A 316-os lány

Interrogation

316-os lány:

Benyitottunk az ajtón és beértünk egy óriási helyiségbe ami tele volt emberekkel. Velem egyidősekkel és felnőttekkel egyaránt. Nagy volt a zsongás, hosszú asztaloknál ültek és mindenkinek a tányérja púposra volt szedve csirkecombbal, marhabordákkal, hallal, krumplival, salátával és mindenféle egyéb dologgal amit nem igazán ismertem fel. Az egyik asztalnál egy lány sikított fel amikor valaki krumplit dobott a hajába. Hirtelen összerezzentem és odahúzódtam Amyhez. Valószínűleg egy magas velem de mivel ő kihúzta magát és magabiztosan állt míg én előregörnyedve sétáltam, felnéztem rá. Ő csak mosolygott.

- Nyugi - suttogta és rátette kezét a vállamra. Vettem egy mély lélegzetet.

- Most már jobb?

Bólintottam.

- Gyertek lányok, üljünk le! - jelent meg mögöttünk Michael

- Oki - mondta vidáman Amy és elindult az étkező túloldalára.

Michael is megindult, de mikor észrevette, hogy én hezitálok rám nézett kifejezéstelen arccal.

- Gyere. - nyújtotta felém a kezét

*Gyere. Shhh... Semmi baj..

- De..de.. az a bácsi...idejött...és..

- Tudom. Nyugalom, ne sírj. Ez volt az első. Tudom; fura, de majd megszokod.

- Nem! ..nem...nem. NEM! ERESSZEN! HAZA AKAROK MENNI! Ez fáj!! ERESSZ.. - a keze csattan az arcomon

- Maradj nyugton! És csönd legyen!

Add a kezed! - a torkomban gombóc de visszatartom. Felém nyújtotta kezeit. Soha többé nem bíztam meg benne. Nem mozdultam.

- AZT MONDTAM FOGD MEG A KEZEM! - ordította. Elkapta a csuklómat és elkezdett az ajtó felé ráncigálni.

- NEM!! NE! KÉREM! NE!! - megpróbáltam kiszabadítani magam a szorításából, de esélytelen. Ahogy húzott az ajtó felé belekapaszkodtam egy szekrénybe. Őt ez nem zavarta. Kétszer olyan erővel megrántott. Feszített a karom a fájdalomtól. A szekrény felborult és a gyertyák meggyújtották a szőnyeget. A láng terjedt, végig a szőnyegen, fel a bútorokra.

- TE KORCS! NÉZD MEG MIT CSINÁLTÁL!!

A szeme tüzet okádott. Mint egy vadász aki puszta kézzel akarja kicsavarni áldozata torkát.

Nem bírtam megszólalni. Akkor, ott először, 11 évesen lebénultam a félelemtől. Ha azt hittem eddig rossz volt nekem, akkor most jött a pokol*

Nem szóltam egy szót se. Nem nyúltam a keze után. Egyszerűen képtelen voltam rá. Lehajtottam a fejem, hajam arcomba lógott. Elindultam Amy után. Miközben elsétáltam Michael mellett éreztem ahogy megfagy köztünk a levegő.

Már majdnem utolértem Amyt amikor hallottam megindulni lépteit. Nem Michael tehet róla. Minden az én hibám.

A terem végében volt egy asztal ami úgy volt elhelyezve, hogy innen belehessen látni az egész termet. Itt csak felnőttek ültek, de azok közül is a vezetők. Mr. Fewerd a Szövetség alapítója, mellette Derek a közelharc tanár. Fekete bőrét tetoválások díszítették. Neki is dögcédula volt a nyakában és fekete bőrdzsekit viselt. Barátságosnak tűnik. Folyton mosolygott és beszélgetett. Nem nézném ki belőle hogy agyon tudna verni egy embert, de végül is arra az aranyos könyvmoly lányra is azt mondják akiről kiderült hogy levágott fejeket tart a pincéjében. Amynek nagyon tetszik. Nem mondta ki pontosan de vagy 10 percig csak arról beszélt, hogy milyen vicces és izmos meg hogy...... a többire nem igazán figyeltem mert Michaelt néztem. Mr. Fewerd jobb oldalára ült, majd intett egyet Dereknek aki visszaköszönt. Fekete haja kócosan hullik előre. Az asztal közepén lévő tányérról leemel egy csirkecombot. Észrevette, hogy őt nézem majd megpillantotta üres tányéromat, és biccentett a temérdek hús felé. Bátortalanul fogtam meg villámat és szúrtam bele egy marhaszeletbe. Ahogy tányéromra tettem, szaft csordult ki alóla. Kicsit remegve vágtam le belőle egy darabot. Mint egy lassított felvétel, úgy emeltem a számhoz és haraptam bele. Istenem! Az az íz!