My boy

11. Epizód

Megegyeztünk, hogy holnap olyan 13 órára értem jön Ben.

Mikor kijött Mia a teremből egyből oda rohantam.
- Na milyen volt? - kíváncsiskodtam.
- Semmi extra, holnapra kell egy bemutatót csinálni egy híres sportolórol. - vontam meg a vállát.
- Kitalalhatom, hogy kiről írsz? - csillogó szemekkel fordultam felé.
- Aha. - kuncogott.
- Öhm.....várjál.......hogy hívják? Áh meg van! Ronaldo. - röhögtem fel majd ő is jólesően elkezdett kacagni velem.
- Persze, pont őt terveztem. - mondta levegő után kapkodva. Nagy nehezen abba hagytuk a kacagást és a koli felé kezdtünk sétálni.
- Amúgy Ben megkért, hogy játszam el a barátnőjét.
- És mit mondtál? - kérdezősködött.
- Hát, hogy megteszem, de akkor én kapok cserébe valamit, és azt mondta, hogy meghív egy szendvicsre a büfében. - vontam meg a vállam.
- Na csak az én fajtám vagy. - röhögött - De neked nem tetszik ugye? Mármint nem lenne vele baj mert helyes gyerek, csak nem szóltál róla.
- Nem, nyugi nem jön be, nem az esetem. - védekeztem egyből. - De nem tudom, hogy mit kell felvegyek. - mondtam szomorúan.
- Na ezt megoldjuk, nyugi az lesz, hogy most gyorsan elszaladunk venni kaját mert reggel felzabbantottunk mindent és még a ragóm is elfogyott. Majd felmegyünk és kiválasztom, hogy mit vegyél fel oksa?! - kérdezte.
- Oksi de előtt vigyük fel a cuccunkat. Felmentünk gyorsan össze szedtünk mindenféle dolgot ami kell a bevásárláshoz majd mentünk is a legközelebbi boltba. Vettünk mindent is gyümi, zöldség, kenyér meg még sokmindent, persze a nasi nem maradhat ki úgyhogy abból is vettünk. Amikor vissza értünk elmentem letusolni miközben Mia kiválasztotta, hogy mit vegyek fel holnap. Mikor vissza csoszogtam papucsban a szobába egy kis rövid gatyóban és egy hosszabb pólóban. A ruháimat szorongatva.
- Em elhagytál valamit. - kiáltott valaki utánnam. Hátrafordultam és Zackkel találtam magam szemben ahogy a bugyimat szorongatja. - Nem hiányzik? - kérdezte pimaszul.
- De, úgyhogy add vissza. - mentem felé. De ő magasabra elmelte. Próbáltam nyújtózkodni de nem értem el. Már a testünk majdnem egymáshoz simult. Már csak ettől is zavarba jöttem, nem hogy attól, hogy a bugyimat szorongatja a kezében az a srác aki talán bejön nekem.
- Áhh, légyszi add ide. - könyörögtem már tiszta pirosan.
- Nem is tudom, annyira tetszik. -forgatta a fekete textilt az ujján.- Mit kapok cserébe? - kérdezte egy félmosollyal.
- Például azt, hogy nem ruglak tökön? - kérdeztem vissza kárba tett kézzel.
- Óh hercegnő úgysem tennéd meg. - mondta pimaszul.
- Oké, ebben lehet van valami, de akkor is add vissza. - durciztam be.
- Mondták már, hogy durcisan milyen aranyos vagy? - kérdezte. Én meg hót pirosan eddig is de ez után még jobban már-már vörösen teknitek rá.
- Egy puszi cserébe odadaom. - mondta.
- De akkor tényleg ideadod? - kérdeztem félve.
- Igen. - bólogatott. Esküszöm az arcára terveztem a puszit, de a szájára sikerült, mert ez a dinka felém fordította a fejét. Hirtelen megfogta a derekam, a másik kezét ami eddig a levegőben lógott leengedte. Gyorsan megfotam és amilyen gyorsan csak tudtam futottam a szobám felé.
- Hé!-kiállított utánnam. - Ezt még befejezzük.
Nem tudom, hogy hogy kerül ide, ez a lány szint. A fiú szint a másodikon és az elsőn van. Talán Camhez jött mivel ő is ezen a szinten van. Gondolkodtam.
Már a szobába ültem és még mindig azt bámultam, ahogy a legjobb barátom az egész székrényemet a földre dobálja és keresi a megfelelő ruhát.