Anime Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

☆ Két test, egy lélek ☆ [Lazari x Keito] (mha oc x oc)

Lazari sz.sz.

Reggel korán keltem. Nem tudtam aludni.. ismét, de kezdem már megszokni.. az órára néztem. Hajnali három... sóhajtottam egy nagyot majd felkeltem. Elsős korom óta tértek vissza a rémálmaim és a látomásaim is gyakrabbak, bár most már nem a ligával álmodok. Mikor másodéves voltam lerendeztük és most jelen pillanatban nyugiba vagyok.

- Mit álmodtál? - jelent meg mögöttem Leila.

- Anyáékról.. őket mai napig nem tudom elfelejteni. - néztem a lányra.

- Volt még valami? - állt fel.

- Egy látomás... találkozni fogok egy profi hőssel. Valami Keitoval. - néztem magam elé gondolkodva.

- Mizumi Keito. Húsz éves profi hős és azt hiszem a tizenötödik számú. - sétált mellém.

- Honnan.. ? - csak ennyit tudtam kinyögni.. honnan tud ennyit Leila?

- Szimpla megérzés, de szerintem eltaláltam. - indult a szekrényem felé. - Szerintem vedd ezt fel mára. - vett elő egy fekete nadrágot és hosszú ujjút én pedig beleegyezően bólintottam.

Miután átöltöztem leszaladtam a konyhába. Még mindig koliba lakunk. Igaz már nem lenne rá szükség, hisz harmadévesek vagyunk és megtudjuk védeni magunkat, de nagyon ragaszkodunk ehhez, mert családként szeretjük egymást és a tanárokat sikerült meggyőzni, így maradtunk. Nekem amúgy se lett volna hova mennem... vagyis de! Naomiékhoz az én kis nővéremékhez.

- Ohayo Laz! - lent Naomi köszöntött. Rá néztem az órára (ismét). Öt óra.

- Ohayo. - sétáltam mellé. - Te miért vagy fent mindig ilyen korán. - néztem ahogy reggelit csinál.

- Magamtól kelek és nem tudok vissza aludni, de ez már első óta így van. - mosolygott rám. - Meg Eijirou ma elvisz randizni és arra is készülnöm kell. - csillant meg a gyűrű az ujján.

Naomit Kirishima eljegyezte. Aranyosak együtt és kíváncsi vagyok az esküvőt mikorra tervezik.

- Jó étvágyat. - nyomott a kezembe egy adag rámen és tolt az egyik székhez amire le is ültem majd kérdőn néztem rá. - Mi az? Már gondoskodni se gondoskodhatok a húgomról? - húzta össze a szemöldökét.

- N-Nem az! Csak furán viselkedsz. - húztam össze a szemem.

- Ma fontos dolgod lesz. Apa mondta, hogy egy profi hős felkért, hogy jelenj meg nála és dolgozz vele. - hadonászott a fakanállal.

- Nao-chan... azt a fakanalat tedd le.. veszélyes vagy vele.. - Naominak erre a mondatra megállt a keze a levegőbe majd a szemembe nézett.

- Ne félj a kis húgimat nem bántom. Ez a fakanál csak Eijiroun fog csattani, ha rossz lesz. - vigyorodott el gonoszan. Esküszöm ilyenkor félek tőle.

Miután megvoltam a reggelivel elmentem apához aki részletesen elmondta, hogy hova menjek és kit keressek. Shironak a bátyját kell keresnem.. kíváncsi vagyok, hogy hogyan néz ki.

Keito sz.sz.

Lazari Himakoto... Harmadéves a UA középbe.

Jelenleg ennek a lánynak a lapjait nézegetem. Szörnyű múlt, de a jövője elég fényesen alakulhat. Shiro otthon sokat mesélt róla. Egy évfolyamra járnak, de nem egy osztályba, így nagyon nem ismeri a lányt. Tegnap még írtam Aizawának, hogy szeretném látni a lányt és az alapján ami le van róla írva szeretném, ha velem dolgozna. Ismerősen cseng a neve. Lehet ismerem valahonnan.. nem tudom..

Két óra múlva - pontosan nyolckor - nyílt az iroda ajtaja.

- Keito itt van Lazari. - lépett be az egyik asszisztensem. Én csak bólintottam ezzel jelezve, hogy jöhet majd pár perc elteltével belépett rajta ő... de várjunk.. én ismerem.. mikor Shiro ki lett mentve a laborból ott volt egy másik lány is aki ő volt. Láttam a lány arcán, hogy ő is ismer engem, hiszen miután ki lettek szabadítva sok időt töltöttem vele is.