Amikor visszatértél|Valkusz Milán ff|

3. rész

Most gondolkodom, hogy utánuk menjek-e, de valószínűleg a kis cicababa most "vidítja fel" Milánt.Inkább bele se akarok gondolni mivel.Hála Istennek nem is kell, Zalán megmentett tőle.

-Szóval ő az új barátnő.-húzza fel szemöldökét.-Azt hittem sikerül összeszednie valami életre velóbbat, nem ezt a kis gerinctelen kurvát.-rázza meg a fejét, majd belekortyol italába, én pedig csak lefagyva bámulok rá.És itt leesett.

-Te ismered Milánt?-vonom kérdőre

-Már vagy ezer éve.De nem igazán jó a viszonyunk.Menjünk ki és elmesélem.-s ezzel felpattan a bárszékről és az ajtó felé veszi az irányt.Követem őt majd megállunk a kisajtóban.

Elővett egy cigit és rágyújtott, nagyot szívott bele majd lassan kifújta.Az egész megmozdulását végig követtem tekintetemmel.

-Gimiben legjobb haverok voltunk, aztán jött "A lány" akibe mind a ketten fülig bele estünk.Sokat veszekedtünk miután kiderült hogy mind a kettőnknek tetszik.Tiszta volt hogy a csajnak én kellettem, de Milán nem akarta elfogadni és nagyon rányomult.Volt sok együtt töltött éjszakájuk, amit az osztálytársaimtól hallottam vissza.A végére már nem érdekelt mit csinálnak.De Milán minden olyan alkalmat amit tudott kihasznált hogy az orrom alá dörgölje, a lány az övé.A csajszi rájött mit teszünk vele, leginkább Milán, és meg akarta beszélni, persze hármasban.Nekem ez nem tetszett, és az lett a vége hogy szétvertem Milánt a csajszi meg szerintem azóta traumában van, hogy a barátja vérben úszó testét kellett látnia.-köpni, nyelni nem tudtam a sztori alatt, még igazából most sem tudok.

-Azta-ennyit tudtam kinyögni

-Ezek voltak hat éve.Nem hiszem hogy emlékszik még rám, de ki tudja.-nem akartam hinni a fülemnek.Hogy tehették ezt? Legfőképpen Zalán.Őt pont nem így ismertem meg, mint aki addig üt egy embert, amíg az már alig ha mozog..Milánt sem, ő egy kedves, aranyos, szerethető srác.

Zalán továbbra is nagyokat szívott cigijébe, mikor előszőr láttam cigizni kicsit elgondolkodtam magamon, hogy én most tényleg egy cigissel akarok lenni?De aztán rájöttem hogy nem erről kell megítélni az embert, sőt egyáltalán nem kell ítélkezni, na de mindegy.Most, hogy rendszeresen érzem a füst szagát, egyre nagyobb vágyat érzek az iránt hogy kipróbáljam, viszont nem akarok rászokni.

Azt az egy dolgot nem értem, hogy ha Zalán ismeri Milánt, és az előbb hallottak alapján nincsenek jóban, akkor miért jött el?

-Amúgy...Ha tudtad hogy Milánnak tartunk bulit, akkor miért jöttél.Semmi rosszindulat, csak kíváncsi vagyok.-miután jó hosszan beleszívott a kezében lévő dohányba végre megszólalt.

-Egy:te hívtál, és megtisztellek azzal hogy eljövök.Kettő:sok Milán van a világon, honnan kellett volna tudnom hogy épp Valkusz Milánnak a bulijára jövök el?-most hülyének érzem magam, esküszöm.

-Jó ez jogos.-lehajtott fejem nagyon zavarhatta, mivel elnyomta a cigijét, közelebb lépett hozzám majd felemelte a fejem az államnál fogva.

-Ideje lenne bemennünk.-mindvégig a szemembe nézett.Elvesztem a szemeiben.Ezek után elindultunk befelé.Milo és a barátnője nincs a láthatáron.Egyszer csak annyit látok hogy Bruno fürdőgatyában rohan le a lépcsőn majd ki a teraszajtón egyenesen a medencébe.Kis gondolkozás után leesett hogy a fiúk alapjáraton egy medencés bulit szerveztek.Megláttam Lillát, aki intett, hogy menjünk fel.Zalán nem is érdekelt csak futottam Lillához, majd fel az emeletre.

-Me-den-céz-ni a-ka-rok-tagolta a mondatot Lilla és a szobám felé ugrándozott, de azzal a lendülettel be is csukta az ajtót, amivel elindult.Kezét a szája elé kapta ami megijesztett.

-Mondjad már mivan!-rivalltam rá az rémült batátnőmre.

-Ezek...ezek itt bent...izélnek.-fintorodott el

Képesek az én szobámban hancúrozni?Na, hogy ma én itt nem alszok az is biztos.Bebasztam az ajtót, nem érdekelt mit látok, vagy mit nem.

-Mit képzeltek?!Jézusom!Takarodjatok a szobamból!-úgy megijedtek hogy köpni nyelni nem tudtak.Helyes, mostmár a kis ribi is ismeri a dühös Lénát.Apropó ribanc, elkezdte magára ölteni az aprócska, szemkiégetően csillogó ruháját Milán pedig derekára csavarta a pokrócom, ami eléggé meglepett.Azok után hogy az ágyamban elégítette ki a ribancát?!

Miután a csajszi kiment a szobából, úgy döntöttem beszélek Milánnal, ezért kiküldtem Lillát is.

-Hova tűnt az a Milán akit megismertem?-ültem le mellé az ágyamra, mivel pofátlan módon ő is leült.Amúgy szerintem túl reagálom ezt az egészet.Az már nem is én lennék.Hagyjuk is.

-Megváltozott.-mondta lehajtott fejjel

-Miért?Mi történt?

-Léna, ez túl bonyolult és fájdalmas.Nem akarlak ezzel se téged se magamat terhelni.-végre őszinteséget hallok a hangjában.

-Én mindig meghallgatlak, tudod.És lehet hogy tudok segíteni is.-na igen, de ha el sem mondja akkor hogy segítsek.

-Majd ha készen állok rá elmondom.Köszönöm hogy vagy nekem.-megölelt majd belepuszilt a hajamba.Most más volt mint mikor a bárpultnál beszélgettünk.Kicsit enyhült a hidegsége.

Bocsi, hogy ez most ilyen rövid rész lett.Midnenkinek puszi és ne felejtsetek el vote-olni!!!Jók legyetek!🪐💗