Anime Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

☆ Elveszett lelkek ☆ [Kenma Kozume x reader] (haikyuu)

- Y/N! Késtél! - nézett rám szúrós szemmel a kapitány.... aki igazából a legjobb barátnőm Yumi-chan.

- Gomen, gomen. - léptem mellé.... és igen... most látszódhatott nagyon a magasságbeli különbség. Míg ő hamarosan 180 cm lesz én maradok törpe a 160 centimmel. Ez van. Ezt kell szeretni, de nem nagyon bánom.

- Haaah. - dörzsölte meg orrnyergét. - Lehetetlen vagy. Végül is Oikawa vagy... - nézett rám.

- Ne merj a bátyámhoz hasonlítani! - szorítottam ökölbe a kezem. Eredetileg én is az Aoba Jhosaiba mentem volna, de végül nem az lett a választásom. Azért is, mert a bátyám oda ment és, mert túlnyomó többsége a sulinak fiú. Ez viszont viszonylag egy lányos gimi. Ahova én járok az a Yume középiskola, ahol az álmok valóra válnak. (Haha. Ezt muszáj volt bele tennem, gomen.)

- Ne veszekedjetek lányok! - lépett be Akira sensei aki egyben az edzőnk is. Ja és elfelejtettem. Másod éves vagyok, ahogy Yume is és a menedzserünk is Kei. Igen. Fiú. Ő az egyetlen fiú ebben a csapatban. Ha már a fiú csapatoknak lehet női menedzserük akkor nekünk miért ne lehetne fiú?

- Elrendeztem a jövő heti edzőtábort. - lépett a sensei mellé Kei.

- Kikkel leszünk? - ugrottam előre.

- Lássuk csak. - lapozta fel. - Nekoma, Fukurodani és Karasuno. - csukta be a jegyzeteket. Mielőtt mondtam is volna valamit előbb megszólalt. - Természetesen a fiú csapatokkal. - bólintott. Most már nincs kérdésem. Egy nagy mosoly ült ki arcomra majd mentem bemelegíteni hiszen edzés lesz, nem igaz?

Miután eleget nyújtottunk beálltam a helyemre és adtam fel a többieknek. És ezt nem mondtam, de érdekelhet titeket, hogy miért a fiú csapatokkal játszunk és nem a lányokkal. Nem azért, mert nem szeretnénk a lányokat - jó kicsi igazság van benne -, hanem, mert jobbak lettünk, mint ők és az edző azt akarta, hogy újabb kihívás elé álljunk, így jöttek szóba a fiúk.

- Yumi-chan! - dobtam fel neki a labdát amit ő le is ütött. - Waaah ez nagyon jó volt! - néztem a labda után. Yumi csak átdobta elégedetten a haját a vállán.

A hetünk egy csomó edzéssel történt. Fejlesztettünk új képességeket. Én megprobáltam kifejleszteni az ejtést, de már kezdek belejönni. Táborba is gyakorlom. Ott talán sikerül.

- Annyira izgulook! - szorongattam táskámat magamhoz. Csak a Nekomát ismerjük onnan. Karasunonak csak a nevét az Iskolák Közöttiről. Kár, hogy a hülye bátyámék nyertek és nem ők, mert akkor velük röpiztünk volna, de a Seijoval játszottunk ők pedig legyőztek minket, így esélyünk se volt bejutni a nemzetire.

- Gyere már és ne most járkálj a képzeletbeli világodba! - fogta meg karomat Yumi és húzott fel a buszra.

Alig indultunk el, de a telefonom megrezdült.

Röpimániások

Gamerboy: B/N-chan ugye jöttök Tokyoba?

Fekacicus: Még szép, hogy jönnek!

Beegirl: Megyünk Kozume, nyugi. Már úton vagyunk<3
Téged meg leütlek Kuro ha oda értünk c:

Fekacicus: De most mit csináltam? Y/N nem máár!

Nevetve néztem a telefonom képernyőjét majd hirtelen felugrott egy másik ablak.

Kozume: Baj van?

B/N-chan: Nincs csak a szokásos beszéd stílusom Kurohoz.