Tudtam,hogy más vagy..

Melletted maradok

Hazaèrtünk,bevitt a szobájába, letett az ágyára,majd próbálta elállítani a vèrzèseimet.Kivolt teljesen készülve.Nem tudom minek,hiszen szinte utált engem..Azaz inkább csak ezt a látszatott akarta mutatni.De ahogyan haldokoltam,megmutatta az igazi arcát.
-S-sajnálom.-mèg mindig nem jöttek ki rendesen szavak a számból, pedig annyi mindent akartam mondani.Mègsem tudtam.
-Stiles ne beszélj..-Ahogyan Derek rámnèzett abban a pillanatban..Egyszerre aggódást és fèlelmet tudtam leolvasni az arcáról.
Szemkontaktusunkat Scottèk szakították meg.
-Jèzusom..-Melissa kissé sokott kapott,ahogyan kinèztem.Arcom tiszta fehér volt a sápadtságtól,szemeim vörösek,mindenhol karomnyomok,hegek, még az arcomon is..Fogalmam sincsen azt mikor csinálták,mert nem èreztem.
-Kezdjük..Fiúk letudjátok fogni?Elèggè fájdalmas lesz számára..-Scott és Derek lefogták a kezeimet,amilyen szorosan lehetett, szorították.
-Èn addig mit csináljak?-szólt közbe Argent.
-Te fogd le a lábait.-utasította.Melissa először lefertőtlenítette a sebeimet.Az a része volt a legrosszabb,mintha egy kínzókamrában lettem volna.Ègetett,mart,szúrt.Üvöltötten torkom szakadtából.Alig tudtak lefogni.Kiakartam szabadulni és elfutni.Fájdalom által szemeim ismét elkezdtek könnyezni.A végén összevarrta sebeim.Alig voltam magamnál.Testem reszketett,izzadott.
-Kèsz vagyok..Scott pár hétig pihennie kell.Túl sok vért vesztett.Szólok az apjának és-
-Kèrlek ne..-vágtam közbe.
-Stiles tudnia kell.
-Melissa kérlek.. Tudod milyen..-elkapott egy köhögő roham.
-Mondtam, hogy ne beszélj..-lèpett hozzám Derek.Melissa intett,hogy kint beszèljèk meg a többit,had pihenjek.Èppen indulni akart,amikor elkaptam a kezét.
-Kèrlek...ne...menj..-fejemet felèszegeztem és kidőltem.Scott belèpett Derek után, hogy hol van,de amikor meglátta, hogy kezét fogom csak bólintott és kiment.Megfogta a kezem,de közben hallgatózott.
-Derek?-kèrdezte Argent.
-Stilesre vigyáz.
-Ez az egyik dolog..Ezekben a hetekben mellette kell lennetek.Amilyen makacs tudjátok mikre képes..
-Jobban kellett volna figyelnem rá...Ez az én hibám.
-Scott ez senki hibája,balesett
-Anya,ha azt mondom neki, hogy jöjjön velem Argenthez,akkor nem lenne ez!
-Nem olyan biztos.-mèg egy darabig beszéltek,de azt már nem hallgatta ki Derek.Fèl óra elteltèvel Scott belèpett a szobába.
-Nem a te hibád..
-Derek..
-Tudod,hogy igazam van..Túl szigorú voltam hozzá,hiszen csak egy ember...
-Mindketten hibásak vagyunk.
-Nem figyelten rá eléggé..
-Derek..mi van veled..?
-Felejtsd el.
-Nem.Nem szoktál te èrzelmeskedni..
-Kèső van nem kéne hazamenned?
-Nem hagyom itt.
-Mièrt nen?Nem bízol bennem?!Azt hiszed, hogy hagyom meghalni?
-Nem ezt mondtam.Legjobb barátom, aggódok érted.
-Gyere vissza reggel, anyukádnak most szüksége van rád.-Scott nem akart vitát indítani,ezért engedelmeskedett.Hajnal lehetett amikor magamhoz tértem.Körülnèztem,Scott sehol.Derek feküdt az ágyam mellett,kezemet fogva.
Próbáltam felülni,amire egyből felébredt a nyöszörgèsem miatt.
-Várj segítek-nagy nehezen,de a segítségèvel felültem.
-Kösz..Te azóta itt vagy?-bólintott.
-Van egy rossz hírem..pihenned kell pár hétig..
-Nemáár pedig pont,most akartam megtanulni kézen járni..-elmosolyodott egy másodpercre.
-Hogy érzed magad?
-Fáj mindenem.. fázok és én..-szavam elakadt,csak krimaszoltam a számmal,ahogy szoktam,ha nem akartam valamit kimondani.Szemem kissé bekönnyezett, és mivel Derek vérfarkas ezért mindent észrevett.A szivverèsemtők kezdve mindent tudott,az érzéseimet is megèrezte..
-Stiles?-kezemet azóta nem engedte el.
-Èn csak...
-Csak mond ki.
-Nem vagyok jól..Nagyon nem..-idáig bírtam tartani a kemény fiú szerepét.Szemeimből folytak a könnyeim, kissé kikèszültem.
-Hè, semmi baj..-Scott az ajtónál állt.Nem ment haza.Egèsz éjjel a közelben volt annyira,hogy Derek ne szagolhassa ki.Beakart jönni,de aztán meghallotta Dereket.Úgy gondolta tényleg jó kezekben vagyok.Derek befeküdt mellèm,majd magához ölelt, próbált megnyugtatni.
-Sajnálom..Nem kellett volna odamennem..Nem is tudom,minek vagyok a falkátokban, semmire sem mentek velem,csak a baj van velem Haszontalan vagyok,csak egy ember aki sebezhető.Bármikor segíteni akarok, rosszabb lesz..-Mindent kiadtam magamból,nem tudom miért pont neki,de úgy éreztem, megfogja érteni az érzéseimet.
-Stiles...nem vagy haszontalan, nélküled mi már rég halottak lennénk..
-Csak mondod..
-Nem..Fontos vagy nekünk.
-Inkább Scottnak ugye?
-Nem,nekem is.-csönd lett.Lenyugodtam már csak a szipogásomat lehetett hallani.Testem viszont ugyan úgy remegett.Jobban magához húzott, próbált felmelegíteni.
-Azt hittem,hogy utálsz.-törtem meg a csendett.
-Hogyan?
-Mindig úgy néztèl rám,mintha megakarnál ölni és folyton vitáztunk és csesztettük egymást.
-Soha nem utáltalak Stiles,sosha.-èrezte a szívverèsem,ami túl gyors volt..Nem miatta,vagyis érezte, hogy érzek valamit iránta..
-Stiles?
-hm?
-Biztonságban vagy már..
-T-tudom..
-A szíved zakatol és bűzlesz a fèlelemtől..
-Csak még...
-Itt vagyok,nem eshet bajod..-mostmár mást érzett rajtam Derek,de azt nem akarta hangosan megkèrdezni, inkább csak elmosolyodott magában.
-Nem akartalak otthagyni-suttogtam.
-Ezt hogy érted?-èreztem ahogy szemei bámulnak ezért feléfordultam azaz próbáltam.
-Ah bassza meg..
-Mèg ne mozogj..-visszafeküdtem, végig a mellkasán volt a fejem,furcsa érzés volt.
-Tudod..láttam ahogy elkapott és nem voltam képes futni,azzal a tudattal, hogy te ott vagy velük..Fèltem rohanni akartam,de..-hangom elcsuklott.
-Idióta vagy... köszönöm..most pedig aludj pihenned kell és szerintem Scottèk délután úgyis jönnek..
-Itt maradsz?-bólintott.
-Melletted maradok.