2.❤️‍🩹

156 10 6
                                    

‼️bántalmazásról meg mentális betegségről van szó‼️

Itt ülök jelenleg a kórházi ágyamban. Itt van velem Josh is,meg mondta,hogy hamarosan jönnek hozzám vendégek. Kérdeztem tőle,hogy félnem kell-e? De mondta,hogy szerinte szeretni fogom őket. Egyébként Josh mondott pár információt. Például megtudtam,hogy Dél-Koreában vagyok,azonbelül Szöulban. Illetve azt is,hogy mostmár nincs mitől félnem.

Mikor megláttam,hogy valójában az Enhypen tagok jöttek hozzám,totálisan lesokkolt. Ezek szerint valamelyik két tag hívott segítséget.

...

Már megszoktam nagyjából,hogy az Enhypen itt van...Mondták az orvosok,hogy meg kell műteni. Nekem meg hirtelen emléktörésem lett.
(Aki nem tudná,hogy mi az: amikor pl. meglát egy traumatizált ember egy olyan kést amivel bántalmazták,vagy valami,akkor eszébe jut és visszajátsza a fejében az eseményeket...i hope ez érthető volt).

Eszembe jutott minden,ami velem történt,jobban mondva,amit ő tett velem.

Pánikrohamom lett,majd felkeltem az ágyamból, majd leguggoltam a legközelebbi sarokba zokogva. Nem akartam bemenni a műtőbe. Ott minden éles,és vér,na meg sorolhatnám.

Csak sírtam hajamat tépve,majd valaki hirtelen megölelt. Az illető leült a földre,majd ölébe ültetett. Miközben sírtam,ő csak simogatta a hátam,majd suttogott valamit egy idegen nyelven. Nem értettem,de az biztos,hogy megnyugtatott.

Végül vártunk egy pszichológusra,aki egyben egy tolmács is. Amint megérkezett a pszichológus, mindenki kiment. Nagyon hamar megtudtam neki nyílni,ezzel nem volt probléma,csak a pánikrohamaimmal,illetve az emléktöréseimmel. Szörnyű érzés volt visszaidézni a velem történteket,ráadásul a pszichológus,név szerint Kourtney is sírt.

Utána a rendőröknek mondtam el,hogy mi történt, illetve nagy nehezen kimondtam a bántalmazóm nevét is. Azt mondta Josh,hogy megkezdték a keresést,szóval nem kell aggódni.

Az Enhypen újra eljött,aminek nagyon örültem.

Megint volt egy pánikrohamom,és utána szintén valakinek a karjaiba nyugodtam meg.
Majd elaludtam...

Két hét után végre elaludtam.

Fogalmam sincs,hogy mikor aludtam el,arról meg pláne,hogy mennyit aludtam.

—Jó reggelt!-köszönt nekem Kourtney.

—Jó reggelt.-köszöntem vissza.

—Mennyit aludtam?-tettem hozzá,majd az orvos adta meg a választ.

—14 órát.-fordított Kourtney. Lesokkolt a hír.

Régen is szerettem aludni,de sosem aludtam ennyit. Az orvos megmondta,hogy ennem is kellene. De mondtam,hogy nem tudok, a szervezetem hozzászokott ahhoz,hogy éheztetnek. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok önmagam. Mentálisan beteg vagyok.

Szörnyen érzem magam,elvesztettem mindent, amim csak volt. Egy teljesen más országban vagyok,az meg rátesz még egy lapáttal,hogy mentálisan nem vagyok jól. Nem igazán érzem azt,hogy van értelme az életemnek...

Sokat segített Kourtney,olyan sokat,hogy jelenleg itt fekszem a műtő akármicsodán.
Kourtneynak mondtam,hogy nem fog hatni az altató,a tudatalattimban az van,hogy bántani fognak,ezért nem igazán tudok aludni. Hiszen ott mindig arra keltem fel,hogy bánt.

...

—Fel adjam? Vessek véget az életemnek? Elvégre, nincs semmi értelme.-kérdeztem leginkább magamtól,majd hirtelen megjelent az ajtóban Riki.

