Mennydörgés

Harmadik Fejezet

Rocio Lopez

A két őr karon ragadott és a szoba felé kezdett cibálni. A folyosón egy ismerős lány sétált felénk.
- Elengedni! -adta ki a parancsot ellentmondást nem tűrő hangon. - A nevem Erica. Látom megvolt a beszélgetés a főnökkel. -mondta mosolyogva és intett, hogy kövessem.

A tekintetem még mindig arról árulkodott, hogy halálra vagyok rémülve. - Biztos éhes vagy. A konyha erre van. -a lépcső felé kezdtünk sétálni. Szótlanul követtem őt, a konyhába. Hatalmas volt ez a ház és gyönyörű. - Szereted a goffrit? -kérdezte, s csak bólintottam. Kivette a hűtőből az ételt és a mikróba tette.

- A főnök elég ijesztő tud lenni, de jó fej. -mondta miközben elővette a szekrényből a nutellát. - Miért vagyok itt? -kérdeztem halkan, s Erica levett két tányért, majd a meleg goffrikat rá pakolta. - Egész Szicília rád pályázik. Híres lettél a maffiák körében Rocio. Mi már 1 éve figyelünk, s hidd el nem egyszer kellett már megmenti a segged. Te ebből nyilván nem vettél észre semmit, mert Matteo nem akarta, hogy bármit is észlelj belőle. -magyarázta és egy hatalmas adag nutellát rakott a goffrijára.

Az én hasam hangosan korgott és követtem a példáját meg pakoltam nutellával a goffrimat.
- Miért? -kérdeztem és nagyot haraptam a reggelimből. - Azt a kurva! Te tényleg nem tudsz semmit az apádról. -mondta tele szájjal es miután lenyelte folytatta. - Az apád Rio de Janero egyik hatalmas maffia vezére. Úgyis lehet mondani, hogy övé egész Rio. Miután édesanyád elhunyt, az apád kutatni kezdett utánad, az összes szicíliai kapcsolatát rád állította. -nem akartam hinni a fülemnek. Az apám, akit sosem ismertem egy maffiózó. Ráadásul engem keres.

- Az apámról semmit sem tudok. Sosem láttam és anya sem beszélt róla soha. -feleltem és ismét haraptam a goffrimból. - Nem is kérdeztél róla? -kerekedett ki a szeme. - Egyszer kérdeztem róla, amikor a suliban volt egy apák napi műsor. Anya azonnal elterelte a témát, megmondta, hogy jobb ha semmit sem tudok róla. -meséltem és miután mind a ketten befejeztük az étkezést Erica körbe vezetett a birtokon. - Nektek miért kellek? -kérdeztem miközben az udvaron sétálgattunk. - Mert értékes vagy Rocio, és a főnök szereti az értékes dolgokat. -felelte, azonban én ebből egy szót nem értettem.

Tovább sétálgattunk a birtokon, mese szép volt a kert. Tele volt szobrokkal és szökőkutakkal. Szebbnél szebb virágok ölelték körül a birtokot. A kert hátsó részében, volt egy pavilon és alatta kerti székek és dohányzó asztal. Leültünk oda és Erica rágyújtott.
- Te, hogy kerültél ide? -kérdeztem a sötét hajú lánytól. - Megmentettek. Én árva házban voltam 12 éves koromig. Rossz gyerek voltam, loptam és hazudtam. Már akkor vonzott engem ez az élet. Egyik este mikor kivettem egy bolt kasszájából a pénzt a rendőrök elkaptak. Nem vittek be, de nem is árva házba vittek. Egy nagyon gazdag emberhez kerültem, Matteo apjához. Ő és Matteo anyja neveltek, kiképeztek úgy ahogy a saját gyerekeiket. Együtt nőttem fel Matteo-val. Így kerültem én ide. -fejezte be a történetet.

Megdöbbentő volt, nem úgy nézett ki, mint aki árva házban töltötte élete egy részét. Mondjuk nem is vártam, hogy sírva mesélje el élete történetét, de azt hittem valamennyi érzelmet majd látok a szemeiben. - Jó reggelt hölgyek. -pattant le mellénk egy idegen férfi. - Rocio ő Andres. -mutatott be a férfinak aki cigivel a szájában fogott velem kezet. Haja dús, világos barna volt, szeme elénk zöld. Szinte már fénylett. - Neked amúgy nem a kütyüknél kéne lenned? Fabio mondta, hogy dolgozol valami új cuccon. -fordult Erica a férfi felé. - Szünetet tartok. -felelte és szívott egy nagyot a cigijéből. - Milyen kütyük? -kérdeztem felvont szemöldökkel. - Az én dolgom a fejlesztések és a segédeszközök készitése, mint ez itt. -mutatott a karjára, amin egy átlagos óra virított.

Meg nyomott rajta egy gombot és beszélni kezdett.
- Cső Hulio, mizu? -kérdezte vigyorogva. - Jaj Andres, megint a szarjaiddal szórakozol? Nekem erre nincs időm! -mondta egy mély férfi hang. - Ő nem tudja értékelni a munkám. -forgatta meg a fejét. - Milyen munka? -kérdeztem, s csak annyit mondott, hogy kövessem.