Kpop Bl story's

Veszekedés [Hopekook]

Hoseok: 

Maknae line így, maknae line úgy... Ezt hallgattam többek között megint a fantalálkozón. Nem is értem, ez a hyungokat nem zavarja? Vagy ők már meg tudták szokni? 

Puffogva, duzzogva írtam alá a következő a kártyát, mikor az előttem álló army megkérdezte mi a baj. Arcom felvidult és jókedvvel eltereltem a témát. A különleges kivételeim egyike. Mondta nekem, hogy sok Hobi fan van, de annyira leesett az önbizalmam, hogy nem tudtam elhinni. 

A találkozó végén Jimin - észrevéve, hogy nem érzem magam annyira jól - hátulról megölelt, míg én még mindig a széken csücsültem. Az önbizalomhiány témakörben ő is otthon van, ezért jobban át tudja érezni a helyzetemet. 

Lehet nem is az army-k miatt vagyok ilyen. Hisz tényleg nagyon sok aranyos van és rendszeresen látok szerkesztéseket, mégha nem is annyit mint a maknae line-ról. Hanem amiatt, hogy belehabarodtam Jungkook-ba és úgy érzem, hogy nem vagyok mellé illő. Nem is nézek ki annyira jól mint ő, és sokak szerint nem is illünk össze.

Na ezt a szomorú énemet sikerült átvinnem haragba, amit sajnos otthon a kis nyuszin vezettem le, pedig nem így akartam. 

- Jungkookie, nem látod, hogy Hobi hyung szomorú? Légy jó maknae és gondoskodj egy picit róla! - hallottam meg Jimin hangját, amikor átléptük a bejárati ajtó küszöbét. Tudom, hogy segíteni akart, de valószínűleg itt borultam teljesen ki.

- Ugyan mégis mit foglalkozna egy olyannal mint én? Hm? Élvezi a rengeteg szeretetet, amint kap, nincs neki arra ideje, hogy másokkal is foglalkozzon! - kiabáltam el magam és felsiettem a szobámba.

2 perc se telt el, hogy Kook utánam ne jött volna. Van neki szíve, nem volt szép dolog ilyeneket a fejéhez vágnom, de jelenleg a dühöm irányít a fejem és a szívem helyett.

Nem kopogott, mert tudta, hogy elküldtem volna. Csak csendesen benyitott.

A párnámba és a takarómba fúrva magamat duzzogtam.

- Hobi hyung... - majd meggondolva magát, inkább nem a szavak útját választotta. Befeküdt a hátam mögé, szorosan átölelt és halkan sírt. Pont, ahogy akkor tette, amikor ki akartam lépni a bandából.

Ez hamar megolvasztotta a haragomat és csendesen megszólaltam. - Nem ellened szólt.

- Tudom, de akkor is rossz volt ezt egy olyan személytől hallani, aki különlegesen fontos számomra. Fordulj meg! - kérte.

Mikor megtettem, jobban bele tudta fúrni az arcát a mellkasomba. Nem nagyon akart beszélni. És én sem. Csak élvezni a közelségét. Szorosan öleltem magamhoz.

Az egész délutánt és végül az éjszakát is velem töltötte. És ez feltörte köztünk a jeget. Azóta mindig a közelemben van. Ha lent vagyunk a kanapén, akkor is bújik. Mintha attól félne, hogy bármikor is eltűnnék mellőle.

A legújabb, hogy amikor videójátékozni szeretne, áthív, hogy az ölembe ülve, a mellkasomnak dőlhessen. Akármennyire is zsibbadok el, akkor sem engedném ki karjaim közül.

Egy probléma van ezzel az egész helyzettel: a remény szikrája újra felgyulladt bennem és egyre jobban szeretném a páromnak tudni a maknaet. De nem akarom ezt a szoros kapcsolatot tönkretenni, és elveszíteni őt.

Pár nappal később ismét velem szeretett volna aludni, amire természetesen nem mondtam nemet. Viszont a másnap reggel igen érdekesen alakult.

Hátulról öleltem, amikor úgy döntött kitolja a fenekét és mocorogni kezd. Nem értettem, hogy szándékos, vagy csak álmodik valamit. Nem tudtam nemet mondani magamnak, hogy egy kicsit játszak vele. Úgyis meg tudom magyarázni.

Az ő mozgásával ellentétesen toltam magam közelebb hozzá, imitálva mintha benne lennék.

- Hyung... - nyögött fel, és hátranyúlt a derekamhoz, hogy közelebb tarthasson magához.

Ekkor úgy döntöttem elég a játékból, mivel nem vagyok együtt és felkeltem az ágyból.

- Hová mész? - ült fel gyorsan.

- Barátok vagyunk, ezt nem tehetem meg veled.

- Egyszer sem tehetnénk kivételt? - nézett rám a nagy szemeivel, hátha meghat.

Figyelmen kivűl hagyva, kezdtem gyorsan felöltözni.

- Nem találsz vonzónak? Azt hittem alakul valami közöttünk. - kelt fel és sétált mellém. Én csak lefagyva álltam. - Légy hozzám őszinte!

- Előbb válaszolj te! Miért akartál hirtelen lefeküdni velem?

- Én csak... Csak arra gondoltam, hogyha így közelebb kerülünk egymáshoz, majd megnyílsz nekem. Vagy legalább kapok egy kicsit belőled. Nem véletlenül ragaszkodok hozzád a kezdetek óta.

- Kookie - hatódtam meg, és mivel szavakat nem találtam, megcsókoltam.

Azonnal a nyakamba fűzte kezeit és viszonozta egyre elmélyülő csókunkat, míg szorosan tartottam karcsú derekát.

- Egyébként nekem adtad volna csak ezért a szüzességedet?

- Csak neked adnám oda a szüzességemet.

- Édes nyuszi...

- Srácok! - hallotuk meg Jin hyung kiabálását a folyosón. - Ha még akartok reggelizni indulás előtt, ideje felkelni!

- Menjünk. - engedtem el a maknaet.

- De hyung...

- Hm? - emeltem rá a tekintetem.

- Lehetek a pasid? - harapta be a száját.

- Jaj édesem, ezt én akartam megkérdezni. Minden vágyam volt már mióta, hogy egy pár legyünk.

Boldog mosolyt villantott, majd átment a saját szobájába felöltözni.

Reggelinél persze mindenkinek feltűnt a szokatlanul hatalmas mosolya - ami egyébként elképesztően édes volt - és rá is kérdeztek.

- Hyung elmondhatom? - nézett rám.

- Ha szeretnéd, nyugodtan.

- Összejöttünk Hobi hyunggal. - mondta el a hírt széles mosollyal.

Elég nyugodtan kezelem a témát pedig körbe tudnám rohanni a házat örömömben.

- Várható volt. Nagyon sokat voltatok mostanában együtt. - vette át a szót Namjoon - Egyébként mi örülünk neki - nézett a többiekre, akik bólogattak - De ez a dormon belül marad.

- Persze, vagyok azért ennyire érett. - morgott a maknae.

- Tudom, csak biztosra mentem.

És a félelmem ellenére, ugyanaz a jó hangulat megmaradt. Persze, nem a többiek előtt  szerelmeskedünk, mert az nem lenne valami szép tőlünk. Bár ezzel Kook annyira nem ért egyet, így elég sokszor kell levakarnom magamról, ami számomra is elég nehéz.