My boy

12.epizód

Meguntam és inkább elmentem a fürdőbe, mert rájöttem, hogy a hidratálómat bent hagytam a csapnál. Mikor vissza értem a szobánkba Mia és Luckas az ágyon ülve egymást falták, úgyhogy én ezt úgy  vettem, hogy ma biztos nem itt fogok aludni. Elsőnek is a konyha felé vettem az irányt, hogy egyek valamit.

Út közben össze találkoztam Bennel.
- Hali. - köszöntem oda.
- Óh, szia Emma. Észre sem vettelek. - mondta. - Merre tartasz? - kérdezte.
- Konyha. Te? - fordultam felé.
-Én is. -mosolygott rám

Mikor már ott álltunk a hűtőbe bújva, éreztem,hogy Ben keze nem csak a hűtő felé veszi az irányt. Hátamra rakta a kezét és egyre lejjebb csúsztatta. Már a fenekem felé kezdett közeledni megfogtam a kezét és lerántottam magamról
 - Mit művelsz? Normális vagy?- mérgesen fordultam felé. Komolyan ebbe az évbe mindenki megbuggyant? Eddig ilyen még nem történt soha, egy fiú sem vett eddig észre. Nem értem mi változott.
- Tudom, hogy te is akarod!- és elkezdte puszilgatni a nyakam miközben oda szorított a falhoz.  -NEM! HAGYD ABBA!- kiálltottam fel. Még erősebben a fal és maga közzé szorított és durván elkezdett csókolni
-Engedj el!- már sírva kiálltottam rá amikor elhúzódott a számtol. Hirtelen egy kéz suhant Ben felé és a földre esett.
- Azt monda engedd el! Mit nem értesz ezen?- kálltott rá Zack vörös szemekkel. Szemében harag, gyűlölet és szánalom jelenik meg, mikor a kiütött Benre nézett. Oda szaladtam hozzá és a háta mögé álltam. A kiütött Ben felált és kiviharzott a konyhából.
- Köszönöm. - néztem még mindig abba a csoki barna íriszekbe.
- Alap hercegnő. Az a fő, hogy jól vagy. - mondta közben rám vezette a dühtől még mindig izzó szemeit, mikor már a teljes figyelme rám szegeződött az összes harag eltünt.
-Nem értem, ebben az évben minden fiú megbolondult? Eddig ilyen még elő sem fordult. Sosem nézték rám úgy a fiúk. - panaszkodtam.
-Hát, akkor elég buták voltak, mert gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva. Megszeppenve néztem rá és így figyeltük egymást pár percen át.
-Na de szerintem mindketten menjünk a szobánkba, már ideje aludni. - törte meg a csendet, majd lenézett rám.
-Rendben - ahogy ezt kimondtam rájöttem, hogy kettőnkböl max ő tud a saját szobájába aludni. Én Liához megyek át, ő úgyis egyedül lakik és tök jóban is vagyunk. Majd a konyhából kiérve szét váltak útjaink.
- Hercegnő! - kiáltott utánnam. Egy 180 fokos fordulatot vettem majd ráneztem a folyosó másik végén álló fiúra. - Jó éjt! - mondta, majd lesétált a lépcsőn.
-Neked is. - suttogtam a lépcsőt bámulva.