Anime Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

☆ Értsd már meg! ☆ [Dazai x Chuuya]

A falnak lökött, majd szorosan elém állt. Lába az én lábaim között foglalt helyet. Ujját lassan államhoz vezette, majd állam vonalán végig húzva ajkamon állította azt meg.

- Mondd csak Chuuya. - hangja játékosan csengett, majd ahogy a szemembe nézett sajátjai felcsillantak a sötétben. - Ha azok, amiket eddig csináltam tetszettek, akkor erre mit fogsz reagálni? - ajkára mosoly húzódott, majd egyre közelebb hajolt...

Hirtelen nyitottam ki a szememet, majd felültem az ágyamban. Csak álom volt...
Kint még sötét volt, de én felkeltem, kell egy kis friss levegő.

Mikor már az utcán sétáltam, az álmomon gondolkoztam. Nem szabadna ilyet álmodnom...

- Főleg azzal a nyomorék kötszerpazarlóval nem... - morogtam magam elé.

Az érzelmeim kavarosak voltak. Mióta Dazai itt hagyott a picsába és elment abba a hülye nyomozóirodába megutáltam.. vagy lehet csak azt akarom, hogy azt érezzem?
Ez az álom most rendesen felkavart.. de nem! Chuuya térj már észhez, lehetetlen, hogy vonzódj ahhoz a seggfejhez!

Beleütöttem a sikátor falába, majd homlokomat neki döntöttem a szilárd és hideg betonnak, majd kifújtam a benttartott levegőt.

Kezem remegett az idegességtől, hogy mi a francért kell ilyet álmodnom, ami rendesen összekavarja az érzéseimet. Ez sajnos nem az első alkalom volt... már sokszor álmodtam Dazaial, de nem értem miért..

- Chuuya? - üti meg egy édesen csengő hang a fülemet. Fejemet a hangforrás irányába fordítom, hol egy magas alak állt. Viszont a hangja... olyan ismerős.

Előre lép, így az utcai lámpa fénye megvilágítja, barna szemén megcsillan a sárgás fény.

- D-Dazai..? - realizálódik bennem ki áll előttem, melybe halványan bele is pirulok. - Mit keresel itt?! - rázódom vissza eredeti, megszokott modoromba.

- Te mit keresel itt Chuuya? - lép közelebb. - Én lejöttem sétálni, hiszen itt van a sarkon az iroda. - mutat a sikátor másik végébe.

Fenébe! El is felejtettem, és nyilván megint a meggondolatlanságom miatt vagyok ilyen helyzetben.

- Én... - fordulok el. Basszus, Dazai közelében egyre többször gyengülök el érzelmileg.

- Igen? - jön közelebb.

- Ch, menj már messzebb. - löktem meg, ő meg csak kuncogva hártált egy lépést.

- Aranyos vagy mikor zavarba jössz, ezt az oldaladat még nem láttam, pedig régen sokat voltunk együtt. - gondolkodott hangosan.

Mondata első felét meghallva jobban elpirultam, majd megfordulva a másik irányba indultam meg.

- Ne már Chuuya, most komolyan itt hagysz? - nyögött fel fajdalmasan.

- Nincs közünk egymáshoz, és ellenségek is vagyunk, szóval nem hat meg bármennyire is nyafogsz. - nem néztem hátra, és próbáltam érzelem mentes hangon beszélni, de szívem hevesen kalapált a mellkasomban.

- Most félre tehetnénk ezeket és mint régen, időt tölthetnénk kicsit együtt. - lépkedett utánam, mire én mérgesen sóhajtottam és szembe fordultam vele.

- Dazai - néztem mélyen szemeibe. - A nem az nem. - mondtam komoran. Ő halványan elmosolyodott, majd közel hajolt.

- Tudod, hogy makacs vagyok. - kezét derekamon érzem és közelebb húzott magához.