Maradj velem

-8-

Kacchan:

Faszba, minek írtam ilyen levelet? Simán megmondhattam volna hogy nem kell nekem, ehelyett így el küldtem.
Nagy mindegy, én már csak ilyen vagyok.

*folyosón sétálok épp a konyhába reggelizni mikor szembe jön velem hülye hajú.*

- jó reggelt Baku! - köszönt vidáman a vörös.
-csa. - próbáltam szokásosan válaszolni de kirishima valahogy rá jött.
-Jesszus Baku! Mit csináltál?
-Ezt hogy érted?!-kerdeztem vissza.
-Mérgesen de mégis szomorúan válaszoltál szóval gondoltam gond van.

Muszaj vagyok elmondani neki, ő az egyetlen aki talán nem mondja tovább. Azzal megragadtam csuklojat és odébb rángattam egy sarokba ahol beszelhetunk.

Mindent elmondtam neki. Az öltözőben a csókot és az éjjelt is hogy hogyan "használtam ki"....
.. És a levelet is..

-BAKU! MIÉRT CSINÁLTAD EZT?!
TUDOD HOGY MIDORYA MILYEN DEPRESSZIÓS. MI LESZ HA MOST EZÉRT LESZ ÖNGYILKOS? - kiabált rám a vörös hajú.
-Miért lenne miattam öngyilkos?!-lérdeztem vissza értetlenül.
-Mert szerelmes beléd te hülye! Nem igaz hogy miután szexeltetek se veszed észre.

Kirishima:

*csodálkozva hallgattam a történetet.
Nem igaz hogy ez a hülye nem veszi észre. Rá kiabáltam és láttam rajta hogy rajott miért kiabalok.
Arca el sápadt, szemei kikerekedtek. Majd egyik pillanatról a másikra rohant el. *

Deku:

Megint... Megint a kádban ülök vérző alkarral. De érzem hogy ez úttal túl messzire mentem. Átvágott eremből erősen folyt a vér. Egyre sötétebb lett minden, majd hallásom is kezdett homályosodni. Az eddig fül süketítően hangosan csöpögő csak hirtelen nem is tűnt olyan hangosnak.
Majd az utolsó percben egy pár kár rántott ki a vízből, majd végleg elsötétült a kép.

Kacchan:

Futok Deku szobája felé miközben rettegek hogy mit fogok látni.
Ahogy oda értem kopogtam.
Nem jött válasz szóval berontottam. Hallottam hogy a fürdőbe csepeg a csap szóval egyből oda futottam. De nem akartam látni a többit.
Deku hulla fehéren egy vérrel vörösre festett kádban feküdt kábán. Mellette az általam írt levél csupa véresen és egy penge.

-Baszki Deku! Mit csináltál magaddal?! - kérdeztem könnyeimmel küzdve.

Azonnal ki ránottam a kádbol és rohantam vele a sürgősségire.

Deku:

Sötét van. De nem fáj semmi. Meghaltam? Sikerült? Nem. Ez a csipogó hang ismerős. És egy hangot hallok a fejemben. Azt mondja maradjak vele.
Lehet mégis sikerült? De ki akarna megmenteni? Mindenki utal.
Hirtelen egy arcot látok magam előtt. Szőke haj, vörös szemek. Ki ő?
Tényleg, ő Kacchan..
Hangokat hallok.
Egy orvos talán? És... Kacchan..?
Igen, azok lesznek.
Kacchan az orvossal veszekszik hogy tartsanak életben bármibe kerül.
Az orvos viszont azt mondja kritikus az állapotom. Ütő eret vágtam el.

Mindent hallok de nem tudok mozogni.
Kacchan kérlek segíts.

Kacchan:

-Nem érdekel mennyi pénzbe kerül de azt akarok hogy éljen a fiú!!
-uram.. A barátjának nagyon kritikus az állapota. Nem ígérhetek semmit. - válaszolt az orvos.

Nem igaz. Ez mind miattam van. Ha nem írtam volna a levelet. Nem is a levél hibája. Az én hibám. Eleve nem kellett volna ott hagynom miután annyira kihasznaltam az érzéseit éjjel.
Rettenetes vagyok. Nekem kéne abban a kórházi ágyban feküdni. Megérdemelném..
De vajon Deku itt lenne velem? Biztos higy nem. Nagyon sokat bántottam és lehet hogy most miattam hal meg.
De el se mondhattam neki miért írtam a levelet.

Kirishima:

Ahogy Bakugou elfutott gyors elmormogtam egy imát hogy nem legyen nagy baj, bár belül tudtam hogy gond lesz.
Mentem Deku szobája felé ahol gondoltam Kacchant találom.
De az ajtó tárva-nyitva volt. Meglepett de attól még kopogtam majd beljebb léptem. Csak akkor vettem észre a vér cseppeket amik a fürdőig vezettek.
Amit ott láttam soha nem felejtem el. Mindenhol vér és penge. Meg egy levél amit miután elolvastam megértettem miért mondta Kacchan hogy túl rossz levelet írt.
Azonnal hívtam Bakut hogy mi történt.

📞📞

-KACCHAN! Hol a faszba vagytok? Mi történt itt? Meghalt Deku? Jól van? Te jól vagy? - kérdeztem idegesen
-én jól vagyok de Deku kritikus állapottal eszméletlenül fekszik a sürgősségin.
-Kacchan.. Mit csinált Deku?..
-eret vágott.. - válaszolt baku és innentől minden csöndes lett. Semmit nem hallottam.
Bakugou a telefon túl feléről szolongtam de nem tudok válaszolni.
Nem..  Nem halhat meg.. Akkor bakugou soha se lesz boldog..

-Kirishima. Figyelj.. Kérlek gyere a kórházba. Most. - erre csak egy "mhm"-el reagáltam és futottam is.

Sziasztok! Tudom nagyon rég volt rész de semmi motivációm nem volt. De mostmar próbálok gyakrabban írni.
Köszönöm nektek a sok Vote-ot
❤️❤️