N Y L A F E W T R E L L
Az este után nagyon boldog voltam. Bár ha úgy nézzük, elég nagy bűntudatom van, hogy Lando miatram nem beszél Georgeal és Carmennel. Az este elég sokat agyaltam ezen, ami miatt nem is tudtam aludni. Jól esett amiért Lando így kiállt mellettem. De azért George még is a barátja. A gondolataimból az ajtót kopogtató ember volt. Így hát leugrottam a pihe-puha ágyamról és repültem is az ajtóhoz.
-Szia Isa! Hát te? –kérdeztem meglepetten.
-Szia, igazából azt akartam kérdezni, hogy át jöhetnék-e ezen a hétvégén itt aludni nálad. –mondta mosolyogva.
-Persze de történt valami Carlossal? –kérdeztem.
-Nem, dehogy. Csak miután elmentetek Georgeéktól Carlos jól leszidta őket, a többiek is leszidták őket mivel még meg se ismerhettek téged Carlos miatt. –jött beljebb.
-Oh, istenem. De ugye nem vesztek többen össze miattam? –kérdeztem félve. Baszki miért kellett nekem oda mennem?!
-Mi dehogy is! A srácok már elég régóta mondogatják Geonak, hogy ez a csak egy kurva és csak a pénze kell neki. De George hülye és nem hallgat rájuk. –ültünk ki az erkélyre és néztük a csillagokat.
-Hála istennek. –fújtam ki az eddig magamban tarott levegőt.
-Na de amúgy. Mit csináltatok Landoval miután elmentetek. Mert Lando átjött hozzánk és elküldtek a fiúk mi szerint nekik ez amolyan "Fiús program", hogy össze ülnek és nálunk alszik Lando.
-Hát lehet, hogy elhívott egy randira. És lehet, hogy igent mondtam. –kezdtem el mosolyogni, szerintem körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy nem normális.
-MI???? Nyla Fewtrell! Te ezt eddig miért nem mondtad az isten áldjon meg! –kezdett el mosolyogva leszidni.
-Bocsi?! –mondtam. De szerintem kérdésnek hangzott.
-Mondd már mi történt te lány! –nevetett már a spanyol lány is.
-Jól van na! Elvitt a tengerpartra és utána beszélgettünk megkérdeztem, hogy mi is van köztünk és hát azt mondta, hogy elszeretne vinni normális módon randizni. Aztán pedig mondta, hogy nem lenne-e kedvem elmenni holnap este randizni vele. –mondtam mosolyogva. –Én pedig mondtam neki, hogy igen és nagyon úgy látszik, hogy jövőhét vasárnap fog elvinni valahova Bakuban.
-Állj! Akkor te is jössz a nagydíjra? –kezdett a spanyol egyre izgatottabb lenni.
-Igen.
-Max az mit szól hozzá? Egyáltalán tudja? –kérdezgetett a spanyol.
-Nem, nem tudja. –hajtottam le a fejem. –Azt se tudom hogyan kéne neki elmondani. Csak álljak oda elé, hogy "Hallod Max a legjobb barátod elvitt randizni, én meg oda vagyok érte egyszerűen imádom minden egyes részét, és magát a lényét. Élni nem tudok nélküle annyira megszerettem. "
-Szerintem ne gondold túl. Ha tényleg szeret akkor elfogadja. És nem neki kell eldöntenie kit szerethetsz és kit nem. Mert nem ő szerelmes. Nem ő dönti el. –felelte egyszerűen Isa.
Ezután még beszélgettünk erről a témáról is, Carlosról és róla, családról és mindenről. Bár tényleg nem tudom, hogyan is kéne elmondanom ezt Maxnak. Ha őszinte akarok lenni, talán félek a véleményéttől. Félek, hogy megfog utálni. Félek mindentől. Bár ha úgy nézzük az ő barátnője, csak a pénze miatt van vele. Úgyhogy szerintem nem pont nekem kéne félnem.
~Másnap reggel~
Kicsit korábban keltem, min Isa így gondoltam csinálok valami reggelit, meg persze kávét. A legjobb ötletnek a palacsintát találtam. Persze az más kérdés, hogy tudok-e csinálni, mivel persze a tészta kikeverése az még megy, de már a sütéshez nincs türelmem. De persze Isa ért bármit is. Úgy hogy neki álltam elkészíteni a palacsintát. Körülbelül egy fél óra múlva végeztem is csak a sütéssel, mivel a tészta az meg volt ötperc alatt.
-Jó reggelt. –ásított egy nagyot Isa a hátam mögül, mire én persze megijedtem úgy hogy a kezemben lévő tej a földön végezte. –Basszus! Úgy sajnálom. –kerülte meg a pultot és rohant oda hozzám, az álmosság pedig pillanatok alatt szállt el tőle.
-Semmi baj megesik. Na ha most itt lenne Lando mondaná, hogy pazaroljuk a drága tejet. –nevettem fel. Mire a lány is megkönnyebbült, majd ő is csatlakozott a nevetéshez.
-Hát szerintem még ki is akadna. Egy világ dőlne benne össze. –nevetett.
-Hát hogyne. –takarítottam fel nevetve. –Gyere együnk aztán mi lenne ha elvinnénk Dodót sétálni közben benézünk pár üzletbe?
-Jó én benne vagyok. Amúgy is ki tudna ennek a két iszonyat aranyos szempárnak.-simogatta meg a kutyát.
