam miután jeleztem hogy menjünk fogta a kulcsot és inkább lépcsőztünk hogy ne is keljen egy kicsi légtérben lenni elég lesz az autó.

A házhoz érve én gyorsan felszaladtam és a házban megcéloztam a szobát.
Miután kimentem Steve ott állt a konyhapultnál és amint meglátott megfogott a vállaimnál fogva és elkezdett faggatni.
-Tudod te mennyire aggódtam? Hol voltál? Miért nem vetted fel? Azt hittem bajod esett! Vagy bajod esett?! Hozzad nyúltak? Huh??! Ha igen kinyírom! Senki nem nyúlhat hozzad érted?!! SENKI!
A fülemhez hajolt és a belesúgta lassan a szavakat.
-Senki nem érhet hozzád csak én.-a szavait ahogy kiejtette a leheletétől végigfutott a hideg a hátamon. Nagyon jó érzés volt amit nem tudtam hova tenni, de ha ő így játszik akkor játszunk rendesen.
- elhajoltam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Szóval, ha azt mondom, hogy az akarom érints meg és varázsolj el akkor megteszed mert csak te érhetsz hozzam?-hajoltam vészesen közel hozzá
-huh?-húztam végig ujjaimat ajkain
Steve erre csak becsukta a szemeit és kicsit szét nyitotta ajkait, hogy élvezze az érintésemet. Kezeit pedig levezette a csípőmre és bele mart egy nagyot én pedig belesóhajtottam a nyakába.
Steve felmordult erre, de nem tudja, hogy mi a játékok vége es nem fog tetszeni neki.
-CSAK MERT EZT NEM TE DÖNTÖD EL ÉS MI AZ, HOGY CSAK TE NYÚLHATSZ HOZZÁM HA??- ordítva ellökve magamtól kezdtem észhez téríteni.

HOZTAM NEKTEK EGY RÉSZT ÉS MEG FOGOK MIVEL MOST LEBETEGEDTEM VAN IDOM ÍRNI EGY KÉT RÉSZT.😌