Bts in Bt21 world

1. Rész - Kezdetek -

TATA szemszög:

Épp az étkezőasztalnál ülök, és hallgatom TUTU és FAFA beszélgetését. Semmi érdekesről nem beszélnek, soha! Mindig a BT planet jövőjéről beszélnek, meghogy TUTU mennyit fejlődött a szeretet varázslásában. Engem soha nem vesznek figyelembe... Még a kicsi TITI-t is többre nézik... Aigoo, hol van TITI? Nézek bal oldalra, és tényleg nem ül ott a kis hugom.

-Khmm... Apa.. - kezdtem el a mondatomat. - megyek megnézem hol van TITI.

-Rendben van fiam, menj de hívd le gyorsan! Na hol is tartottam? Ja igen... - fordult vissza TUTU-hoz.

Elindultam TITI szobájában és amikor felértem, ijedten néztem az ágyon fekvő hugomra és nem TITI-t, hanem Yunseo-t láttam meg. (Yunseo, TITI ember változata)

-Yunseo, te mit csinálsz??! - kérdeztem ijedten mire én is átváltoztam emberi alakba.

- Bátyuss!!!! - szaladt oda hozzám és ölelt meg naagyoon erősen, de mivel kicsi volt hozzám képest, így csak a derekamat szorongatta.

- Yunsiii!! Halkabban! Nehogy feljöjjön FAFA, tudod jól hogy nem szereti ha emberi alakot öltünk... - figyelmeztettem, miközben lapát méretű kezemet a kicsike hátára raktam.

Mindenkinek van egy ember alakja, viszont ezt FAFA és TUTU megtagadták... Nem csak saját maguknak tiltották meg ezt az úgynevezett 'másik fajta testet' hanem, nem engedélyezték meg a királyságban senkinek sem! Halál a büntetés érte... Nekünk - mint család tagok- enyhítettebb a büntetésnek nevezett kínzás, avagy bántalmazás.

Ezért próbálom mindig figyelmeztetni  Yunseo-t, hogy legyen mindig óvatos ha 'ember' alakot ölt. Nagyon féltem őt... FAFA nagyon hamar ideges tud lenni. Egyszer én kicsiként lebuktam miközben emberi alakban játszottam az udvaron. TUTU ezt meglátta - és mivel kicsik voltunk- beköpött apának. Amit kaptam akkor tőle... Az örökké belém égett, és mai napig marja a szívem hogy a saját apám ilyet tett velem... Eleve engem okol, anyánk halála miatt...

Mivel anyukám NANA -avagy 'ember' nevén Haneul- nak nagyon gyenge volt az immunrendszere ezért már TUTU születésénél félő volt hogy nagyon meg fog betegedni akár meg is halhat. Szerencsére nem így lett, de aztán jöttem én -akinél szintén félők voltak ezek- az én születésemet szintén túl élte, de utána rá 3 hónapra elkezdett nagyon köhögni és ez így ment és ment. Apukám akart még egy gyereket, de anya nagyon nem festett túl jól és megcsalni vagy esetleg mással megcsinálni, akár örökbe fogadni sem akart. Egyszer hozta fel a témát NANA-nál, és anyu tudta hogy nem fogja túl élni de akkor is örömet akart szerezni apának, nekem, TUTU-nak, egy szóval mindenkinek. Végül... belehalt a szülésbe... FAFA azért okol engem mert a bátyám születésénél semmi baj nem volt,de jöttem én... és anya csak is 'emberi' alakba vállalta a szülést, ezért is nem engedi apa senkinek az 'átváltozását', miattam... Elrontottam mindent...

Szerencsére TITI - Yunseo - makk egészséges lett. Apa sokszor emlegeti hogy a hugi és a NANA nagyon hasonlítottak egymásra.. Én szerintem is így van.

-Igen tudom... - nézte - mostmár-TITI megbánóan a kis lábát. - S-sajnálom... - nézet fel rám apró könny áztatott szemével.

-Drága TITI, tudod jól hogy én nem haragszom rád. Nekem is sokkal kényelmesebb az emberi alakomat magamra ölteni és abban lenni. Szeretek emberi lény lenni. Olyan... természetes. - néztem le TITI-re, majd lassan vissza változtam TATA-vá. Letöröltem a kis könnycseppeket. - Viszont most gyere le vacsorázni! Tudod jól hogy nélküled nem bírok enni sem. - mosolyogtam TATA-san.

Hugicám elmosolyodott. Ez már jó!

-Okés mehetünk is TATA-ölelt meg még egyszer.

Most már elindultunk le az étkezőbe és már a lépcsőn hallottuk apám eléggé szar poénjait és a királyság teendőit, változásait, stb stb... Ja igen meg bátyám idegesítő hangját.

