PER ASPERA AD ASTRA

✭ 𝐕𝐈.

Sirius valamiért nem tudott elaludni. A hold gyér fénye megvilágította az arcát. A halántékán egy langyos izzadtságcsepp szaladt végig. Sirius kifejezetten ideges volt a másnap miatt. Látni fogja az anyját és Regulust a peronon, erre pedig semmiképpen sem állt készen. Összeszorította a száját és felült az ágyban. James nagyban horkolt mellette. Sirius elfojtott egy nevetést, majd felkászálódott, hogy átballagjon a szemközti szobába. Néma csend honolt a Potter kúria folyosóján. Sirius a fülét a fa ajtóra tapasztotta és hallgatózott, mivel nem akarta felkelteni a barátait. De a következő pillanatban elvesztette az egyensúlyát és szinte bezuhant a vendégszobába.

Remus magasodott föléje. Sirius hatalmas szemekkel pislogott a barátjára. Remus vékony csípőjén egy kockás pizsamanadrág lógott, amely jóval a bokája fölé ért. Félmeztelen volt, így Sirius láthatta a számtalan fehér heget Remus mellkasán. A szeme lejjebb kalandozott és követte a barátja köldökétől induló, vékony, világosbarna szőrcsíkot, amely eltűnt a nadrágjában. Sirius nagyot nyelt, Remus pedig köhintett egyet.

- Hogy hallottál meg? - suttogta Sirius.

- Ugyan, Tapmancs. Mindjárt holdtölte, ilyenkor kiéleződnek a farkas ösztönök. Azt is hallom, ahogy James horkol a másik szobában - húzta félmosolyra a száját Remus.

- Azt mérföldekről hallani lehet - legyintett Sirius, mire Remus felhorkantott.

- Miért nem tudsz aludni? - vonta fel a szemöldökét Remus.

- Mondod ezt te, inszomnia uraság - viccelődött Sirius, majd elkomorult a hangja. - Ideges vagyok a holnap miatt - hajtotta le a fejét, sötétbarna tincsei pedig a szemébe hullottak.

- Van egy ötletem, amivel segíthetek elterelni a figyelmed - ezzel Remus megfordult, magára kapott egy pólót, majd beletúrt a ládájába.

Sirius összeráncolt szemöldökkel figyelte a barátja ügyködését. A Lupin fiú visszatért, a kezében tűt és tintát szorongatott.

- Neee - susogta Sirius és csillogó szemekkel nézett Remusra. - Ez egy kurva jó ötlet, Holdsáp.

- Tudom - biccentett Remus, majd becsukta maga mögött az ajtót. - Menjünk át egy másik szobába - a fejével a folyosó vége felé bökött.

Az ablakot kinyitották, így kilátást nyertek a csillagokkal gazdagon átszőtt éjszakai égre. Sirius kezdett megnyugodni, valahogy Remus közelsége mindig is nyugtatóan hatott rá.

- Milyet szeretnél? - kérdezte Remus, amint meggyújtott az asztal közepén egy gyertyát.

- Nagy Kutya csillagkép - vigyorgott Sirius.

- Nem vagy te egy kicsit beképzelt, Tapmancs? - nézett rá Remus.

- Meglehet, pajtás - kacsintott Sirius és feltűrte a pólóját. - Ide szeretném, az oldalamra - ezzel áthúzta a fején a pólóját, amely azt eredményezte, hogy a fürtjei teljesen összekócolódtak.

Remus észrevétlenül végigmérte a barátját. Sirius fülében ott virított egy kis karikafülbevaló, a nyakában egy vékony fehérarany lánc. A mellkasán ott díszelgett az első tetoválás, amelyet Remus készített neki. Egy szarvas, egy kutya és egy patkány kergették a holdat. Sirius hasának a bal oldalát rúnák képei díszítették. A felkarján pedig két mancsnyom képe volt található. Sirius valamiért sosem vette le a gyűrűit, így a gyűrűi mellett az ujján lévő rúna képe is felismerhető volt. Remus kezdte kapisgálni, hogy miért van oda a Roxfort fele Siriusért. Remus lesütötte a szemét és megjegyezte magában, hogy a fiún kifejezetten látszik a kviddics eredménye. A dereke vékony volt és tisztán kivehető volt a hasizma is.