PER ASPERA AD ASTRA

✭ 𝐈𝐈.

Sirius torkaszakadtából énekelt és ugrált az ágyán. Próbálta kiadni a felgyülemlett feszültséget.
Eszébe jutott, amikor Regulusszal ketten ugráltak az ágyán. A két testvér között nagyon szoros kapcsolat volt, sok dologban hasonlítottak egymásra és rengetegben különböztek. Regulus sokkal halkszavúbb és megfontoltabb volt, mint a bátyja. Persze Regulus felnézett Siriusra, amikor még kisgyerekek voltak. Hosszabbra hagyta a haját és sokkal virgoncabb volt. A huncutságot az apjuk általában egy pofonnal értékelte. Rengeteget bújócskáztak az ódon Grimmauld téri ház falai közt, általában Sipor volt a hunyó. A házimanó kifejezetten utálta ezt a titulust, de Regulus gazdáját nagyon szerette - persze közel sem annyira, mint az úrnőjét, a nemes Walburga Black-et -, ígyhát kénytelen-kelletlen beleegyezett. Sirius és Regulus rengeteg időt töltöttek együtt akkoriban, imádták együtt nézni a csillagokat vagy a festményeket idegesíteni.
Sirius nagyon büszke volt az öccsére és mindig megvédte őt az anyjával szemben. Az idősebbik Black fiú sokszor elvállalta a pofonokat az öccse helyett, de amikor az anyja gyávának nevezte emiatt Regulust és, hogy a kisebbik fiú örökre megtanulja a becsület fontosságát, egy Cruciatus átkot küldött rá, akkor először valami megrepedt a fiúk kapcsolatában. Sirius szörnyen érezte magát miatta és magát hibáztatta az öccse fájdalmáért. Azután Regulus sokkalta óvatosabb lett, míg Sirius folytatta az addigi mintázatot. Azután már Sirius kapta a főbenjáró átkot, mivel a Black család nem hitt a modern gyereknevelési maszlagoknak. Siriusnak azóta húzódik a szemöldöke felett egy vékony seb, amióta Lycoris Black portréjára kinyújtotta a nyelvét és bemutatott neki, mert a festmény vérárulónak nevezte, miután megtudta, hogy a Griffendélbe került. A többi festmény sem volt ezt rest tudatni Siriusszal, így hát a fiú egy hegyitrollt rajzolt Lycoris arca mellé. Orion Black ezt a húzását egy olyan pompás arculcsapással értékelte, hogy a pecsétgyűrűje beleakadt Sirius szemöldökébe és felszakította az afölötti bőrt. A tizenkét éves Sirius csak nézte magát a komód melletti tükörben, ahogy folyik az arcán a meleg, sűrű meggypiros vér és mosolyogva közölte, hogy az arca mostmár legalább a Griffendél színeiben pompázik. Ezzel csak annyit ért el, hogy az apja nekilökte az ébenfa komódnak és két napig nem adott neki enni. Sirius persze leleményes volt és Invito-val magához hívott pár finom falatot.
Az rántotta vissza a valóságba, hogy lépteket hallott. Tudta, hogy óriási bajban van, ezért bezárta az ajtaját és felhangosította a zenét. Egy pukkanással később Sipor sunyi mosolyát látta az ajtóban és mögötte az anyját.

- Parancsolj, úrnőm! - Sipor mélyen meghajolt, hosszú, görbe orra szinte a földet súrolta.

Walburga Black pöcintett a pálcájával és a zene leállt, a lemezlejátszó pedig felrobbant.

- Ó picsába! - ugrott fel Sirius és a pálcájával megpróbálta megjavítani az eszközt.

- Vigyázz a szádra, Sirius! - az anyja pálcája a hátába fúródott, miközben a fiú elmotyogott egy Reparo-t. - Nézz a szemembe! - parancsolta feszes hangon.

Sirius lassan megfordult és dacosan az anyja szemébe bámult. Mögötte a lemezlejátszó új pompájában állt. A nő szeme a Sirius szemöldöke feletti sebet pásztázta és hideg mosolyra húzta a száját.

- Apádnak igaza van. Addig kell téged verni, ameddig meg nem tanulod, hogy a Black ház tagja vagy és igaz útra térsz - suttogta Walburga és fia arcához emelte a pálcáját.

- Tévedsz, anyám. Ez nem az igaz út és veréssel semmit sem lehet elérni, ezt még a mugli szülők is tudják - nevetett fel.

Sirius kínjában mindig nevetett. Nem akarta, hogy az anyja bármit is lásson rajta.

- Hogy merészelsz engem egy mugli szukához hasonlítani? - rikácsolta Walburga és Siriust egy tarolóátokkal a falnak lökte.

Sirius nehezen, de feltápászkodott. Istentelenül beverte a fejét. A pálcájáért nyúlt és az anyjára irányította. Ebben pillanatban toppant be Orion.