Az élet győzelme

1.Rész

Cassidy Hernandez vagyok lassacskán 18 éves és egy árvaházban nevelkedem.2 éves voltam mikor a Ferrer árvaházba érkeztem,2 másik kisgyerekkel együtt.
Mindhárman Jenny kezeibe kerültünk és nem is véletlen hogy mi hárman lettünk a legjobb barátok.
Jenny nekem már olyan mint az igazi anyàm,mindent neki és az árvaháznak köszönhetek.Nemtudom mi lett
volna ha máshogy alakulnak a dolgok és Jennyek nem esik meg a szive rajtam,Pandorán és Marcuson.
Ugyanis mi voltunk a legfiatalabbak idáig az árvaház
életében,és bárhogy is nézzük hatalmas felelősség három 2 éves kisgyereket felnevelni.Aztán azóta 15 év telt el és mind az érettségi előtt állunk,én a Bostoni egyetemre szeretnék tovább menni míg a többiek itt Barcelonaba maradnának.Aki azt mondja nem létezik hármas barátság az bolond mert mi vagyunk rá az élő
példa,vagy is hát én esküdöm hogy Marcus és Pandora majd még egyszer összeházasodik aztán rohangálhatok pici Marcus és pici Pandora utan.Kicsit több a kapcsulatuk barátságnál de túl makacsok hogy ezt bevallják.Elválaszthatatlanok lettünk 15 év alatt ezért fura is lesz majd ha mindenki elmegy más egyetemre.
Persze a kapcsolatot tartani fogjuk feltétlen,de az már nem lesz olyan.Azt hittem az egyetem lesz majd a választó pont,aztán pedig jött az örömhír hogy Marcust szivesen megismerné egy család.Nagyon boldogok voltunk,mindig is örültünk egymás sikerének.Marcus márcsak 1 hetet maradt így kiélveztük minden pillanatát.Aztán azon a napon mikor kiköltözött,Pandorat is örökbe fogadták.Így történt hogy 2 hete a csendes és üres szobában roskadom,teljesen egyedül.Vagy is voltam amíg Jenny be nem jött.

-Cassy,valakik nagyon szívesen megismernének téged,gyere az irodába kérlek.

-Felöltözöm és megyek,sietek.

Ahogy becsukta az ajtót olyan izgalom lett úrrá rajtam hogy az hihetetlen,felpattantam az ágyból,magamra kaptam egy egyszerű cicanadrágot egy szürke pulcsival és már el is hagytam a szobát.Odaérve bekopogtam és egy "gyere csak" után be is nyitottam.Egy 30 év körüli nő és férfi ült egy sráccal az oldalukon,szerintem egy idősek lehetünk.Illedelmesen köszöntem,majd Jenny kérésére helyet foglaltam.

-Cassy bemutatom neked Franz Tost,Feleségét Ketrin Tost és a fiukat Liam Tost-ot.Ausztriából utaztak idáig hogy megismerjenek téged.

-Cassidy Hernandez.Örülök hogy megismerhetem önöket.

-Ugyan drágám tegezz csak,mint barát a barátot.

-Oké,és hogy hogy idáig jöttetek?

-Itt van dolgunk a hétvégén és már egy ideje szerettünk volna felkeresni téged.
És ha beleegyezel arra gondoltunk velünk tarthatnál a futamok előtt és a versenyhétvégét is velünk töltenéd hogy megismerj minket.

-Futamok?Versenyhétvége?

-Én forma 2-es pilóta vagyok,apu pedig az AlphaTauri csapatfőnöke.

-Úristen!Igen igen igen!Persze jó benne vagyok!
Jesszus Jenny el tudod ezt hinni?Ugye nem álmodom?

-Igen Cassy ez a valóság,nem álmodsz.
Ha gondolod már mehetsz is pakolni,nekünk még van pár dologunk.

-Oké,nem szeretnél velem jönni?

-De,legalább jobban megismerlek!

Liammel nagyon sokat beszélgettünk,elmesélte hogy néz ki egy ilyen versenyhétvége,hogy miket lehet még csinálni és hogy kikkel lehet össze futni a nagy csapatokból.Gyerek kora óta nagy álma hogy a Forma 1-be versenyezhessen és szerintem nagyon jó úton jár.
Elmondtam neki hogy én is imádom az autókat és minden hasonlót,így aztán volt témánk rendesen.
Miután kiveséztünk mindent,elmondta hogy van egy 7 éves öccse is,Xavierre.Kis lurkonak tünik ahogy mesélt róla a báttya.Igazi testvéri kötelék van közöttük,nekem ilyenem sosem volt,és nem is lesz már.De szerintem jól megleszünk mi egymás mellett.