—Hey Princess!-köszönt kedvesen,majd közelebb sétált. Gondolom Kourtney lefordította neki az előbbi mondatom,mert Riki válaszolt,azt viszont nem értettem.

—Azt mondta,hogyha véget vetsz az éltednek, vesztesen fogsz meghalni.-talán Rikinek igaza van,vesztesnek érzem magam még most is.

Elkezdtünk beszélgetni mindenről. Kibeszéltük a toxic fanokat,na meg,hogy kinek melyik Enhypen zene a kedvence.

Azt is megtudtam,hogy valójában Riki altatott el,és azt is mondta,hogy ma is ő szeretne elaltatni.

Örülök,hogy végre biztonságban vagyok. De vannak kétejeim. Félek,hogy újra megtalál,és onnantól már nem lesz visszaút. Félek,hogy vége mindennek. Félek,hogy sosem látom újra a családom. Félek a kudarctól.

Jut eszembe,mindent elmondtam a rendőröknek. Állítólag hamarosan megtalálják. Alig várom,hogy végre teljesen biztonságban érezzem magam.

"Két héttel később"

Az Enhypen tagjaival szoros kapcsolatom lett. Illetve sikeresen ettem végre Jay híres curryéből.

Azt viszont nem hagyhatom ki,hogy végül Jay mondta a szüleinek,hogy fogadjanak örökbe, mert neki nincs tesója,de most már van,szóval hvatalosan is Park Chelsea lettem.

Elképesztően boldog vagyok most,na meg persze izgatott. Mindenki beleegyezett abba, hogy ott lakjak az Enhypennel.

—Are you ready?-kérdezte Jay,miután bólintottam,megragadta kezem,majd elkezdett húzni ki az épületből.

Mikor megláttam a kijárat feliratot,rögtön visszajött drága gyomorgörcs barátom,néha úgy érzem,hogy lassan legjobb barátok leszünk.

Megálltam az ajtó előtt,majd a többiek furcsán néztek rám. Végül Riki odajött hozzánk, megfogta a másik kezem,majd gyengén megszorította bíztatás képpen.

Félek.-suttogtam magam előtt,majd Riki megragadott,és felemelt. Egészen a kisbuszig sétált,majd lerakott. Köszönet képpen megöleltem.

Kezdek újra önmagam lenni...

...

A dorm hatalmas és elképesztő. Jay mondta, hogy azzal alszok,akivel akarok. Végül Rikire esett a választásom,elvégre ő altatott el.

"Night"

Már mindenki vacsorázott,beleértve engem is.
Jay finom tteokbokkit csinált,amiből jól belaktunk.

Nagy nehezen lefürödtem. Nem szeretek fürdeni,ennek az oka az,hogy engem a fürdéssel büntetett. A sebek mélyek,így mikor fürdök kegyetlenül fájnak.

—Good night!-köszönt el Riki,majd elkezdte simogatni fejem.

—Good night!-mondtam én is,majd ráhajtottam fejem Riki mellkasára...

...

Chelsea!-hallottam meg nevem,majd lassan kinyitottam szemeim.

The breakfast is done.-mondta Jake egy hatalmas mosollyal.

Finally!-kiáltottam fel boldogan,majd keltem ki az ágyból. De azzal nem számoltam,hogy át is kellene öltöznöm.

Don't worry!-mondta Jake,majd kezeimbe adott egy nadrágot,pólót,zoknit,meg egy papucsot. Hát,nem tudom,hogy kié ezek a dolgok,de az biztos,hogy hatalmasak rám.

Igen,jól sejtettem,hogy mind nagyok rám a cuccok. A nadrágot nem tudtam felvenni,mert állandóan lecsúszott. Végül maradt a póló,pulcsi,papucs és zonki kombó.

Ilyenkor mázli,hogy a ruhák nagyok. Eltakarják a sebeim. Még mindig utálom a testem...

Jay curryje ismét mennyei lett...



Itt is van a második rész.

Remélem tetszik.<33

Pain~Nishimura Riki ff.Место, где живут истории. Откройте их для себя