Spirituális Sátánizmus

Keresztény vs. Pogány életfelfogás

Keresztény vs. Pogány életfelfogás

Keresd fel a weboldalamat:
inspiritualsatanism.wordpress.com

Az alábbi cikk azon tulajdonságokat és tényeket hivatott ismertetni, amelyek teljes mértékben ellent mondanak egy pogány és egy keresztény ember lelkivilágában, életfelfogásában, gondolkozásmódjában. Ezek a tulajdonságok csak részben eredeztethetőek természetünkből, ugyanis egy erős kollektíva, melybe beletartozunk, sokat tud formálni személyiségünkön;
hogy ezt jó, vagy épp rossz irányba teszi, sajnos sokszor túl későn vesszük észre. Nyugodtan valljuk be magunknak a tényt, miszerint az epigenetika alapján a kollektívánk teljes mértékben képes minket befolyásolni, aktiválhat bennünk szunnyadó géneket is. Rendkívül erős elme kell ahhoz, hogy ezt tudatosan ki tudjuk védeni, és ha mégsem sikerül, akkor óvva intek mindenkit attól, hogy egy számára negatív és visszahúzó életvitelt tegyen magáévá. 33 Nézzük hát nagyvonalakban csak a legáltalánosabb egymástól eltérő dolgokat, melyeket tökéletesen biztos, hogy el lehet mondani a legtöbb pogányról, és a legtöbb keresztényről.
Hogy kinek melyik tulajdonság pro, vagy épp kontra, azt döntse el individuálisan az írás elolvasása után.
Függőség vs. Önállóság - íme a legelső ellentétpár, ami mindenkinek eszébe jut. A legjellemzőbb a keresztény szellemre a másoktól való teljes mértékű függés. Vegyük erre csak a legegyszerűbb példákat: van ugye a szent könyvük, a biblia, melyet olvasnak, olvasnak, de képtelenek megérteni. Ehelyett vásárolnak maguknak még több olvasnivalót, bibliaolvasó kalauzt, és szentírás értelmezőt, elmennek a paphoz a kérdéseikkel, a lényeg csupán annyi, hogy mások magyarázzák meg nekik a leírtakat. Ha az életükben bármilyen apró probléma adódik, ahelyett, hogy elgondolkoznának önállóan a megoldáson, máris azt látjuk, hogy térden csúszva-mászva könyörögnek egy nem létező, fiktív entitásnak, hogy oldja meg a dolgot helyettük. Még külön ki is térnek erre, hogy semmit sem szabad tenni, amíg imádságban nem vitték az ,,isten,, elé. Sőt egyenesen tiltják, hogy az életed úgy éld, ahogy neked tetszik, hanem csakis ,,istennek,, tetsző módon. Nincs önálló gondolatuk szinte semmiről, mindent a dogmatikus és teljesíthetetlen törvényeik alapján akarnak véghezvinni, és még sokszor ezt a döntést sem önállóan hozzák meg.
Ezzel szemben minden pogány kivétel nélkül önálló, már csak abból a szempontból is, hogy önállóan képes volt külön útra lépni, és ehelyett nem csatlakozott legelni a birkacsordába.
Nem mondom, hogy ettől egy pogánynak minden pillanata euforikus, de ezt semmi sem garantálja, és a természet törvényei alapján így van rendjén. Azt viszont büszkén kijelenthetem, hogy bármilyen probléma adódik is az életében, azt képes megoldani önállóan, akár bármiféle segítség nélkül, hiszen őseink bölcsességének bőséges tárházából megvannak a módszerei arra, hogy életét a neki megfelelő útra terelje. Egy pogány közösség soha nem mondja meg a másiknak, mit kell tennie, és soha nem osztanak konkrét parancsokat, csupán tapasztalati úton segítik egymást, feltéve persze ha erre igény, szükség van.