Imádom TUTU-t de nagyon kétszínű is. Ő szint úgy engem okol anya halála miatt, meg talán TITI-t is de azt nem mutatja ki annyira. Furcsának tart - ahogy a családba mindenki- mert én máshogyan látom a világot, én nem mindent a szeretet varázsával oldok meg. A bátyám sokszor lekezelő velem... de én ugyan úgy szeretem ahogyan FAFA-t is.

Beértünk az étkezőbe és vissza ültem a helyemre, aztán TITI is helyet foglalt mellettem.

Minden ugyanolyan volt mint mindig. 'Átlagosan unalmas' így tudnám jellemezni. Viszont FAFA abbahagyta a beszédet és rám nézet. Annyira meglepődtem hogy majdnem félre nyeltem az akkori falatot a számba.

-TATA - szólított meg mély és komoly hangján.

-Igen apa? - néztem én is komolyan vissza rá, hogy még próbáljam egy kicsit leplezni a hirtelen meglepődötségemet.

-Jött egy csomagod, ilyen 6 óra körül, csak elfelejtettem szólni mert nagyon el voltam foglalva a világunk fejlődésével és ügyeivel... - nézet le egy pillanatra, mintha sajnálatot próbálna mutatni...?- Ha készen vagyunk a vacsorával oda adom neked és utána mindenki megy pihenni.

-Oh... Oké, köszönöm - biccentettem egy aprót viszont a mosolygásomat vissza kellett tartanom komolynak kell még látszanom. Végre megjött! Már egy hónapja várok rá!!

Ő is biccentett egyet a fejével majd megint nagy csevegésbe kezdett édes bátyámmal.

Evés után mindenki megköszönte a vacsorát és mindenki elindult fel, a saját szobájába, viszont gyorsan oda siettem FAFA mellé, hogy elkérhessem a drágaságos csomagomat.

-Apám, akkor a csomagomat megmutatod merre találom? - néztem rá, ő meg mintha ott sem volnék ment tovább. Viszont egy kicsi idő múlva úgy döntött még is hozzá szól középső gyerekéhez.

-Persze. A szobám ajtaja mellé raktam le. - értünk lassan mi is oda az említett helyre.

Áhh igen itt is vagyunk FAFA ajtajánál. Neki van a legnagyobb hálószobája. Kicsiként - ilyen 3-4 évesen- még bent feküdtem NANA-val vagy éppen az ágyon ugráltam amit se anyu nem szeretett se apa.

-Nem tudom mit vettél vagy pontosabban rendeltél, de nagyon nehéz... - nézet rám gyanakvóan. Utálom ha így néz rám.

-Őhh... Köszi apa! - léptem a csomaghoz majd nehezen de felemeltem és eliszkoltam. Mostmár végre megvan!

Benyitottam a szobámba, majd leültem a szőnyegre. Lepakoltam magam elé a csomagot majd szépen kinyitottam.

Rendeltem egy robotot. M&L Electronic, azon belül a legfrisebb vagy más néven a legújabb robot a TROY modell. Ez a robot nagyon magas technológiával rendelkezik. Ez a úgynevezett találmány a te DNS-eddel működik, így tehát megvéd, segít és különlegessé tesz.

Egy kis téglalap alakú vas netalántán fém anyagú vékonyka "doboz" fogadott. A közepén volt egy ilyen kinyitható rész, azt óvatosan megpöcintettem. A kis kör alakú "kis ajtó" kinyílt és egy ilyen szintén kicsi buborék színű golyócska szállt velem szem magasságba. Megakartam érinteni de ekkor erős fényt és kisebb füst felhőt bocsájtott ki magából. Megjelent előttem az úgy nevezett TROY modell.

Kinyújtotta a kezét majd így szólt a robotikus:

-Kérlek érintsd meg, hogy bele tudjam kódolni magamba a DNS-edett. - nézett rám a fénylő kör alakű szemeivel.

Én csak hirtelen magamhoz öletem. Magasabb volt nálam.

- Együtt fogunk szeretet vinni egy másik bolygóra! Együtt megyünk el erről a helyről. Majd szintén együtt keresük meg a leg szeretni valóbb lényeket és ők is segítenek nekünk! Meg is van már hogy melyik bolygóra fogunk vinni sok sok szeretetet!- mondtam el minden vágyamat és hirtelen ötletemet ami csak eszembe jutott akkor.

A 'gép ember' csak hallgatott...

_______________________________________

Itt is van az igazi első rész. A szereplőket azért nem tudtam egy részbe beletenni, mivel összesen csak 20 képet enged beletenni egy részbe. Tehát így oldottam meg!

Remélem tetszett a rész és várjátok a folytatást!

~1161 word~

-Szonja XD