-6-

203 9 1
                                    

"De ehelyett valami mást sulytott le rám.
Egy nagyon kellemes és meleg érzés fogott el.."

Deku:

-egy puha érzés.. Az ajkamon.. És egy jó illat.
Most Kacchan megcsokolt engem.
De hamar el is vált.
Össze szavarodva nézett rám és láttam hogy fél a reakciómtol amit nem annyira értettem de meg vigasztalás képpen tenyeremimet arca két oldalára helyeztem és magamhoz húztam egy csókra.
Most már bátrabban csókolt majd alsó ajkamat megnyalva kért engedélyt a bejutasra amit meg is adtam neki majd nyelveink harcot vívva értek folyamatba össze.
Hosszú szenvedélyes csokunknak a levegő hiány vetett véget majd kipirulva néztünk egymásra.
-Tudod Kacchan... - törtem meg a csendet félénk hangon
-Heh? - Kérdezett vissza
-Szeretlek.. - válaszoltam neki mire ő csak egy "ne most" tekintettel válaszolta hogy ő is szeret majd ott hagyott.
Vissza ment a koliba.
Sokáig gondolkoztam még a kanapén majd én is vissza tértem kolis szobámba.
Oda felé úton nagyon össze zavarodtan mentem ami másoknak is feltünhetett mivel a 20 perces úton majdnem háromszor elütöttek.
A folyosón nem találkoztam senkivel aminek örültem.
Be értem a szobámba és egyből a ágyat céloztam meg. Nem sok időm volt lepihenni mivel mennünk kellett vacsorázni.
Átlag esetben nem kéne nehézséget okoznia viszont a nagyjából egy órája elkövetett akcióm osztalytarsammal nagyon stresszelt. Főleg hogy nem tudom kinek mondhatta el.
Lementem a konyhába félelemtől reszketve majd meg nyugodtam mikor meglattam hogy senki nincs még ott. Enni kezdtem majd azonnal felalltam és vissza mentem a szobámba mikor meglattam a BakuSquadot közeledni. Bakugou, Denki, Kirishima és Mina.
A leg ilyesztobb csapat.

Bakugou:

-Elsietett és meg tudom érteni miért.
Fél tőlem. Pedig nem tudja.
Nem tudja, hányszor képzeltem el ahogy mellette fekszek és a kezét fogva csókolom.
Neha én magam is meg lepődök milyen érzékeny leszek ha róla van szó.
De ez így nem lesz jó. Már hiányzik.
Kaptam egy kóstolót belőle és még többet akarok.

Deku:

23:23-van. Azt mondják a legtöbb szerelmi szerencse az ilyen "angyal" számoknál jön.
Nem hittem benne majd egyszer csak kopogast hallottam ajtómon majd oda is mentem de az ajtót kinyitva senkit se láttam csak egy levelet.

"00:00-kor gyere a 2. emelet 13/A szobába.
Nem kopogj. Gyere!"

A Levél lényegre törő volt egy határozott viszont mégis szkeptikus voltam az üggyel szemben. Főleg hogy nem tudom ki van abba a szobába. Lehet meglepő de koleszunkban néha vannak szoba cserék és mivel hiányoztam is így nem tudom ki szobája, de csak remélem hogy Kacchané.

Igen utalhattok de itt abba hagyom a sztorit.
Holnap megprobalom folytatni.
A kövi rész már spicy lesz hogy így fogalmazzak.
Na de, köszönöm a sok pozitív olvasót és kommentelot. ❤️

Maradj velemWhere stories live. Discover now