Maradj velem

-5-

Deku:

-KACCHAN!! KELJ FEL! Kérlek.. - halkult el a hangom ahogy a már ölemben fekvő szerelmemre tekintettem.
Nem kelt fel ezért megfogtam majd elcipeltem a házamba.
Szülők miatt nem kellett aggódnom így azonnal a kanapéra vittem majd gyorsan hideg vizet 2 rongyot és fájdalom csillapítót vittem arra az esetre ha fel kelne.
Az egyik akkora már vizes rongyot a nyakára majd a másikat homlokára tettem amely mindjart felgyulladt olyan forró volt.
Nem tehettem mást én is aludni próbáltam mivel én is fáradt voltam. Mentem az én szobám felé, már beértem és az ágyra akartam feküdni mikor eszembe jutott hogy mivan ha fel kel és nem tudja hol van, vagy rosszabbul lesz.
Azzal vissza mentem és őt beljebb csusztatva mellé feküdtem.
Ezért meg öl. Gondoltam magamban majd elaludtam a mellkasán.

Bakugou:

lassan nyitom ki a szemem és egy ismeretlen mennyezet tárult elém és ismerős illat keringett a levegőben.
Mikor éreztem ezt?
Nemrég, de vajon mikor?
Az illathoz eszembe jut a zöld szín és egy épület.
Mi ez az épület?
Miért ilyen ismerős?
JESSZUSOM! MÁR TUDOM! DEKU?! próbáltam felülni de valami meggátolt benne. Hirtelen lenéztem és egy zöld haj koronát fedeztem fel amihez egy gyönyörű alvó arc társult.
Ahogy meg láttam a megilyedtem és lelöktem magam mellől és a földön landolt majd fájdalmas tekintettel nézett rám de szemei egyből ki kerekedtek ahogy meglatott. Arca vörös lett. Szerintem zavarba jött.

-Ne..Neharagudj! - szólt ilyedtem Deku.
-Miért tetted? - kérdeztem komolyan mire egy szégyen érzettel teli arcot vett fel.
-Ne kérdezz olyat amire nem akarod tudni a választ. - csak ennyit válaszolt mire én megradtam csuklója felett nem sokkal mivel nem szívesen okoztam neki fájdalmat és tudtam hol vannak hegei. Fel húztam a kanapéra és magam alá tepertem.
Most a két kezem a feje két oldalán van lábaimmal meg csípője két oldalán térdeltem.
-MIÉRT TETTED?! - kérdeztem mostmar hangomat megemelve.
-JÓLVAN! ELMONDOM! - mondta Deku könnyes szemmel. majd fojtatta mondandojat.
-Nagyon sokat bántasz és féltem tőled. Iskolába kevés barátom van és mióta beléd szerettem még nehezebb. anyám halála ezután nem segi--

Deku gondolatai:

-NE! AZT MONDTAM BELE SZERETTEM. EZ NEM IGAZ.
EZÉRT MEG ÖL.
Mi közbe gondolkodom érzem ahogy arcom egy nagyon vörös színt vesz fel amit ő is észre vett mire szemei kikerekedtek és éreztem ahogy kissé megreszket hallva a szavaim.
Szemem össze szorítva vártam a halál ítéletet amit mindjart le sújt rám. De ehelyett valami mást sulytott le rám.
Egy nagyon kellemes és meleg érzés fogott el..

Na sziasztok!
Igen tudom hogy lassan halad de nagyon sok dolgom van és nem mindig van ihletem de igyekszem.
Eddig ez a rekord, csak a történet enélkül a megjegyzések nélkül kerek 400 szavas lett. nem nagy szám de örülök. Még most megprobalok egy ujt részt kreálni.