Pain~Nishimura Riki ff.

22.❤️‍🩹

Riki pov:

Alig vártam már,hogy hazaérjünk. Fáj mindenem és álmos is vagyok,na meg semmihez sincs kedvem.

Amint végeztünk a koreó egyik felével,mert hát két felé kellett osztani,mert elég nehéz,nos miután végeztünk az egyik féllel,utána leültem a padlóra,majd végül nyújtózkodva hátra dőltem,de mivel,hogy olyan szerencsés és jó napom van,nyílván hátra estem,amin a többiek nagyon jól szórakoztak.

—Nahát Ni-Ki,a mai nap nem a te napod.
-kacagott egy jót Sunoo hyung. Hát nem kedves? Nyílván nem.

—Jajj inkább hagyjatok,haza akarok menni.
-nyögtem ki nyújtózkodva.

—Nyugi Riki,hamarosan végzünk,utána meg békén fovnak hagyni,legalább is remélem.
-próbált belém önteni egy kicsi lelket Sunoo hyung,de nem sikerült,nekem egy valakire van most szükségem. Chelseare.

—Uhh,ezzel nem sikerült a bíztatni.-forgattam meg a szemeimet.

—Hát én próbálkoztam,de talán megpróbálhatná más is.

—Mire akarsz ezzel utalni?

—Nem mire,hanem kire!

—Rám!-hallottam meg szerelmem hangját, majd úgy ugrottam fel a földről,mint aki szárnyakat kapott. Azonnal rohantam szerelmemhez,majd amint hozzá értem,rögtön a karjaimba zártam.

—Sosem akarlak elengedni.

—Pedig muszáj lesz babe,mert ugye bár most beszéltem a főnökkel, most meg sietnem kell haza,mert készülünk nektek egy kisebb-nagyobb meglepivel.-kacsintott.

—Hmm,mi lenne az?

—Nem mondom meg,a meglepetés az meglepetés. Na de nekem mennem kell, sziasztok!-köszönt el,majd már ment is volna,de...

—Hé életem! A csókom hol marad?-kértem ki magamnak,majd bedurcázva álltam a terem közepén,mint egy ✨fOiVe✨ éves kisgyerek.

Szerelmem rögtön visszafordult,és kitárta a karjait,én meg szaladtam hozzá.

—Ni-Ki ennyi elég lesz.-nyögte ki kicsit fájdalmasan egy kis idő után. Ohh bitches,kb. három percig csókolgattam,puszilgattam. Haha.

—Ni-Ki,mindjárt megfulladok,túlságosan szorítasz.-tette hozzá.

—Bocsi,de estig nem találkozunk.-mondtam bociszemekkel. Haha,tisztában vagyok vele, hogy ennek senki sem tud ellenállni. Magamban persze jól kihúztam magam, meg be is feszítettem,mert hát ugye én is férfiból vagyok.

—Nyugi,amint hazaértetek utána rád tapadok mint egy pióca,és szana-szét foglak luszilgatni. Megegyeztünk?-ajánlotta fel. Én persze úgy tettem,mintha gindolkodnék,mert hyungjaim kinevetnének a gyerekes viselkedésem miatt.

—Rendben van,de együtt is fürdünk?-kérdeztem egy kissé,khmm,kissé perverz mosollyal.

—Nem!-vágta rá azonnal,majd el is nevettem magam.

—Naaaa,Chelsea! Miért nem?

—Ezt még meg is kérdezed? Jajj Nishimura Riki néha komolyan nem hiszlek el.-ütötte meg a homlokát.

—Na de én most már tényleg megyek,mert segítenem kell még Lanának.-mondta,majd egy gyors puszi és köszönés után elhagyta a termet.

"Pár órával ezelőtt"

Chelsea pov:

Nos úgy döntöttem,hogy meglesem mit csinálnak a fiúk,reménykedem benne,hogy most kivételesen később jönnek haza,mint amikor szoktak.