It Must Be Love |FORDÍTÁS|

6. rész

A lovagok vezetője bent ült az irodájában, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. A kék hajú fiúcska állt az ajtóban. Kis idő múlva be is lépett azon.

A nő kicsit elmosolyodott, és felállt. -Kaeya, hát nem mentél el.

Kaeya felemelte a szemöldökét. -Azt hitted, el fogok menni?

-Hát igen. Miután konfrontáltalak és visszavezettelek a szobádba, kicsikét aggódni kezdtem, hogy az este további részében el fogsz szökni. Magyarázta Jean

-Oh. Mondta Kaeya meglepődve

-Jean, meghoztam a--Szól Lisa, miközben belép a szobába egy csésze kávéval a kezében. -Oh, szia Cukiság! Jól aludtál? Fordította tekintetét a fiúra, a kalapos nő.

Kaeya nem válasszol. Amióta megismerte, azóta zavarja őt ez a nő. Kettő problémája van vele. 1. Nagyon anyás. 2. Mindig úgy szólítja meg, hogy 'cukiság'.

-Köszönöm Lisa. Mondja Jean, mielőtt beleiszik a kávéba. Egy hatalmasat nyel, és szinte a kávé fele el is tűnik. -Most, hogy már nem vagyok annyira fáradt, kezdhetjük.

A lilába öltözött könyvtáros int egyet, majd elhagyja irodát.

-Kaeya. Szólal meg Jean, miközben elsétál egy polchoz, és levesz róla egy könyvet. -Ez itt, a Favonius Lovagjai Kézikönyv ---5. kiadása. Kérlek olvasd el az utazásodon.

-Milyen utazásomon? Kérdezett vissza a fiú

Erre egy lány belépett a szobába. Úgy volt felöltözve, mint egy szobalány. A haja, mint egy elhalványult levendula.

-Mester Jean, szolgálatra jelentkezem! Szólt a lány

-Oh, Noelle! Pont jókor jöttél! Egyenlőre te leszel Kaeya gondozója. Gondolom hallottad milyen állapotban van. Mondja Jean

-Iegn, mester Jean. Mondja Noelle, majd a kis Kaeya felé fordul. -Hello, mester Kaeya.

Kaeya elmosolyodik. 'Kedvesnek tűnik'

-Elnézést a kérdésért, de hogyan kéne meggyógyítani mester Kaeyat? Kérdezi Noelle

Jean sóhajt egyet. Nem akar válasszolni a kérdésre, de végül megteszi. -Albedo azt mondta, hogy éreztetni kell vele, hogy szeretjük.

-De..sokan szeretik őt, nem? Kérdezett vissza Noelle

-Pontosan! Mondstadt-ben mindenki szereti őt, de mégsem nőtt még 1 centit sem. Nem tudom mit kéne csinálnom. Mondja Jean, miközben lehatja a fejét.

-Sok abyss mage és hilichurl közeledik a városunkhoz, mindennap. Nagyon át kell gondolnom, hogy mit csinálok. Igen, féltem Kaeyat, de a többi emberre is vigyáznom kell. Talán...elküldthetnénk Diluc-hoz.. Fejezi be Jean kicsit elhalkulva.

-Diluc? Kérdez vissza Kaeya, felemelve a hangját. Jean és Noelle a fiúra néznek, észrevéve az izgatottságát.

-Igen..a testvéredhez küldenénk. Mondja Jean, kicsit hezitálva a testvér szónál.

-Mikor indulunk? Kérdezi a lány

-A lehető leghamarabb. Válasszol Jean, és átadja a fiúnak a kézikönyvet. -Bár szerintem Kaeya szeretne az út előtt még reggelizni. Fejezi be Jean, és megsimítja a fiú fejét.

-Ez jó ötlet. Mindkettőnknek jól jönne egy kis reggeli. Igaz Kaeya? Mondja Noelle és a kis Kaeyara néz, kinyújtva a kezét.

A kisfiú bólint egyet, és megfogja a kezét.

-Ne felejtsd el elolvasni a könyvet! Szól utána Jean, miközben a pár kimegy az ajtón.

Együtt elhagyják a főhadiszállást, és elindulnak a Good Hunter felé. Ahogy mennek le a lépcsőn, egy halvány rózsa színű ruhájú kislány fel fut mellettük.