Mennydörgés

Harmincötödik fejezet

- Jó napot Mr. és Mrs. Rodriquez! -köszönt az orvos amikor belépett a szobába. - Jó napot Dr. Malcolm. -köszöntünk. - Hogy érzi magát Mr. Rodriquez? -kérdezte Matteo-t. - Jól vagyok doki, semmi bajom szóval már mehetek is haza. -kelt volna ki az ágyból, amikor az orvos visszalökte. - Azért végezzünk el pár vizsgálatot! -mondta az orvos és én már fel is álltam és ki is mentem a szobából. - Na hogy van? -kérdezte Fabio. - Az orvos most vizsgálja, utána kiderül. -feleltem és leültem Erica mellé. - Egyáltalán nem viselte meg, úgy vigyorgott, mint a vadalma. -meséltem és Erica kacagni kezdett. - Tipikus Matteo, azon lepődtem volna meg ha megviselte volna. -felelte és pár perccel később megjelent az orvos. - Saját felelősségre haza engedem, de szigorú ágy nyugalmat rendelek el! -mondta az orvos. - Maga is tudja, hogy ez lehetetlen. -mondta Fabio. - Hát persze, hogy az, épp ezért nyugodtan hozzák vissza! -mosolygott és magunkra hagyott minket. Én felálltam és amikor kinyitottam volna az ajtót Matteo lépett ki rajta. Fekete szaggatott farmert és fehér pulcsit viselt.
- Mehetünk életem? -kérdezte vigyorogva, s megfogtam a kezét. A parkolóba indultunk, Matteo a táskáját berakta a csomagtartóba és beült mellém hátra. - Fabio tegyünk egy kis kitérőt. -mondta Matteo. - Mi? Nem! -mondtam, s Matteo magához húzott és adott egy csókot. - Csak terepszemle Baby, semmi komoly. -mondta és Fabio a kikötő felé kanyarodott.

Matteo Rodriquez

Amikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból, s mintha minden újra megtörtént volna.
A Manolo-val ott álltunk Reyes-el szemben. Az emberei körbe vettek minket. - Elárulod a saját apádat? -intézte a kérdést a fiának. - Te többé már nem vagy az apám! Megölted a legjobb barátom! -felelte Manolo. - Honnan tudod, hogy halott? Láttad a testét? -ravasz vigyor ült ki az arcára. - Ha velem jössz el viszlek hozzá! -mondta Reyes, s egyből Manolo felé kaptam a tekintetem. - Hazudik Manolo! Ha elmész vele megfog ölni! -mondtam, s Reyes emberei fegyvert rántottak. - Hát még mindig nem látod? Ő az aki tönkre teszi a családunkat fiam! Rocio-t is ellenem fordította! -kezdett bele, s ebben a pillanatban már az én kezemben is fegyver volt. - Ne merd a szádra venni! -kiáltottam, s Reyes mosolya szélesebb lett. - Te vagy az aki tönkre teszi a családot! Téged nem érdekel más csak a pénz és a hatalom! -mondta Manolo és ebben a pillanatban kezdtek lőni, azonnal fedezékbe mentünk. Manolo és én elszakadtunk egymástól, engem hárman támadtak. Jó lövész voltam, de még a legjobbak is hibáznak. Itt volt az a pillanat, amikor vagy én vagy ő és én tettem le a fegyvert. Az utolsó emlékem Andres hangja volt. - Hé Matt, maradj velem hallod?!
- Édes jól vagy? -éreztem meg Rocio kezét az arcomon. Ha akartam ha nem, akkor is elmosolyodtam, a kezét a számhoz emeltem és csókot adtam rá. - Minden rendben. -mondtam, s ő is elmosolyodott. Megfogtam a kezét és elindultunk körbe nézni. A vérfoltok még mindig az aszfaltot díszítették. Töltényhüvelyek hevertek szanaszét és mindenhol golyó lőtte lyukak tátongtak. - Édes Istenem. -mondta halkan Rocio és megszorította a kezem. Az embereim is kint voltak, Rico közeledett felénk a távolból.
- Főnök, ezt a konténerek mellett találtuk. -egy nyaklánc volt, amire egy töltény volt felfűzve. M.R. volt belevésve pont mint az enyémbe.
- Visszajött.