Az élet győzelme

13. Rész

Cassidy Hernandez szemszöge

Az életem egy hirtelen fordulattól vált izgalmassá, amikor is Pierre elhívott Franciaországba hogy töltsek vele néhány napot. Amikor elújságoltam Ketrinnek, mintha kicsit nem örült volna neki. Aztán Franz és Liam is hazaértek, nekik is elmondtam az új hírt és beszéltek Ketrinnel aki ma már nyugodt szívvel visz ki a reptérre engem.

-Azonnal hívj ha le száltál rendben?

-Első dolgom lesz! Vigyázz a fiúkra, puszilom őket!

-Átadom! Szeretünk Cassy, érezd jól magad.

-Köszönöm Ketrin. Mennem kell, szeretnék még a tömeg előtt elfoglalni a helyem.

-Rendben, siess. Szia Cassidy!

Nem hiszem hogy hallotta volna ha még visszakiabálok neki így csak integettem és odaadtam az útlevelem amit alapos átnézés után vissza is kaptam, szabad utam van Franciaországig. A repülőn az ablak mellett volt a helyem amit a lehető leggyorsabban le is húztam hogy semmit se lássak még véletlen se! Rettegek a repüléstől, persze ezt nem is mondtam még el senkinek se úgyhogy szépen a lehető leggyorsabbak kikaptam a táskámból az altatót és pont annyit be is vettem hogy fel se keljek a leszállásáig.

Ahogy mondtam nem is keltem fel addig amíg le nem szálltunk. Leszállás után 2 percel ébredtem meg talán ezért lassan összeszedelődzködtem és megindultam én is le a gépről. Pierre a terminálom kívül várt engem, persze sapkába és napszemüvegbe hogy ne ismerje fel senki. Hatalmas mosollyal az arcán köszöntött egy hatalmas öleléssel. Csodás 1 hetünk lesz én úgy érzem!

Nagyon jól éreztük magunk az egész héten, viszont a napok nagyon hamar repülnek és én pedig holnap már utazok is vissza Németországba. Vasárnap délután indulok, Pierre pedig úgy döntött kitalál még valamit mára de persze hiába nyaggatom még reggel óta, egyszerűen semmi de a kis mocskon láttam hogy nagyon izgatott.

-Nem Cassy nem mondom el hova megyünk,mindjárt meglátod!

-Nem vagy fer!

-Nem izgat. Mikor lovagoltál utoljára?

-Hát nem mostanába, szerintem egy jó 10 éve kb.

-Huha,hat az..nem most volt.

-Hát nem de hogy jött ez ide?

-Csak úgy kipattant a fejemből.

-Aha, értem.

-Megjöttünk! Kiszálhatsz.

-Jó hogy megengeded.

-Mindjárt nem leszel te rám ilyen durcis, gyere.

Nem értettem, abszolút nem értettem amit mondott egész nap. Feladtam végül, előbb vagy utóbb úgy is megtudom.

-Cassidy, üdv itt. Cassy ő Pehely, nemrég jött hozzánk.

-Sziasztok, Pehely nagyon szép vagy, és izmos is!

-Az ám a drága, na és készen állsz?

-Mire is?

-Hát azért vagy itt hogy lovagolj, Pierre arra kért meg engem hogy segítsek neked.