Bts in Bt21 world

7. Rész - Keresés 5 -

"-Najó, gyere, a többiekhez viszlek! Rendben? - szakítottam meg az ölelésünket.

-Oki! - ugrándozott mellettem, majd felkaptam a kezembe és [...] átléptem arra a tetőre ahol VAN van."

*SHOOKY szemszög*

Az én nevem SHOOKY. A nagypapám a legjobb pék a városban. Nagyon jó lenne, ha több ember tudná megízlelni a papám kenyerét.

Oh, nézd az időt! Irány vissza a pékségbe.

A kis lábaimon iparkodtam, hogy minél hamarabb visszaérjek a nagyszülőmhöz. Be mentem a sütőházba és ami ott fogadott, arra nem voltam felkészűlve...

-MUSTASHU NAGYAPA!! - üvőltöttem ijedten. Papám elterűlve a földön és nem messze tőle egy tejes doboz van kiborúlva...

-Uhh... SHOOKY, óvakodj... a t-tejtől... - mondta csukott szemekkel.

Közelebb mentem a kiborúlt italhoz. Meg volt savanyodva!?

/Pár nappal később/

-SHOOKY... tudnál találni egy péket aki tudná folytatni az én pékségemet az én nevembe?... - ült fel nagyszülőm az ágyába én meg a párnát a háta mögé tettem.

-Egy péket, hogy helyetesítsen...? - nem akarom azt, hogy nagyapámat lecserélje valaki... Dehát, ha ő ezt kéri... - Rendben, megcsinálom! - indultam el a papa és a mi szobánk ajtajához.

-SHOOKY, az élet a döntések sorozata. Higgyél a döntéseidbe, mindig... - megfordultam és vissza néztem rá.

-Ne aggódj nagypapa. Nem hagylak cserben! - bíztattam és elindultam mostmár annak a különleges péknek a megkeresésére.

-Mielőtt elindulok össze szedem a barátaimat a sütőből. - odaszedtem a lábam, majd felpattantam rá és beljebb mentem.

Bent szanaszét feküdtek. Összeszedtem őket, majd megindultunk kifelé.

Kint a ház előtt elmeséltem nekik mit kért nagyapa.

-Srácok, felvagytok készülve arra, hogy megkeresük a megfelelő péket? - kérdeztem tőlük ők mind bólogattak.

Elindultunk kelet felé. Sokat kellett mennünk, míg elértük az autópályát és még többet vártunk arra, hogy felengedjenek minket. Tényleg sokáig stoppoltunk, de megérte, mert felvettek minket és mostmár utazunk a nagyváros felé.

Összeszedtünk három péket. Mind a három a város egymástól legmesszebb helyezkedtek el és az utolsót nagyon nehéz volt meggyőzni, hogy jöjjön.

Most éppen ki fogom választani a megfelelő péket közülük. A süti barátaimat, pedig haza küldtem nagypapához.

-Itt az idő, hogy ízmintát vegyek a péktermékeitekből.

Elsőnek egy kenyeret kóstoltam.

-Ebben semmi extra nincs- a kék ruhás pék sírva fakadt.

Következőnek egy perec következett.

-Hmm... Ez simán csak középszerű... - a sárga ruhás majdnem elsüllyedt szégyenébe.

Utolsónak hagytam a kalácsot, bízok benne, hogy nem lesz azzal akkora nagy baj...

-Hát... Nem annyira rossz. - a piros dühösen néz engem.

-Ezek közel egyik sem tudja még csak megközelíteni sem a nagyapa péktudását! - mondtam aggódva és idegesen, majd faképnél hagytam őket.

/Három nap múlva/

Három hosszú és fárasztó napig próbálkoztam, de most már feladtam és szomorúan sétálok este az esős utcán. Ki kell tisztítanom a fejem.