Amikor visszatértél|Valkusz Milán ff|

2. rész

Ma jön haza Milán, elvileg a barátnője is itt lesz.Petiék azt találták ki hogy csináljunk Milánnak egy medencés "üdvözlő bulit", meghívtak pár embert és felajánlották hogy nyugodtan hívjak bárkit, én pedig egyből rávágtam hogy Zalán.Nagyon megkedveltem őt, figyelmes, aranyos és szexi.Persze Lilla is jön.

Most délelőtt tizenegy óra van, ami azt jelenti hogy Milánéknak két óra múlva száll le a repülőjük.A buli este lesz, azt szeretném hogy Lilla meg Zalán kicsit jobban megismerjék egymást, ezért szervezek egy talit, én Zalán és Lilla.Igaz, Zalánnal nem vagyunk együtt, de Lilla úgy tekint rá mint a barátomra, és ha bármelyikünkkel is bunkó lesz, leszedi a fejét.Nem támogatom az ötletét, ezt ő is tudja, ezért végül beleegyezett hogy senkinek sem esik bántódása.Aztán majd meglátjuk.

Beszéltem Zalánnal és Lillával, kiválasztottuk a helyszínt, arra a döntésre jutottunk hogy lemegyünk Szentendrére.Szeretem ezt a helyet, Lillával sokat jártunk ide régebben.Utoljára egy éve jártam itt, és nagyon boldog vagyok hogy ismét meglátogathatom ezt a csoda helyet.

-Szerintem már találkoztam vele.-Zalán a semmiből szólalt fel így kicsit összerezzentem

-Tényleg, és mikor?-érdeklődtem miután magamhoz tértem

-Az egyetemi bulin.Tudtam hogy együtt jöttetek és mikor elindultunk a Dunapartra szóltam neki hogy elmegyünk és ne aggódjon, mert ismersz.

-Rémlik, mintha ezt egyszer mondtad volna már.-eszembe jutott ahogy megálltam és ő pedig ijedten fordult felém, el nevettem magam.

-Mit kuncogsz?-mosolygott édesen

-Csak eszembe jutott amikor ott álltam, te pedig olyan ijedten néztél mintha bomba robbant volna mögöttünk.-nevettem, majd ő is nevetni kezdett.Lépteket hallottam a hátunk mögül, majd valaki kezét éreztem a vállamon.Mikor hátranéztem egy mosolygós Lillával találtam szembe magam.

-Na végre megérkeztél!-pattantam fel, hogy megölelhessem.

-Elbaszódott a kocsim ezért taxit hívtam, de most hogy így visszagondolok,  hamarabb ideértem volna ha sétálok.-vonta meg a vállát, én pedig nevetni kezdtem

-Az a lényeg hogy ideértél, úgyhogy akár mehetnénk sétálni-ötletelek, mire mindketten bólintanak egyet, jelezve hogy mehetünk.

Ennek a helynek még mindig olyan varázsa van, mint három éve.El sem hiszem hogy már ilyen rég nem jártam itt.

Az idő csak úgy rohan.Még egy óra van hátra Milánék repülőútjából.Zalán és Lilla hamar megtalálták a közös hangot.Kiderült hogy mind a ketten szeretik a motorokat.-csak megsúgom, én is imádom őket, már várom hogy Zalán elvigyen egy körre az övével.-
Sokat beszélgettünk, elmondtunk mindent Lillának ami köztünk történt az elmúlt két hétben.Annak nem örült túlságosan hogy ágyba bújtam vele, miközben nem is vagyunk együtt, de viszonylag hamar elfogadta.Igazából én is kicsit hülyének érzem magam miatta, de a részeg énünk hamarabb cselekedett a józannál.Ja és igen, részegek voltunk azon az éjszakán, de én tisztán emlékszem mindenre, nem tudom hogy Zalán emlékszik e, vannak kételyeim, mert mikor megemlítettem ezt az egészet kicsit fura volt az arckifejezése.

-Szia mindenki, a bulin találkozunk, jók legyetek!-kacsint ránk Lilla, majd beszáll a taxiba ami elhajt.

-Mehetünk?

Elindultunk majd Zalán miután beültünk a kocsiba, megfogta a kezem.Mondannom sem kell mennyi pillangót keltett fel ezzel a hasamban.

-Mi van közted meg Zsolti között?-töri meg a szinte már fájó és kicsit kínos csendet.