Hiszékenység vs. Kételkedés - szerintem a keresztény hiszékenység pont az a fogalom, amit a legkevésbé kell magyaráznom. Gondoljunk csak bele, mennyire lehet hiszékeny és agymosott egy olyan ember, aki mint kacsa a nokedlit, úgy nyeli el a biblia beteges marhaságait. Elhiszi egy többmilliárd embert kegyetlenül lemészároló ,,istenről,, hogy jóságos, és elhiszi, hogy szereti őt, miközben megfosztja minden szabadságától. Elhiszi, hogy a zsidóság ,,isten,, szeretett és kiválasztott népe, amit ezért végtelenül tisztelni kell; és elhiszi, hogy ha életében odaadó rabszolga volt, majd a mennyben üdvözülhet, egy nem létező ,,igazságos istennek,, hála. Tökéletesen elhiszi mindazt, amit valaki valahol összefirkált, amit valaki valamikor elprédikált, és ezzel meg is nyugtatja pici lelkét, hogy visszatérhessen a számára nagyon sokat jelentő semmittevésbe. Úgy gondolom ennyi példa is épp elég undorító, valamint visszataszító még a naivságra nézve is.
Ami pedig a pogányságra jellemző, az a kételkedés. Hiába próbálsz egy pogánynak bemagyarázni dolgokat, bármennyire is légy meggyőző, biztos lehetsz benne, hogy nem fog hinni neked, amíg egyedül utána nem járt. Ugyanis ő képes leellenőrizni és megvizsgálni mindent, mindennek megkeresni az eredetét, az esetleges összefüggéseit, hogy ez alapján biztosan tudjon dönteni az információ hitelességéről. Ha pedig valamivel nem ért egyet, nemesi egyszerűséggel jogában áll elvetni azt.
Korlátozottság vs. Szabadság - a keresztények abban a tudatban élnek nagy boldogsággal, hogy a ,,kegyelmes istenük,, szabad akaratot biztosít minden követője számára. Ha egy ember 34 kicsit is objektívan nézi, azonnal rájön, hogy ez mekkora marhaság. Tucatnyi idézet van a bibliában, mely azt nyomatékosítja, hogy jehovának engedelmeskedni kell, teljes körű hatalma van az életed felett, a szolgája vagy stb... A legszomorúbb mindenben, hogy a keresztények ezt nagyon jól tudják, és azt hiszik, hogy ,,isten,, rabszolgájának lenni egyenlő a szabadsággal. Az ember számára teljességgel alapvető szükségletekről is képesek lemondani, a fiktív üdvösségtudatok és szintén fiktív jóságuk, valamint tisztaságuk illúziójának reményében. Ezzel teljesen elvágják magukat a spiritualitástól, holott a szabadságnak épp ez a legbiztosabb mérföldköve.
Egy pogány ember számára viszont szinte semmi sem lehetetlen, sasként szárnyal a magasban, s eme fenséges szabadságban senki sem törheti le szárnyait. Úgy éli életét, hogy számára kielégítő legyen, s mindenben egy erős háttér áll mögötte, melynek hála kihasználhatja elméje legcsodálatosabb adottságát: a gyakorlati mágiát. Lehetősége van fejlődni, tanulni, tapasztalni, s gyümölcsöző munkája végén elérheti legfőbb célját: az Isteni Létet, a spirituális tökéletesedés legmagasabb oktávját. Attól a perctől, hogy joggal nevezhetik őt Istennek, a szabadság számára már egy tökéletesen alapvető jellemvonás. És lássuk be, nagyobb jelentősége van ennek a szónak, mint amit tulajdonítunk neki. Amíg nem érjük el a teljes tökéletesedést, addig teljes szabadságról sem beszélhetünk. Csak nézz körül jelenlegi életedben, mennyi helyre van kötelességed, mennyi helyen kell eleget tenned, másoknak megfelelned; s képzeld csak el, hogy emellett milyen lenne a teljes szabadság. A spirituális ember ettől a fázistól, pontosan a felébredés, felismerés pillanatától elindul egy úton, melynek végén a biztos hatalom, és teljes szabadság várja. Ezzel szemben egy keresztény erre sosem lesz képes, amíg ki nem lép a számára biztos halált jelentő kollektívából, és el nem jut az első lépéshez, az ébredés fázisához.
Magány vs. Család - erről a két dologról szintén nagyon fontos beszélnünk. Lássuk be, hogy a keresztények a legszentebb imáik, és igéik ellenére is teljességgel egyedül vannak, leszámítva azt az ellenséges csoportot, akik a bukásukat lesik. Imájukat senki sem hallja, problémáikkal senki sem törődik. Ha valami csoda folytán el is érnek imaközösségekben valamit, azt kizárólag a kollektív energiának, tehát maguknak köszönhetik. Ehelyett viszont jön is a felkiáltás: mindenért ,,istené,, a dicsőség! Ez amilyen nevetséges, épp olyan szánalmas. S ami szintén nagy szégyen, hogy megannyi kudarc után sem veszik saját kezükbe sorsukat, hanem némi böjt és önsanyargatás után tovább próbálkoznak, hátha ezúttal figyelő fülekre találnak imáik.
