Emma életeben minden jól halad addig míg nem vonják össze egy másik gimivel őket. Ekkor megismerkedik Zackkel aki a foci csapat új tagja.
Zack aki egy nő csábász 17 éves gimnazista a koleszban él pont úgy mint Emma.
Mindkettő tininek felborul az él...
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Kezdjük a legelején, én Emma Couper vagyok. 16 éves gimnazista lány aki imád rajzolni, olvasni és fotózni. Úgy érzem, hogy a suliba egy szellemel érek fel. Van két testvérem Samantha Couper és Jhon Couper. Sam 10 éves, Jhon pedig 19. Kolisak vagyunk Jhonnal és sajnos nem sokat látjuk Samet. Úgy gondolom, hogy nagyon jó testvérek vagyunk, és egy igazán összetartó családban élhetek. Van egy legjobb barátnőm Mia Harper. Ő inkább az a csaj aki után mindig utánna néznek az utcán a fiúk. Magyar gyönyörű szép lány. Na mi ketten teljesen különbözünk, ő inkább flegma, és mindenkinek beszól miközben én nem igazán merek.
Hát eljött ez is. Vége a nyári szünetnek és jön a suli. Jej (ironia). Úgy szoktak látni az emberek, hogy stréber biztos szereti a sulit. Hát nem igazán. Lehet jók a jegyeim meg szeretek olvasni de azért na, nem vagyok stréber. Kikérem magamnak.
Ahogy az előbb is említettem kolisak vagyunk úgyhogy ma költözünk be a kollégiumba. Össze szedtük a holminkat Jhonnal és az anya inycsiklandó fősztjéből raktunk magunknak. Aztán zsa a koli. Samtöl és anyától elbúcsuztunk és apa el is vitt minket. Ahogy már ki is léptem a kocsiból letámadott Mia. -Szioo életem. Csókolom Mr. Couper. Csá Jhon.-nézett flegmán testvéremre. Hát igen nem nagyon bírják egymást. -Csá.-ennyivel le is rendezték a dolgokat. -Szia Mia. Vigyázz Emmára ne csináljon semmi hülyeséget.-mondta apu. -Oké apa, köszi hogy elhoztál mostmár mehetsz haza. Szia. - idegeskedtem -Rendben Mr. Couper. - kuncogott barátnőm. Elköszöntem aputól és bementünk az épületbe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Gyere mááár! Ajh! Az istenit!-cibáltam fel a lépcsőn a bőröndöm miközben neki mentem valaminek.....inkább valakinek. -Bocsi véletlen volt.-néztem fel a fiúra. Egy kb 1.90 magas, barna hajú sráccal álltam szemben. -Nincs baj.-legyintett majd végig mért és egy félmosoly társaságában ott hagyott. Érted ott hagyott. 'Köszi a segítséget nagyon aranyos vagy, de megtudom csinálni egyedül is.' Kellett pár perc ahoz, hogy felfogjam a dolgokat. Kb 10 perc kellett ahoz, hogy feltudjam cipelni a bőröndöt a harmadik emeletre. Nagy fuldoklás kíséretében megkerestem a szobánkat. Mert persze Mia felrohant. Miért ne várt volna meg, nem? Kis cukika, ezt szeretem benne a legjobban.
Megtaláltam a szobánkat hála az égnek. Mia halál nyugodtan pakolászott a lenti ágyra. Felháborodottan néztem rá. -Mi az? -Áh semmi, semmi csak alig tudtam felrángatni ezt az ízét és még neki is mentem egy srácnak.-mondtam feldultan. -Ééés jól nézett ki??-nézett rám csillogó szemekkel. -Mivaaan?-hülledeztem -Naa? -Jó, igen az volt.-mondtam végül.
