PER ASPERA AD ASTRA

✭ 𝐈𝐕.

Sirius már bő két és fél hete a Potter birtokon tartózkodott, amikor James egy szép délelőttön neki szegezte a kérdést.

- Nem gondolod pajtás, hogy itt az ideje meghívni a drága bandát? Anyáékkal már a nyár elején lebeszéltem és már apa is jobban van - magyarázott James. - Még van két hét a szünetből. Nagy mulatság lenne!

- Írok Holdsápnak, írj Peternek és akkor gyorsan el is küldhetjük a leveleket bagolypostával - ötletelt Sirius.

- Oké - ezzel James zsebre vágta a cikeszt, amivel addig játszott, majd pennákat és pergament halászott elő.

Sirius cikornyás, elegáns betűi hamar betöltötték a lapot. A Black fiú kézírásáról lerítt a származása.

❛Kedves Holdsáp!
James szeretettel meghív titeket, Peterrel a Potter birtokra. Üzenj Plutoval, hogy mikor jössz.
Amúgy hogy telik a nyár? Nekem rengeteg hírem van, a családom (vagyis már nem) megint nagyot alakított. Gyertek minél előbb, mert James kezd elviselhetetlen lenni, napi szinten csak a kviddicsről és Evansről képes beszélni.
Bocsánat a vonalért, Ágas meglökte a kezem és azt állítja, hogy hazudok. Tudjuk mindketten, hogy nem.
Ágas barátunk kezd bepöccenni, szóval most mennem kell.

Tapmancs ❜

Egy gyors párnacsata után, amit végül James nyert, a fiúk magukhoz hívták a baglyaikat. Sirius Pluto lábára kötözte a borítékot. A madár huhogott és barátságosan megcsipkedte az ujját. James pedig Héliosz lábára erősítette a Peternek szánt levelet. Mindkét bagoly kapott néhány szem Uhu-csemegét, majd a fiúk az útjukra bocsátották a madarakat.

A fiúk érkezéséig a hátralévő napokat a két jóbarát nagyrészt sötétedésbe nyúló kviddiccsel ütötte el. A csodával határos módon egyikük se sérült meg, pedig James nagyon hajtott rá. A kócos hajú fiú nyaktörő mutatványokkal kápráztatta el a barátját, és büszkén zsebelte be a dicséreteket. Sirius Black és James Potter a Roxfort legtehetségesebb diákjai közé tartoztak. James jobb volt kviddicsben, mint Sirius, aki bűbájtanban jeleskedett, míg James egy hajszállal jobb volt átváltoztatástanban. Mindketten imádták a spontaneitást, a veszélyt, a kihívásokat és a vicceket. Tisztában voltak az értékeikkel, ezért mindketten, még éppenhogy tűrhetően, beképzeltek és gőgösek voltak. Csak mindketten másra használták ezt az álcát. James arra, hogy elfedje, hogy mennyire fél a csalódástól, Sirius pedig arra, hogy el tudja felejteni a rengeteg abúzust, amit átélt.

A két jóbarát arra ébredt, hogy Euphemia keltegeti őket. Tizenegyet mutatott az óra James szobájában. Sirius kidörzsölte az álmosságot a szeméből és hátrasimította a hullámos, fekete tincseit.

- Remus és Peter délre érkezik szóval jó lenne, ha végre felkelnétek, álomszuszékok! - kuncogott Euphemia.

Egy pukkanással később Minky jelent meg a hálószobában. A manó vékony lábain állva egy tálcát egyensúlyozott, amely roskadásig meg volt pakolva szendvicsekkel és töklével. A házimanó James íróasztalára rakta a tálcát - ehhez lábujjhegyre kellett állnia, majd a kis gazdájához sietett és megráncigálta a párnának a csücskét a feje alatt.

- James úrfi, úrnő édesanyja azt üzeni, hogy keljen fel! Euphemia úrnő megmondta Minkynek, hogy jönnek a barátok! James úrfi! - sipította Minky, mire James félálomban szeretetteljesen homlokon pöckölte a manót.

Minky ezt azzal jutalmazta, hogy felugrott az ágyra és elkezdte lehúzni a takarót a kis gazdájáról. Sirius eltátotta a száját. Náluk emiatt Sipor egy hétig nem kapott volna enni. De persze a Potter családnál minden más volt. Annyira szeretetteljes és baráti, szinte már-már családi kapcsolatuk volt a kis Minky-vel, hogy Siriusnak belesajdult a szíve.
Miután James sokadszori szólongatás után végre felvett, birtokba vették a fürdőt és mindketten elkészültek. Pontosan délben egy pukkanás hallatszott a nappaliban. Megjöttek.