Egy igazi pogány, egy elkötelezett Sátánista sosem marad teljesen egyedül, hiszen több oldalról is támaszra számíthat. Egyrészt a legtöbb problémáját önállóan is képes megoldani, másrészt pedig ha valami olyan gondja akad, amely meghaladja jelenlegi képességeit, egy erős család áll mögötte. Elkötelezett Fivéreink és Nővéreink nem csupán testvérek, de harcostársak is, akik nem hagyják cserben a másikat. Mindemellett pedig ott vannak csodálatos támogatóink, a pogány Istenek, akikre biztosan számíthatunk az olyan helyzetekben, mikor már a fizikai segítség kevésnek bizonyul.
Elnyomás vs. Fejlődés - egy keresztény közösség tudat alatt is képes pusztítani tagjait. Ha valaki akár egy apró dologban is másnak, kivételnek bizonyul, az azonnal megkapja méltó büntetését. A saját gondolatok, vélemények jelentik a legnagyobb eretnekséget, melyet súlyosan megtorolnak néha még megbánás ellenében is. Egy ilyen társaságtól egy dologra számíthatsz: VISSZA FOG HÚZNI A LEHETŐ ÖSSZES ESZKÖZZEL, MINDEN LÉTEZŐ MÓDON! Pont a számodra legfontosabb dologtól tilt el, a spiritualitástól, és igazi Istenektől.
Sosem ösztönöznek fejlődésre, nem akarják, hogy bármiben kitűnj a nyájból, ha ez mégis 35 megtörténik, te leszel a fekete bárány. Egy dologban viszont biztosan számíthatsz rájuk: ha hűségesen kitartasz mellettük a végsőkig, téged is eljuttatnak az áhított üdvösségbe, azaz a vágóhídra. Hiszen minden birka oda kerül az éveken át való szó nélkül eltűrt nyirbálást követően. Ez teljességgel tökéletes példa, hiszen még a ,,szeretett,, jézus is nyájának nevezi a kereszténységet, követőit pedig bárányoknak, birkáknak. Aki ezen nem gondolkodik el, az megérdemel mindent, amit ebben a közösségben kaphat.
Ettől jelentősen eltér egy pogány közösség, vagy akár egy koven. Itt az ösztönzés számottevő, hiszen Enki szeretné, ha minden dzsentil elérné az Isteni Létet, ezért is osztotta meg velünk hatalmas tudását. A kereszténységgel ellentétben itt a fejlődés és a kitartás az, ami igazán dicséretes erény. Ha valaki ellankad, azt a közösség ösztönözni fogja a további fejlődés felé.
Sokat elmond az, hogy a régi pogány kultúrákban ,,pashunak,, hívták azokat akik nem fejlődtek spirituálisan, ami annyit tesz, hogy állatias.
Berögzültség vs. Nyitottság - földhözragadt, berögzült, megkövesedett, ezek és szinonimáik mind-mind olyan jellemvonások, melyet birtokol egy keresztény ember. Elvégre törvényeik alapja is ősrégi, s annak valódiságára semmilyen mai bizonyíték nincs. Mégis elhiszik oly sokan, s agresszív dühkitörés követ minden olyan megnyilvánulást, melyben ezt valaki boncolgatja, tagadja. Nincs saját, egyéni szabad gondolkodásmódjuk, csak a jól berögzült birkaszellem.
Azok, akik nem osztják ezt a beteges keresztény felfogást, s így a pogányok is nyitottak a világ új dolgaira. Állandóan tanulnak és tapasztalnak, új dolgokat és ismereteket tesznek magukévá. Ha valamilyen új információ több szempontból is jobbnak bizonyul, mint a régi, kérdés sem férhet a felülíráshoz. A hangsúly nem az elavult, bevált dolgokhoz való ragaszkodás, hanem törekvés a jobb után. Mielőtt valaki félreértené: ez nem azt jelenti, hogy már nem jó, ami régi, hiszen őseink tudása, és a több ezer éves meditációk a mai napig megállják a helyüket; viszont mint minden, ez sem szentírás, hiszen jelenlegi és állandóan bővülő ismereteink fényében alkothatunk és megvalósíthatunk újszerűen jó dolgokat. A szabadgondolkodás alapvető.
