Kpop Bl story's

(1) Kingdom [Yeonbin]

Nagy volt a készülődés a Choi várban. Ugyanis a jelenlegi uralkodónak a szövetségkötés érdekében ki kell házasítania két gyermekét. Viszont ilyen házasságra még nem került sor a 17. században.

A király vacsorájuknál szándékozott közölni hírt fiaival.

- Yeonjun, Beomgyu! - az akkor 18 éves Yeonjun és 16 éves Beomgyu felemelte a fejét - Az országunknak, mint talán tudjátok segítségre és támogatásra van szüksége, mert igen nehéz idők járnak ránk. Emiatt szövetségeket kellett kötnöm, amikhez viszont házasságra van szükség. Yeonjun, te a testvérországunkba mész, Beomgyu te pedig a Kang dinasztiához. Megértéseteket kérem, de nem volt más lehetőség. - az idősebbnek ez még talán természetes is lett volna, de aztán rájött...

- De apa! A másik Choi családnak csak egy fia van!

- Pontosan, így az országok élén két erős uralkodó fog állni.

- Nem megyek férjhez! - állt fel az asztaltól és hagyta el sietősen a termet. A király már várta másodszülött fia kirohánását is, de ez nem történt meg.

- Beszéljek vele? - kérdezte csendesen.

- Megköszönném. - így Beomgyu testvére után sietett.

Bátyját szobája erkélyén találta meg. Mindig a szabad levegőt kereste, ha gondolkodni akart.

- Hogy vagy? - ment oda óvatosan hozzá.

- Nem jól. Nem akarok férjhez menni!

- Figyelj, odamész, megismered, lehet, hogy rendes lesz. Ha nem megölöd álmában, oké?

- Mindig elfelejtem, hogy te tudsz gondolkodni is. - cukkolta öccsét, de hálás volt neki.

- Ezt most meg sem hallottam.

1 hónappal később:

- Indulhatunk? - kérdezték a két herceg utazótársai. A két lovaskocsi két külön irányba megy és ki tudja mikor látják egymást legközelebb, így a testvérek nem igazán szándékoztak beszállni.

- Minden rendben lesz, jó? - nyugtatta még mindig Beomgyu az idősebbet. - Erős vagy, tudod jól.

- Köszönöm. Vigyázz magadra, nem akarom, hogy bajod essen. - végül egy utolsó ölelés után rá tudták magukat venni az indulásra. Az atyai parancsot teljesíteni kötelességük, nincs más választás.

Jó pár nap utazás után érkeztek meg a szomszéd országokba. Kezdjük először Yeonjun történetével.

Choi Soobin herceg csendes volt, amikor apja közölte vele a hírt. Csendes volt az egy hónapos készülődés alatt. Csendes volt, amikor fegyelmezetten állt a kapu előtt és Yeonjunt várta. Amikor vőlegénye megérkezett és kiszállt a lovaskocsiból enyhén meghajolt és a kezét nyújtotta.

- Üdvözöllek nálunk herceg! - Yeonjun esetlenül viszonozta a kézfogást. - Apám már látni szeretne. - a fiatalabb bólintott és némán elindultak egymás mellett be a várba.

A vár szolgálói pedig intézték a vendég csomagjait.

Soobin apja előtt Yeonjun mélyen meghajolt. - Felség! Apám a testvérországból küldött, a szövetség megpecsételése érdekében. Állok szolgálatára.

- Jól van gyermekem. A fiam majd gondodat viseli. Nincs más dolgod, csak továbbra is hercegnek lenni, majd királyként uralkodni. - Yeonjunnak máris szimpatikus lett eme ország királya. - Mutasd meg neki a szobátokat! - utasította fiát, de a vendég megszeppent arcát látva kiegészítette mondanivalóját - Mivel vőlegények vagytok, nem dönthettem másképp. - halvány bólintással jelezte, hogy megértette.