-4-

212 8 2
                                    

*Az elkövetkezendő 2 napban semmi érdekes nem történt. Kivéve hogy Dekut a páros feladat után senki sem látta.*

-Bakugou-kun! Nem láttad Midorya-kunt? -hadonászott Iida
-Mivan? Miért tőlem kérded heh? Nem szocializálódok olyan faszokkal mint Deku.- válaszolt miközben vörös íriszei komolyságot mégis frusztrációt sugalltak.
-Hát az elmúlt időben órákon és szünetben is nagyon sokszor nézett rád és olyankor ember feletti megnyugvás ült a szemében. Azt hiszem beléd zúgott vagy valami ilyesmi. -mesélte Iida értetlenül

*Ahogy ezt Iida kimondta hirtelen a szőke szemei kikerekedtek és sebesen elrohant.
Ahogy kiért az iskolából a koleszba rohant azon belűl is Deku szobája felé.*

-Deku!! -kiabált Bakugou miközben kirántotta az ajtót.

*csönd van mindenütt ezért benyitott a fürdőben ahol a látványtól a vér is megfagyott benne.
Véres fáslik és zsebkendők hevertek mindenhol, egy kád víz ami még nem hűlt ki teljesen, és amit nem akart látni: Egy szike aminek élére a vér rá volt száradva.*

-Baszki Deku! Mit csináltál?! És hol vagy?! -kiabált kiakadva Bakugou miközben az ablakhoz rohant hátha meglát valamit. De a következő jelenettől majdnem össze rogyott.
Deku egy sarokkal arrébnyi panel tetején állt.
 Bakugou elvesztette az idő érzékét de egyből felébredt mikor a zöld hajú zuhanni kezdett. Majd az ablakot kitörve, robbantásokat használva repült a zuhanó fiú felé.

-DEKU!! NEE!! -kiabált Kacchan miközbe elkapta a fiút.
-Miért? Ne! Engedj el! Hadd menjek! -sírt Deku
-NEM! Had védjelek meg! -próbálta lefogni a zöld hajút
-Kérlek.. hadj meghalni.. -beszélt halkan, szaggatottan könnyeivel küzdve a

*Ezek voltak Deku utolsó szavai mert hirtelen minden sötét lett és elméletét vesztve lazult el a vörös szemű karjaiban.*

~sötét van.. De semmi nem fáj.. A fájt azt már nem is érzem.. Meghaltam?.. Sikerült?.. De.. Kacchannal.. Mi lett?..
Várjunk.. Ez világosság.. És egy ismerős arc.. ~

-KACCHAN! -sírt Deku ájulásából ébredve mikor meglátta a felette könnyektől homályusuló vörös szempárt.
-Deku.. Én.. Úgy örülök hogy élsz!. De.. Miért csiná-..? - ezeket a szavakat még ki tudta nyögni a szőke de innentől minden sötét lett majd a zöld hajúra zuhant.

Sziasztok! Bocsi a késésért. ☹️ Nagyon kevés időm van és ez a rész már kész volt csak elfelejtettem kirakni, csak el volt mentve. 😅
Na de már folyamatban van a következő rész amit mindennél érdekesebbre próbálok faragni. :))

Maradj velemWhere stories live. Discover now