Amikor visszatértél|Valkusz Milán ff|

4.rész

Másnap reggel nem hagyott aludni a sajgó fejem.Kikászálódtam a kényelmes ágyamból, viszont amint felálltam szédülni kezdtem, így vissza estem az ágyba.De nem voltam egyedül, Zalán karolt át miközben én a fejfájásommal küzködtem.A tegnap estéből azt hiszem semmire nem emlékszem, valószínű, hogy ezért lepett meg a fiú jelenléte.

-Feküdj vissza.Hozok neked fájdalomcsillapítót.-aggodalmaskodott majd elindult a gyógyszerért, én pedig jókislány módjára hallgattam rá és vissza bújtam a takaró alá.Már majdnem elnyomott az álom mikor Zalán lépett mellém egy kis pirulával és egy pohár vízzel a kezében.Megköszöntem majd lenyeltem a gyógyszert.

Fél óra múlva-miután Zalán hazament-felöltözve léptem ki a szobám ajtaján.Egy kávéért indultam a konyhába, mikor nekem ütközött valaki.Pontosabban Valkusz Milán.

-Nem tudom mit csináltatok ott bent-mutat a szobám felé-bármi is volt az, többször ne legyen mert az összes álmot kivertétek a szememből a visnyogó barátnőddel meg a kis barátoddal.-panaszkodik, amit meg tudok érteni mivel most beugrott egy kép, amikor Lilla, Zalán és én "csajos" dumcsit tartottunk.Nem tehetek róla, részegek voltunk.

A nap többi része unalmasan telt, aztán este filmeztünk a fiúkkal.

Az éjszaka közepén felriadtam, nagyon rossz álmom volt.De nem voltam egyedül, Milánt is felébresztettem, aki nem tudom hogy és miért, de velem aludt.Nem bántam igazából, mert tudom hogy van barátnője.Megnyugtatott, ezért hálás vagyok neki, majd visszaaludtunk.

Másnap reggel Milo szuszogására keltem.Olyan édes...
Lementem és csináltam pirítóst,kávét, rántottát meg szalonnát mindenkinek.
Miután felkeltek a fiúk és ettünk, én úgy döntöttem kihasználom, hogy van egy hatalmas medencénk.Átöltöztem fürdőruhába és lassan belesétáltam a héghideg vízbe, ami egyébként jól esett mert iszonyat meleg volt.Lehet azért, mert fél óra elteltével leszaladt az ég.De olyan jó hangulata volt az esőnek miközben a medencében úszkáltam, úgyhogy maradtam még.

-Jövök én is, remélem nem baj.-hallom meg a hátam mögül Milán hangját., aki már rá van készülve az ugrásra.Nem is kell több nemes egyszerűséggel beleugrik a vízbe, majdnem rám.

-Tiszta hülye vagy...-motyogtam magamban, de úgy tűnik meghallotta mert lenyomta a fejem a víz alá, így elkezdünk "verekedni".

-Belebasztad a fejed a könyökömbe, nem zavar?-nevet Milán, mire csak megrázom a fejem, és nagyon belenyilal.-Dehogynem.-mondta, majd átkarolt és kivitt a medencéből.Bent adott egy fándalomcsillapítót, de mikor le akartam rakni a poharamat véletlen neki ütköztem, és olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy egy papír lap sem fért volna be közénk.Őszintén, jó volt a közelsége, de hamar véget ért.Zavartan baktattam fel a lépcsőn, hogy átöltözhessek.Mikor ez megvolt újra a nappaliban kötöttem ki, eddig fel sem tűnt, de elég nagy kupit hagytunk tegnap, úgyhogy fel takarítok.

Ez unalmas folyamat közben találtam egy fél pár cipőt, a dohányzóasztal alatt és egy órát a kanapé párnái között.Majd ha hiányzik valakinek amit itt hagyott, úgyis szól, vagy érte jön.Miután már fényesre sikáltam a ház minden egyes szegletét, kezdek unatkozni.Nem tudok mit kezdeni magammal, és kint még mindig esik az eső.Bruno és Marics FIFA-znak, Laci valószínűleg alszik és már csak azt nem tudod mit csinálhat Milán.Megnézem a stúdiót, hátha ott van.

A megérzésem jó volt, miszerint Milán a stúdióban van.Éppen a Valmar és Bruno x Spacc zenén dolgozik.Olyan aranyos ahogy a gép előtt ül, fejhallgatóval a fején, már mindjárt elalszik, de azért még csinálja.A kis zene szobát bevilágítja a zöld ledfény, az asztalon a monitorok mellett ilyen, olyan díjak, kupák vannak, az asztal mellett állnak a hangfalak plusz a mikrofon és a gitár, a földön ekterül egy fehér szőrmés szőnyeg, a sarokban pedig egy fekete kanapé foglal helyet.Imádom ezt a szobát, olyan hangulatos.A mélázasból Milán álmos tekintete zökkent ki.

-Gyere beljebb.-aplikál be a zen eszobába, mivel eddig a küszöbön álldogálltam, mint valami elveszett kislány.Beléptem a szobába majd becsuktam magam után az ajtót.

-Neked aludnod kéne.-tanácsolom neki, és tényleg nem ártana neki.

-És akkor ki csinálná meg helyettem a munkát?-dörzsöli meg fáradtan a szemét majd ismét felvesszük a szemkontaktust.

-Majd én.-nem tudom hogy kell zenét csinálni, de végülis egyszer élünk.Kihelentésemre mosolyogni kezdett, azt hiszi nem tudnám megcsinálni, jó, lehet hogy így van, de azért hagy próbálkozzak.

-Megtaníthatok pár dolgot, ha szeretnéd.-ajánlja fel ötletét, amit el is fogadok, és belevágunk a tanulásba.Eleinte olyan dolgokat mutat amit szerintem egyedül is meg tudtam volna csinálni, de hagyom, hogy segítsen, és elhitetem veke hogy fingom nincs róla mit kell csinálni.Haladunk, és egyre nehezebben csinálom meg amiket mutat, de megoldom.Végül rgyütt összehoztunk egy tök fasza alapot, it megmutattunk a többieknek is, és nem akarták elhinni hogy az én kezem munkája is benne van.De így van és eskü büszke vagyok magamra.

Időugrás, 2:00

Nem tudok aludni, nem hagynak a gondolataim.Visszaemlékeztem a ma történt dolgokra és annyira fura volt minden.Egész nap Milánnal voltam, akit nem bánok, csak ő úgy viselkedett velem mintha talán vonzódna hozzám.De ezt nehezen tudom elhinni mivel van barátnője.De akármi legyen, én szerintem érzek iránta valamit.Ezzel csak az a baj, hogy ott van Zalán, és most nagy valószínűséggel azt hiszi, hogy kapcsolatot akarok vele, mert az előbb beugrott egy kép a buli estéjéről, amikor is bezártuk magunkat a wc-be(?) és elmonduk egymásnak hogy szivesen lennénk a másikkal...

Össze vagyok zavarodva...

Sziasztok, végre.Bocsi, hogy eddig nem volt rész, egyszerűen minden összejött az utóbbi napokban, és nem volt időm a könyvre.Viszont mostmár igyekszem többet és gyorsabban írni.

Ha tetszik amit olvasol, vote-olj!Tali a kövi résznél, puszi!🪐💗