Anime Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

☆ A kincskeresés ☆ [Hyuga Neji x Tenten] (naruto)

Tenten sz.sz.

Chunin vagyok és a tízes csapat tagja. A csapattársaim Neji és Lee, a csapatunkat pedig Gai-sensei vezeti. 16 évesek vagyunk szóval már közelítünk a felnőtt kor felé. Nejibe szerelmes vagyok, de eddig jól titkolom. Sasuke már két éve, hogy elhagyta a falut.. Minket is megrázott a hír nemcsak azokat akik csapattársai voltak vagy ismerték őt.
Mi most jelenleg egy küldetésen vagyunk.... vagyis Gai-sensei küldetésnek hívja..

- Na és akkor holnap megyünk kincset keresni! - rakta csípőre Gai-sensei a kezét, mikor a szállásunkhoz értünk.

- Ez nagyon nagy küldetés lesz! - csillant fel Lee szeme.

- Hát az egyszer biztos... - sóhajtottam.

Mivel már esteledett elmentünk fürdeni - persze egyesével -, majd én leültem az ágyamra és néztem, ahogy Lee mászkál össze vissza.

- Nem tudsz leülni? - követtem őt a tekintetemmel. Már kezdek elszédülni.

- De annyira várom a holnapi napot, hogy aludni se tudok! - állt meg és nézett rám. Neji ekkor lépett be a szobába én meg konkrétan elpirultam. Egy szál törölköző volt rajta a haja pedig vizes volt. Elfordítottam a fejem, de egy halk kuncogást hallottam, majd ismét az ajtó csukódását.

- Ez most mi volt? - szólalt meg pár perc után Lee.

- Inkább menjünk aludni. - oltottam le a fényeket. - Holnapra pihentnek kell lennünk. - feküdtem le és egyből el is nyomott az álom.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki lágyan rázza a vállam. Nagy nehezen kinyitottam a szememet és Nejit pillantottam meg. Picit elpirultam a közelsége miatt, de ami ő ezt észre vette hátrébb húzódott.

- Jó reggelt. Egyél és indulunk. - egyenesedett ki és indult az ajtó felé. Sóhajtottam, majd kikászálódtam ágyamból, átöltöztem és elmentem reggelizni, majd indultunk a kincskeresésre amit én nem nagyon hívok küldetésnek, de később rájöttem, hogy nem csak sima kincskeresés lett ebből..

- Biztos jó felé haladunk? - néztem Gai-senseire akinél volt a térkép.

- Biztos! - mondta magabiztosan.

Neji a sensei mellé sétált. - Fordítva van a térkép. - nézte meg.

- Tessék? - forgatta Gai-sensei a kezében. - Tényleg. - fordította meg a tárgyat. - Akkor fordul! - fordult meg és indult visszafelé.

- Ez egy örökkévalóság lesz. - néztem Lee és Gai-sensei távolodó alakját.

- Menjünk mielőtt itt hagynak. - indult el utánuk Neji én pedig követtem.

Kb. egy órája, hogy sétálunk. Egy erdőben vagyunk és unatkozom. Lee átvette a térképet és ő nézi. Elvileg jó irányba haladunk.

- Állj! - szólalt meg hirtelen Neji, mire mindenki megállt.

- Mi az Neji? - nézett rá Gai-sensei.

- Más ninják chakráját érzem. - nézett körbe.

- Most, hogy mondod... - vettem elő az egyik fegyverem. - Én is érzem. - néztem én is körbe, de a fák tetejét különösen néztem.

- Rendben! Akkor várjuk őket! - szorította ökölbe a kezét Lee.

- Messze vannak. Csak halványan érzem. - nézett Lee-re Neji. - Próbáljuk őket elkerülni. Erős chakrát érzek. Lehet Akatsukisok. - indult el egy irányba.

- Ha arra mész akkor kerülnünk kell! Erre kell menni! - mutatott az ellenkező irányba Lee.

- Ha arra megyünk beléjük fogunk futni! - nézett át a válla felett Neji.

- Kerüljünk. Nem fogunk belehalni több sétába. - álltam Neji mellé. Gai-senseiék nehezen mentek bele, de elfogadták és jöttek velünk.

