Bts in Bt21 world

3. Rész - Keresés 1 -

*RJ szemszög*

Sziasztok én vagyok RJ! Alpaca Hills-ből származok, és hiába nincs jó híre ennek a kis városnak, attól függetlenül nagyon szeretek itt lakni.

Éppen holnap lesz a legutáltabb nap az életembe... A Borotválás Fesztiválja. Ezt minden évben június 21.-én megtartjuk. Ezzel adunk egy kis hálát hogy van bundánk, hogy fazonra nyírjuk. De én nem szeretek "hálát" adni. A családom viszont mindig benevez engem erre... Nagyon nem szeretem ezt a fesztivált, sőt kifejezetten utálom. És ez a kis "ünnep" - et sem. Ma már nem azért tartják mert annyira tisztelik ezt a "hálaadást" hanem csak a verseny vágy viszi őket. Ezért is utálom ezt...

Holnap elfogok szökni erről a... a... Mittudom is én miről de nem leszek ott hogy oda adjam a gyönyörű bundámat! Estig elbújok utánna haza megyek.

Most perpillanat a szobámba fekszek és a plafont nézve elmélkedek a holnaptól... Nem állok készen, nem akarom levágni a bundám!  Hirtelen Rㄱ nyit be.

-Jó éjszakát kisfiam! - jött oda hozzám és lehelt egy kis puszit a homlokomra.

-Neked is... - mondtam majd az oldalamra fordulva a falat bámúltam egy ideig, viszont bealudtam...

Hajnali órákban hangos mennydörgésre és viharra keltem. Hirtelen rám tört a szomjúság. Nagy nehezen feljebb ültem és kikászálódtam az ágyamból. A lépcsőn lefelé  menet átváltoztam 'ember' alakomba hogy gyorsabb legyek. Tényleg gyorsabban le is értem és egy jó nagy pohár vizet korgyolgattam, amikor meghallottam eljönni valakit a lépcsőn. Gyorsan vissza változtam RJ 'bőrébe' és még mielőtt ideért volna, az utolsó kis maradék vizet kiittam a poharamból. RK állt az úgy nevezett ajtóban és a földet nézte miközben a teste meg-meg remegett. Le merem fogadni, hogy megijedt a villámok kegyetlen dörgésétől és ezért most nem tud aludni...

-B-bátyus... - nézett rám könnyes szemekkel. - Na-nagyon f-félek- hüppögött és dadogott a sírástól és a félelemtől egyaránt. Ekkor egy nagyon hangosan villámlott. Ijedten sikított fel és szaladt oda hozzám. Gyorsan és jó szorosan belebújt a bundámba és elkezdett félni. Egyem meg, nagyon sajnálom ilyenkor...

-Ohh édesem... - öletem át- Ne sírj kérlek... Shhh.. - próbáltam nyugtatni hangommal és enyhe simogatással,de nem használt. - Gyere fel velem - néztem rá- és akkor alszunk együtt, okés? - ő csak bólintott én meg felemelve őt vittem fel a szobámba és fektetem le az ágymara. Én is oda feküdtem mellé. Erősen bújt megint hozzám, a sírás a enyhült de a félelme nem... Hosszú ideig nem bírt még elaludni, de valahogy mégis sikerült nagy nehezen.

Nem tudom, hogy felmerült-e bennetek a kérdés, hogy miért is változtam vissza 'emberi' alakomból az eredetibe hirtelen. Egyszerű válasz: csak is én tudok átváltozni egy egyfajta másik alakba... És én szerintem az egész világban, nem nem is hanem inkább az egész univerzumban csak én vagyok ilyen szerencsés szerencsétlen. Erről, hogy én át tudok változni 'valami mássá' ezt senki sem tudja csak én. Nem akarok kitaszított lenni, így is már én vagyok a 'más' az alpacák között, nem kell hogy még kiközösítve is legyek!

/Reggel/

Reggel anya sikítására kelek majd hirtelen arra hogy beront a szobámba.

-RJ, ELTÜNT R - üvöltötte kétségbe esve,de amikor meglátta, hogy mellettem fekszik békésen akkor egy kicsit megenyhült. - K... - suttogta maga elé az utolsó kis betűt tesóm nevéből, lassan közeledett majd egy ilyen egy méter távolságra megállt. - Bocsi, nem akartalak felkelteni, csak megijedtem... Nem találtam a szobájába a testvéredet, de látom itt fekszik nyugodtan melletted... - mondta majd óvatosan megölelt, RK-t pedig megpuszilta, majd elindult kifelé, de megtorpant. - Hamarosan viszont keljetek, hogy egyetek és utánna megyünk a fesztiválra. - tette hozzá ezután már végleg kiment.