Bts in Bt21 world

2. Rész - Utazás -

"Én csak hirtelen magamhoz öleltem. Magasabb volt nálam.

- Együtt fogunk szeretetet vinni egy másik bolygóra! Együtt megyünk el erről a helyről. Majd szintén együtt keresük meg a leg szeretni valóbb lényeket és ők is segítenek nekünk! Meg is van már hogy melyik bolygóra fogunk vinni sok, sok szeretetet!- mondtam el minden vágyamat és hirtelen ötletemet ami csak eszembe jutott akkor.

A 'gép ember' csak hallgatott..."

Hallgatott, hát persze hogy csak hallgatott. Mit csinált volna? Egy kis idő múlva el is engedtem.

Az úgy nevezett TROY model csak nézett rám majd megszólalt.

-Kérem nevezzen el. - kérte, majd megjelent előttem egy hologramos billentyűzet. - Kérem, nevezzen el. - ismételte meg magát.

|
V|
VA|
VAN|

Elfogadva✔︎

-Meg is van! - néztem vissza a robotra, mikor már a hologram eltünt.- Holnap este eltűnünk! Megyünk az EARTH nevezetű bolygóra!

Kezdtem el ujjongani, a szinte tökéletes tervemen, amit már rég kiterveltem.

-De várj... - szóltam a robothoz aki csak meredt a fényes szemeivel a semmibe. - Most TITI-vel meg TUTU-val kellene lennem... FAFA-val kötve hiszem hogy nem fogok tudni beszélni.- Amilyen gyorsan jött a boldogságom olyan gyorsan tűnt is el.

Mivel mi vagyunk a felelősök a szeretetért. Így az önzőségem miatt elfogok szomorítani mindenkit... De én már itt nem kapok annyi szeretetet- már pedig minket félig a szeretet éltet- TITI még szeret de ezt ugyan ezt nem érzem TUTU és FAFA felől... Félreértés ne essék én szeretem őket, csak azt sajnálom hogy ők engem nem...

VAN-t ott hagyva mentem TITI szobájába. Bekopogtam TITI-hez, de úgy látszik ő már alszik... Na mindegy akkor megyek TUTU-hoz még ha nem is akar velem lenni, remélem azért vele is eltölhetek egy kis időt...

Oda értem TUTU ajtajához majd ott is bekopogtam, egy "gyere" után benyitottam. A megszokott látvány fogadott, drága édes bátyám tölgyfából készült asztal mögött ülve olvasgatta a királyságunk elintézni valóit.

-Mit akarsz TATA? - nézett fel a papirjaiból.

-Háát... Arra gondoltam, hogy tölthetnénk egy kicsit több időt együtt... Mint r-régen... - remegett meg egy kicsit a hangom.

-Nincs időm, és amúgy is fáradt vagyok... Majd talán holnap. - nézett vissza a kezében tartott papirhoz.

-O-oké akkor... Majd talán holnap. - elindultam ki, de megállított út közben.

-FAFA-t meg se kérdezd, mert ő biztos nem jön - jegyezte meg lekezelően.

-Persze... Gondoltam... - az utolsó egy szavas mondatot már csak magamnak mondtam. Végül végleg elhagytam a bátyám szobáját.

Hát akkor majd talán holnap tudok nyújtani mindenkinek a szeretetemből. Remélem ha én adok majd, akkor kapok is vissza egy kicsit.

Vissza érve a szobámba VAN már nem a helyén volt. Körülnéztem és megláttam az ajtó mögötti sarokba.

-Te hogyan kerültél oda? - néztem rá furcsálva,de nem válaszolt. Furcsa egy robot az szent.

Feküdtem be az ágyba, viszont ami akkor történt egy kicsit hirtelen jött és megijesztett.

-Jó éjszakát. - mondta VAN majd kikapcsolta magát. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Egy ilyen bő 10 perc múlva tértem vissza ámultságomból.