- Szerinted mikor érünk oda? - kérdeztem a mellettem állótól.

- Elnézve, hogy egyre nehezebb megközelíteni a helyet gondolom hamarosan ott vagyunk. - álltunk meg egy rozoga híd előtt és ha Neji nem kapja el Lee karját lezuhan az alattunk lévő folyóba.

- Ezen a hídon átkelünk és ott vagyunk! - vette el Leetől a térképet Gai-sensei.

- És hogy jutunk át? - fordultam a sensei felé.

- Hm.. Neji a byakugant tudnád használni? - nézett Nejire, aki bólintott és aktiválta a képességét.

- A ládát látom, ami ott van. - mutatott a hídon túlra. - A hídon két ember még átmehet. - tűnt el a byakugan és ránk nézett.

- Rendben! Akkor te és Tenten fogtok átmenni. - nyújtotta át a térképet, amit át is vettem.

Elindultunk a híd felé, majd én léptem rá először.

- Biztos el fog bírni ez minket? - néztem aggódva Nejire.

- Igen. 100 kg felé nem kerülhet a súly. - nézett rám.

- De hát a mi együtt 100 kg-ot nyomunk sőt többet! - egyensúlyoztam.

- Ne aggódj! Elbír csak gyorsan át kell mennünk. - jött szorosan mögöttem.

Mikor sikeresen átértünk a térkép szerint haladtunk tovább.

- Ásni is kéne. - állt meg Neji. - Itt vagyunk. - nézett rám. Már sötétedni kezdett, így nem kéne neki állni ásni.

- Szerintem holnap kezdjük el. - vettem ki a hálózsákomat a táskámból. - Mára menjünk aludni. - feküdtem le miután kiterítettem.

Neji követte a példámat és nekem hátat fordítva próbált aludni. Én egy kis ideig forgolódtam, de mivel meguntam felültem és Nejit néztem.

- Mi az..? - fordult felém. - Érezni lehet ha valaki folyamatosan bámul valaki. - pislogott rám.

- G-gomen, csak nem tudok aludni.. - fordítottam el a fejem.

- Min jár az agyad? - hallottam, hogy felült.

- N-Nem tudom elmondjam-e.. - vörösödtem el, mert igen azon járt az agyam, hogy most elmondhatnám neki, hogy szeretem csak nem merem.

- Nyugodtan mond. Én se tudok aludni, mert én is agyalok.. - rá néztem Nejire, aki a csillagokat nézte.

- Nem tudom, hogy mi lesz erre a reakciód, de... - tartottam pár másodperc szünetet, ami alatt Neji rám vezette tekintetét. - Sz-szeretlek.. - pirultam el jobban, Neji pedig halkan felnevetett.

- Micsoda véletlen. Magunkon agyaltam és igazság szerint én szerettem volna ezt kimondani, de te megelőztél. Én is szeretlek és örülök, hogy így érzel. - mosolygott rám.

Annyira boldog voltam, hogy csillogtak a könnyek a szememben. Neji közelebb jött és megölelt, majd a szemembe nézett és megcsókolt. A pillangók a hasamba életre keltek és örömmel viszonoztam. Aznap este úgy aludtam el, hogy Neji ölelt engem.

Másnap reggel nehezen, de megtaláltuk a kincset, de a hídnál megtorpantunk.

- Hogy visszük át? - fordultam Neji felé.

- Először te mész át, utána én a ládával. - bólintottam, majd átmentem és Neji is át ért sikeresen és vissza indultunk a faluba.

- Ez most komoly..? - nyitotta ki a ládát Gai-sensei mikor vissza értünk.
A ládából két régi shurikent húzott elő. - Azt hittem valami kincs lesz benne. - azomorodott el mi pedig Nejivel jót nevettünk.

Én találtam magamnak kincset az egyszer biztos. És az én kincsem sokat jelent nekem.. örülök, hogy el mertem mondani, mert ha nem teszem, akkor nem itt tartanánk ahol most..

Heyo! Végre ez is kész! @Panni_132 kérésére egy Hyuuga Neji x Tenten rész. Remélem tetszett és olvasható volt. Ketkező részt már írom, de szívesen fogadok több kérést is! <3 ention a user