Pain~Nishimura Riki ff.

21.❤️‍🩹

Jay pov:

Amint odaértem a főnököm irodájának az ajtajához,egy nagy sóhaj után bekopogtam.
Pár másodperc után a titkár,azaz Kim titkár kinyitotta nekem az ajtót,majd betessékelt az irodába. Amint megláttam a főnökömet, köszöntem neki,majd illedelmesen meghajoltam.

—Miben segíthetek Park Jongseong?-kérdezte mély hangján.

—Beszélni jöttem magával.-mondtam,majd intett,hogy üljek le valamelyik székbe,hát így is tettem.

—Ez esetben Kim titkár,legyen szíves egyedül hagyni minket.-szólt az ajtó mellett/előtt álló férfinak. Amint kiment a férfi,belekezdtem a mondandómba.

—Remélem tisztában van azzal,hogy Chelsea és Riki között milyen kapcsolat van.

—Teljes mértékben,mindent tudok Jongseong.

—Akkor jó,de remélem nem fogja őket szétválasztani. Illetve van még valami a munkával kapcsolatban.

—Hallgatlak fiam.

—Remélem nem tervezte azt,hogy a húgomnak egy hétig jeget kell ennie,vagy valami ilyesmi. A húgomnak meg kell gyógyulnia,és ezt maga is nagyon jól tudja.

—Nézd Jongseong,tisztában vagyok azzal,hogy Chelsea mi mindenen ment keresztül,és azzal is tisztában vagyok,hogy ti vagytok neki a gyógyszer,legfőkébben Ni-Ki. Minden tőlem telhetőt megteszek,hogy ne derüljön ki a kapcsolatuk,de ha úgy döntenek,akkor akár fel is vállalhatják a kapcsolatukat. Tudom,hogy mit tartogat a szerződés,és beszéltem is velük,így emiatt holnap mind a ketten betérnek ide.
-mondta főnököm.

—Egyébként meg a ti szerződéseteket is megváltoztathatjuk a párkapcsolat téma miatt.
-tette hozzá. Mi van a főnökömmel,talán megdobta a hóember,miközben nincs is hó?

—Még átgondoljuk. Illetve van még valami. Szeretném megtudni,hogy ki lesz a húgom mentora.

—A húgod mentora Min Yoongi lesz. Maga Yoongi szólt nekem,hogy ő szívesen elvállalna egy ilyen posztot,így átgondoltam a helyzeteket,és úgy döntöttem,hogy akkor ő lesz a mentor. Van még valami Jongseong? -kérdezte.

—Nincs,szóval én megyek is.-majd kezet fogtunk,azután meg elköszöntem és meghajoltam illedelmesen.

...

—Na sikerült beszélni vele?-jött ki az előszobába Won.

—Igen,de honnan tudtad,hogy most értem haza?

—Láttalak az ablakból. De halkan beszélj,Rikiék itt vannak a kanapén.-suttogta.

—Értettem.

—Na de mit mondott?-kérdezte Won kíváncsian.

—Majd elmondom,de nem most.-mondtam, majd elindultam be a nappaliba.

—Miről susmogtatok? Mostanába mindketten gyanúsan viselkedtek.-kérdezte a kanapén ülő Riki felvont szemöldökkel.

—Neked ahhoz semmi közöd.-ó dehogynem, na de mennyi.

—Jól van na hyung,szépen is lehetett volna válaszolni.-mondta szemet forgatva.

—Bla bla bla.-mondtam,majd inkább bementem a konyhába.

Amint beértem láttam,hogy semmi kaja. Fuhh, néha tényleg úgy érzem,hogy nyolc gyerekem lett a semmiből. Így inkább úgy döntöttem,hogy megkérdezem a famíliát,hogy mi legyen a kaja.

—Srácok és lányok!-indultam ki a konyhából.

De persze semmilyen érdeklődést nem keltettem. Egy nagy sóhaj után újra megszólítottam őket,de mindenki elnyúlva a kanapén és a fotelekben csak telefonozott.