Mennydörgés

Tizedik Fejezet

Rocio Lopez

A fejem majd szétrobbant, amikor felkeltem. A házból pedig ordibálást hallottam. Kiléptem az ajtón és Fabio azonnal felém fordult. - Mi a frász folyik itt? -kérdeztem a reggeli vékony hangomon. - Balhé. -mondta, s abban a pillanatban egy agyon szőkített, műanyag Barbi baba rikácsolva loholt végig a folyosón. Pontosabban felém. - Te vagy az a ribanc igaz? -kiáltotta, s én megfordultam, majd magamra mutattam. - Én? -kérdeztem. - Te! Igen Te! -megállt előttem, s alaposan végignézett rajtam. - Te ki a picsa vagy? -húztam fel a szemöldököm. - Riana vagyok te lotyó! -felnéztem Fabio-ra, aki az orra motyogott valamit mosolyogva.

- Ki a lotyó te műanyag? -ráncoltam össze a szemöldököm, mire a nő már lendítette a kezét, hogy megpofozzon. Azonban én elkaptam a karját, s rántottam rajta egyet. - Rám senki nem emelhet kezet! -a szemeim villámokat szórtak, s ahogy láttam a cica baba kezdett a nadrágjába csinálni. Idő közben Matteo is megérkezett. - Hagyd majd én elintézem! -mondtam a férfinak, aki egyre közelebb merészkedett hozzám. Szavaimra megállt és védekezően maga elé helyezte kezét.

A nőnek elkaptam a szőke haját és a lépcső felé kezdtem húzni. Egy jól irányzott mozdulattal megrántottam szőke haját és ledobtam a lépcsőről. Sikolya az egész házat felverte, de nem hatott meg. Lassan lesétáltam a lépcsőn, s elkaptam szőke haját. - Kérek egy ütőt! -szóltam Fabio-nak, aki már rohant is. Felhozta a dobócsillagokat és a baseball ütőt.
- Csak puszta kíváncsiságból. Mit tervezel Ro? -adta az eszközöket a kezembe. - Majd meglátod. -mosolyogtam, s elengedtem a nő haját, aki szaladni kezdett az ajtó felé.

Megmarkoltam az ütőt, s mikor nyúlt volna a kilincshez hátba vágtam vele. Tom & Jerry-set kezdtem el vele játszani, Matteo, Fabio és Andres a teraszról nézték végig, ahogy a szaladó nő után dobok egy csillagot. A nő karjában állt meg, aki sikítva állt meg és húzta ki a kezéből. Ennyi pont elég volt, hogy utolérjem és egy újabb ütést mérjek rá.
- Hajrá Ro! -kiáltotta Andres, s én felé fordultam és elmosolyodtam. A 3 szórakozott férfi nagyokat kacagtak, miközben én futok a liba után.

Elég pszichopatan nézett ki a helyzet egy kívülálló számára, de akik a maffiával voltak, azok jót mulattak rajta. Még egy pár kört futottam a kis szöszivel, mikor mondtam az őröknek, hogy nyissák ki a kaput. Hagytam, hogy elfusson, de azért egy kis ajándékot utána dobtam. Egy őrtől vettem el egy kést és a hátába dobtam. Lihegve néztem végig, ahogy keresztül esik a kapun, amit az őrök azonnal be is zártak. - Hát tubicám, az valami fantasztikus volt! -jött oda hozzám Andres és a szemét törölgette.
- Ügyes! -mosolygott Matteo, tombolt bennem az adrenalin.

Megcsókoltam. Magam sem tudom, hogy miért, de megcsókoltam. A nagy kezeit a derekamra tette, s erősen szorított magához. Nem hagyta, hogy elszakadjak tőle. A csók forró és szenvedélyes volt. Sosem volt még ilyen jó csókom, a kezeimet a hajába vezettem, mire jól eső morgást hallatott. A szívem hevesen vert, s a levegő hiány miatt lihegve szakadtam el tőle. Tengerkék szemeivel, az én sötét tekintetemet fürkészte. Percekig csak így álltunk és egymás szemébe néztünk, amikor egy halk köhögést hallottunk a hátunk mögül. Mindketten oda kaptuk a tekintetünket. - Bocsánat, de Matteo beszélnünk kell! -mondta Hulio, majd Matteo nagyot sóhajtva elengedett. Adott egy gyors csókot a számra és magamra hagyott.