Félénkség vs. Bátorság - a félelem a világon az egyik legrosszabb dolog. A keresztények mégis félnek mindentől, lelkük az élet minden terén blokkokat tartalmaz. De hát mit is várunk azoktól, akik még azt is megkövetelik híveiktől, hogy a saját, tulajdon ,,istenüktől,, is féljenek, s ezt ők vígan meg is teszik. Ökölszabályuk, hogy aki nem féli az ,,istent,, biztosítja helyét a kárhozatban. A hűséges rabszolgákat a menny ígéretével ámítják, a többieket pedig a pokol fenyegetésével próbálják sakkban tartani, holott ezek mindössze spirituális allegóriák, melyeket elloptak és eltorzítottak.
A pogány ember max attól fél, hogy egyszer keresztény lesz, de mivel erre semmi esély, kijelenthetjük, hogy nem fél semmitől, még a haláltól sem. És valóban, nem fél a haláltól, mert egyrészt már itt a földön a halhatatlanságért dolgozik, másrészt pedig pontosan tudja, mi vár rá, ha bekövetkezne a fizikai elmúlás. Mondjuk igaz az is, hogy a keresztények okkal félik a halált, hiszen lelkük mindenféle behatásnak ki van téve az asztrális síkon, melyből akár könnyen végzetes tragédia lehet. Ellenben Sátán követői biztonságban vannak, csodálatos pogány Isteneink védik lelküket, s legtöbben már itt a fizikai síkon alaposan kitapasztalták az asztrális sík művészetét projekciók útján. Sátán nyíltan beavatott minden információba, míg a keresztények ezzel ellentétben egy életnyi önsanyargatás mellett is csak remélhetik, hogy ,,kegyelmes istenük,, a nevüket a mennyországba sorsolja, s lelkük üdvözítését is valaki mástól, egy fiktív karaktertől: jézustól várják. Ez leírhatatlanul ocsmány gondolkozásmód. 36 Egy okos ember tudja jól, hogy a lelkét egyedül ő képes megváltani és felszabadítani kitartó spirituális fejlődéssel és meditációval.
A keresztények szerint jobb félni, mint megijedni. Ez marhaság! A félelem a legalattomosabb érzés, mely lassan, de elkerülhetetlenül biztosan elpusztít, a létezés minden szintjén nyomorba dönt, ezzel is az ellenséget táplálva. Ellentétben az ijedtség szervezetünk egy teljesen normális reakciója, mely a túlélést, és gyors cselekvőképességet biztosítja, majd a kérdéses helyzet elmúltával az ijedtség is eltűnik, s elménk, szervezetünk visszaáll a természetes, normális érzelmi ciklushoz.
Az egy életen át tartó állandó félelem és rettegés a legszörnyűbb út a biztos elmúlásba. Ezt már őseink is tudták, s a pogányság mind a mai napig feladatának tekint a pusztító félelem gyökerestől való kiirtását. Az ősi egyiptomiak a beavatandó jelölteknek olyan élményeket adtak, amik által a jelölt túllépett a félelmein, annak érdekében, hogy erős és felkészült legyen, mikor meg kell tapasztalnia az ismeretlent. Az egyik ,,akadály,, egy vízzel teli medence volt, amiben krokodilok úsztak. A jelöltnek egyetlen levegővel alá kellett merülnie - nem tudván mi vár rá -, és egy másik helyen kellett felbukkannia. A jelöltek nem tudták, hogy a krokodilokat előtte megetették. Nyugodtnak kellett maradniuk és megőrizni a hidegvérüket, hogy tájékozódni tudjanak a víz alatt.
A félelmet le lehet, és le kell győzni, erre pedig az Isteneknek hála megvan az eszközünk!
Rengeteg dologról tudnék még mesélni, de ennek fényében az olvasó sosem érne a végére ennek az írásnak. S bár a fentiek teljességgel bizonyos tények, de ennek ellenére én jó pogányhoz mérten mindenkit arra bíztatok, hogy: ,,Aki nem hiszi, járjon utána,,!