Keresd fel a weboldalamat: inspiritualsatanism.wordpress.com
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A 2001-2002-es években igyekeztem tanulmányozni, mert ezt akarta tőlem a Sátán Atya. A pénz kevés volt, de Sátán Atya minden alapvető szükségletemről gondoskodott.
Az egészségklubban, ahol dolgoztam, volt egy nő, aki tagja volt. Felajánlotta, hogy elvisz a boltba és vesz egy pár cipőt. A cipő, amit viseltem, enyhén szólva lelőtték. Rossz volt a lábam, és a régi cipők kényelmesek voltak. A probléma az volt, hogy ez a nő mélyen belemerült a kereszténységbe. Szüntelenül térített. Tudta, hogy nem érdekel a vallása, és azt mondtam neki, hogy soha ne imádkozzon értem. Barátságos vagyok az emberekkel és jóindulatú, ő és én pedig barátságosak voltunk egymással.
Arra kell gondolnom, hogy ez kezd túl barátságos lenni. Túlságosan keresztény, és arról beszél másoknak, hogy járjon templomba, és vegyen részt más keresztény tevékenységekben. Eszembe jutott, amit Sátán Atya az Al Jilwah-ban mondott arról, hogy nem engedi meg a baráti társaságot a keresztényekkel és azokkal, akik ellene vannak. Emellett többször láttam és olvastam súlyos problémákról, amikor valamelyikünk keresztényekkel társul.
Mindennél jobban szeretem Sátán Atyát, és semmi esetre sem teszek semmit az ő akarata ellen. Azt mondtam magamnak: NEM, ott. Nem érdekel, ha lyukas a cipőm. Még az sem érdekel, ha mezítláb vagyok, nem megyek a Sátán ellen.
Néhány órával később aznap este találtam egy vadonatúj cipős dobozt. Belül volt a legszebb sportcipő, NAGYON drága és pontosan az én méretem. Felvettem a cipőt és tökéletesen passzolt. Megköszöntem Sátán atyának a cipőt. Nem tudom, honnan jött a cipő, mert korábban nem volt ott. Láttam már Sátán atya csodáit. ÉLJEN SÁTÁN!!
